Egy harmadig partiban voltunk

Már a világbajnokság kezdete előtt tudtuk, hogy az osztrákok elleni mérkőzés lesz a legnehezebb számunkra. Nemcsak a múltbeli eredménytelenség – 1977 óta nem nyertünk ellenük – hanem a két csapat játékosállományának különbsége is azt sugallta, hogy az erőn felüli teljesítmény mellett egy jó adag szerencse is kellene Kevin Primeau legényeinek a pontszerzésére. Az sem segített a mieinken, hogy előző este a házigazda szlovénokkal mérkőztünk, mely szintén sok energiát emésztett fel a magyarok részéről.

Ennek ellenére az első húsz percben frissek voltunk, és ami még fontosabb, már az első korongbedobástól kezdve készen álltunk a mérkőzésre. Szerda este ezzel gondok akadtak, hiszen csak a tizedik perc után talált magára igazán a csapat, de hiába vettük fel a szlovénekkel a meccs tempóját, akkor nem sikerült ezt gólokra váltani. Az osztrákok ellen azonban fordult a kocka, és kétszer is eredményesek tudtunk lenni – előbb a negyedik sor, majd az emberelőnyös egységünk révén.

Bár nem úsztuk meg kapott gól nélkül a harmadot, mégis bizakodásra adtak okot a jégen látottak. Sajnos azonban, ahogy az várható volt az előző esti mérkőzés fáradtságából is fakadóan, a folytatásban visszaesett a fiúk lendülete. Az osztrákok gyorsaságával, valamint a saját fegyelmünkkel is gondjaink akadtak, és ennek köszönhetően részben a szlovénok elleni bírói produkció elevenedett meg újra a szemünk előtt. Sorban szórták ki a játékosokat mind a két fél részéről, de kettős emberhátrányba ismét csak mi kerültünk, amit egyszer ki is tudtak használni az osztrákok, és a rendes játékidő hátralévő perceiben még öt góllal csúfítottak bele Bálizs Bence statisztikáiba. Megjegyzendő, hogy a világbajnokságon csak mi voltunk annyira a bírók begyében, hogy minden meccsen legalább egyszer három mezőnyjátékossal kellett kiállnunk a jégre. Persze nem varrható az összes büntetés a bírók nyakába, sajnos a fegyelmezettség nem volt a válogatott erőssége a két csúcsrangadón.

Mindent egybevetve számítani lehetett a vereségre, csak arra nem, hogy az ilyen nagyarányú lesz. Eddig mindig volt tartás a válogatottunkban, de a két napon belül vívott feljutási rangadó felőrölte minden erőnket és koncentrációnkat, és néha Bálizs Bence tényleg nagyon egyedül találta magát a jégen. Már csak ő miatta sem kellett volna feladni 4-2 után, hiszen a fiatal kapus szívét-lelkét kitette mind a négy világbajnoki meccsen, és megmutatta mindenkinek, hogy a közeljövőben Szuper és Hetényi távollétében sem kell izgulnunk a kapusposzt miatt.

Ez a realitás?

Mint azt a vb előtt is sokan mondták, köztük maga Primeau mester is, már egy dobogós hely is megsüvegelendő lenne a válogatottól. Ezt könnyen megszerezhetjük, ha szombaton két vállra fektetjük a briteket, akik ellen az utóbbi időben igen jól ment.

Ugyanakkor az első két játéknap után mégis bizakodni, reménykedni kezdtünk, hogy idén, a divízió I átszervezésének évében rögtön meglehet a feljutás. A szerda délutáni eredmények pedig még nagyobb táptalajt szolgáltattak ennek a víziónak, hiszen a japánok szétlövésekkel verték az osztrákokat. Már csak rajtunk múlott, hogy kézbe tudjuk-e venni sorsunkat, de elbuktunk mind a szlovénok, mind az osztrákok ellen.

Sajnos, amíg csak a Fehérvár fogja erősíteni az EBEL-t - mely sokkal erősebb a hazai MOL-ligánál -, és a sportág sem kap nagyobb támogatást, nehéz lesz kivívni a feljutást anélkül, hogy a magasabban jegyzett csapatokat levernénk. Az osztrákok több NHL-es játékost is felvonultathattak volna, de végül csak Michael Grabner, a New York Islanders ifjú reménysége jött el Ljubljanába. Azonban már ő is olyan szintet képviselt a vb-n, amiről egyelőre a mi játékosaink csak álmodni mernek. A szlovének még talán foghatóak is lettek volna, ha jobban koncentrálunk, és az emberelőnyös egységünk is hatékonyabban használja ki a lehetőségeket, de egyik kategóriában sem remekeltünk.

Az arany generáció utolsó tagjai is lassan szögre akasztják a korcsolyáikat, úgyhogy egyre inkább a fiatalokra kell fektetni a hangsúlyt. Hári János, Bartalis István, Bálizs Bence, és még ide sorolhatnánk az 1988-89-es születésűeket is, a jövő válogatottjának magját fogják képezni, és kellenek nekik azok a tapasztalatok, mint amilyeneket az idei vb eddigi mérkőzései szolgáltattak. Bartalis példának okáért a csapat pontkirálya a maga négy asszisztjával, és Bálizs Bencéről is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni a vb-n nyújtott teljesítményével kapcsolatban.

Sokat kamatoztathatunk még ebből a vb-ből, és az elkövetkezendőkből is, akár sikerül majd a feljutás, akár nem. Öt rangadó vár jövőre is a mieinkre áprilisban, az ilyen kiélezett küzdelmekre pedig fejlődés szempontjából mindenképp szükség van. Már most látszódik, hogy az elkövetkezendő időszakban leginkább a speciális egységeinkre, és a fegyelmezettségre kell fektetni a hangsúlyt. Utóbbi könnyen orvosolható, amint a fiataljaink kellő rutin birtokába kerülnek. A speciális egységek hatékonyságának feljavítása már sokkal időigényesebb, de szerencsére az is a mieink oldalán áll.

Nem szabad elfelejteni, hogy az osztrákok és a szlovének is előttünk járnak, már csak a játékosállományukból és a hazai bajnokságuk erejéből kifolyólag, és ez a világranglistán is jól reflektálódik. Bravúrnak számított volna a feljutás ebből a csoportból, aminek nyomába sem ért volna a 2008-as szapporói csoda. Természetesen akkora különbség nincs köztünk és az osztrákok között, mint amit a csütörtöki eredmény sugall, de a vb sorozatterhelését bírni kell, és ebben ők egyértelműen felénk kerekedtek. Az e téren való fejlődés szintén inkább a fiataljainktól, mintsem a rutinos veteránjainktól várható el.

A világbajnokság szombaton ér véget. Válogatottunk 16:30-tól a britekkel mérkőzik meg, és a találkozó kezdetére már tudni fogjuk, hogy kell-e a minimum egy pontért hajtanunk a bronzérem megszerzése érdekében vagy játszhatunk egy tét nélküli meccset velük. Az összecsapást szöveges formában, élőben közvetítjük itt, a hathárom.hu-n!