Mi is az az EuroChallenge?

Az EuroChallange a harmadik számú európai kupasorozat, amelyet a FIBA Europe szervezete rendez. 2003 és 2005 között FIBA Europe League, 2005-től 2008-ig pedig EuroCup néven futott ez a sorozat.

Mindeddig nyolc kupagyőztest avattak az EuroChallange-ben, de eddig még senkinek sem sikerült a címvédés, pedig nyertek már olyan nagy múltú csapatok, mint a Joventut Badalona, az UNICS Kazan, vagy épp a Virtus Bologna. Tavaly a szlovén KK Krka nyerte az EuroChallange-et, méghozzá a Lokomotiv Kuban 83-77 arányú legyőzésével, ám a címvédés ezúttal sem jöhet össze.

Korábban olyan neves játékosok vettek részt a Final Fourban, mint a spanyol Rudy Fernandez, vagy éppen Ricky Rubio, akiknek játékát ma már az NBA-ben csodálhatjuk.

A torna múltjának rövid áttekintése után vizsgáljuk meg a résztvevő csapatokat!

Szolnoki Olaj KK

A háromszoros magyar bajnok Szolnok óriási meglepetésre jutott el a négyes döntőig, s ha már itt vannak, akkor meg is szerezték a rendezés jogát. A csapat hazai pályán rendkívül jól játszott, ami nem is csoda, hiszen a szolnoki aréna speciális atmoszférája az őrületbe tudja kergetni az ellenfeleket, ám ezúttal Debrecenben kénytelen játszani az együttes.

A Szolnok a H csoportból jutott tovább az Artland mögött, megelőzve a Keravnos és a Pau Orthez együttesét, majd következhetett a legjobb 16, ahol a teljes csoport (Chalon, Telekom Bonn, Okapi Aalstar) 9 ponttal végzett, ám mégis az Olaj ment tovább második helyen. A bravúrt bravúrra halmozó Szolnok a negyeddöntőben a Ventspils együttesével találkozott, ám az előzetes várakozásokra rácáfolva idegenben harcolta ki a csapat a Final Fourt.

A Szolnok játékát egyértelműen a Trotter-Nikolov-Horváth Ákos trió határozza meg. Előbbi a csapat legponterősebb játékosa 17.00-s átlaggal, Nikolov kiváló csapatjátékos, Horváth Ákos pedig a legeredményesebb tripladobó az egész EuroChallange-mezőnyben, ami valljuk be őszintén, nem kis szó.

A szolnokiaknak minden bizonnyal innentől kezdve minden mérkőzés ajándék, hiszen a Final Fourba jutó csapatok teljesen más színvonalat képviselnek mint az Olaj, így a cél egyértelműen a helytállás.

Besiktas Milangaz

A török bajnokság negyedik helyezettjénél gyakorlatilag még a csapból is pénz folyik, hiszen nem véletlenül jött át Deron Williams, a New Jersey Nets sztárja a lockout idején a tengerentúlról, de említhetnénk a korábban szerződtetett, majd érdekes körülmények között távozó Allen Iversont is.

Jelen pillanatban két NBA-múlttal rendelkező játékosa van a Besiktasnak: Carlos Arroyo és Pops Mensah-Bonsu. Előbbi tavaly még LeBron Jamesék mellett a Miamiban, később pedig a Bostonban is irányított, Mensah-Bonsu pedig öt NBA-s csapatban is megfordult, játszott többek közt a San Antonióban, valamint a Dallasban is. A brit válogatott Mensah-Bonsura már csak azért is érdemes lesz odafigyelni, mert nyáron minden bizonnyal az olimpián is láthatjuk majd az EuroChallange legdominánsabb (18.3 pont és 10.8 lepattanó meccseként) magasemberét.

Természetesen a csapatnak európai szinten is jól ismert játékosai vannak, többek közt az Olimpiakoszban is megfordult Erceg, vagy éppen a korábban olasz élcsapatokban (Armani jeans Milano, Montepaschi Siena) is pattogtató David Hawkins, valamint Marcelus Kemp.

A Besiktas toronymagasan végzett a B-jelű kvartett élén, méghozzá úgy, hogy a csapat minden meccsét megnyerte, ráadásul az akkor még itt pattogtató Deron Williams a Göttingen ellen 50 pontot dobott! A legjobb 16 között aztán már akadt problémája a csapatnak, hiszen hatból két meccset is elveszítettek a törökök, ám még így is sikerült továbbjutniuk a spanyol Fuenlabrada mögött, így a negyeddöntőben a német Artlanddal találkozhattak, akiket 2-0-val búcsúztattak.

Triumf Ljuberci

A Triumf jelenleg Oroszország egyik legjobb csapatának számít, hiszen a bivalyerős hazai bajnokságban a CSZKA valamint a Khimki mögött harmadik helyen áll.

A Ljuberciben olyan tehetséges játékosok kapnak helyet, mint Szergej Karaszev, Dimitrij Kulagin, vagy éppen Jevgenyij Valijev, akiket edzőjük, Vaszilij Karaszev (az imént említett Szergej Karaszev édesapja) egyenesen az orosz nemzeti válogatott jövőjének titulál. A csapat legtehetségesebb játékosa minden bizonnyal Szergej Karaszev, aki zsenge kora ellenére (csupán 18 éves) kiválóan dob távolról is, az Artland ellen például hétből hat triplát is berámolt, meccsenként pedig 11.9 pontot átlagol.

Az orosz csapatnak elég kalandos útja volt a debreceni fináléig, hiszen az F csoportban csupán egy pontos előnnyel végeztek az élen, a legjobb 16 között pedig három-három győzelmet és vereséget elkönyvelve a második helyen jutottak tovább. A negyeddöntőben az egyik legkellemetlenebb ellenfelet kapta a Triumf a Fuenlabrada személyében, akiket végül a spanyol katlanban döntő mérkőzésen egy ponttal, 76-75 arányban múltak felül.

Elan Chalon

A francia csapat nagy tettet hajthat végre az idény során, hiszen a Semaine des As kupát már megnyerte idén a Chalon, ráadásul további három nagy sorozatot behúzhatnak még, hiszen a csapat talpon van még a bajnokságban, a hazai kupában, valamint az EuroChallange-ben is.

A Chalon kintről nagyon erős, hiszen a bolgár Ilian Evtimov, a még mindig csak 22 éves francia válogatott, Nicolas Lang, valamint az amerikai légiós, Malcolm Delaney is kiváló tripladobónak számít, ám nem mehetünk el szó nélkül a palánk alatti kulcsember, Abdul Aminu mellett sem, aki bármikor képes eldönteni egy-egy mérkőzés sorsát.

A Chalon tükörsimán jutott tovább az első körből - hatból öt meccset megnyerve csoportelsőként -, a legjobb 16 között pedig a Szolnok előtt húzta be a J-jelű kvartettet a francia alakulat. A negyeddöntőben a szintén francia Roanne Basket együttesét kettős győzelemmel búcsúztatta a Chalon.