Marijan Vlak rehabilitálásáról már elmondtam a véleményemet, amihez egészen addig tartom magam, amíg a Vasas legfőbb döntéshozói meg nem cáfolják, hogy a horvát tréner visszahozatala nem elsősorban szakmai meggondolások alapján, sokkal inkább a pontlevonásokat megelőzendő (anyagi) számítások mentén történt. Nincs is ezzel probléma, az angyalföldi klub vezetői nyilván úgy gondolkodtak, Vlak dolgozzon még kicsit a pénzéért, ráadásul így a büntetés is elmarad. De vajon mi vezérelte az edzőt, amikor belement a szakmailag kilátástalannak tűnő alkuba? A kihívás? A presztízs? A bentmaradásért felcsillantott prémium? Nyilván tájékozódott, mielőtt elfogadta az ajánlatot, akkor pedig tudnia kellett, hogy a télen nem csak neki köszönték meg a munkáját, hanem csapatnyi játékost is piacra dobtak, azaz az őszihez képest gyökeresen megváltozott kerettel, a kiesés szélén táncolva kellene kiharcolni a bent maradást. Edzői szempontból nagy kihívás, reálisan nézve szakmai öngyilkosság. Vlak valamiért mégis bevállalta. Igaz, az ő értelmezése szerint nem történt semmi más, mint néhány hónap pihenő után folytatja a munkáját, hiszen a távozása után a horvát sportski.net-nek azt nyilatkozta, hogy hivatalosan még Vasas-edzőnek tartja magát. Nyilván nem a Videoton elleni meccs a mérce, az alsóházi ellenfelektől kell annyi pontot elvenni, hogy a csapat a vonal fölött fejezze be a bajnokságot. Az esély megvan rá, hiszen a hátralévő hat fordulóban a Vasas fogadja a Pápát, a Siófokot és a Kaposvárt, miközben megy Újpestre, Paksra és Diósgyőrbe. Normális esetben ebben a hatos szériában benne van a túlélés lehetősége, csakhogy az utóbbi hónapokban többször bebizonyosodott, a Vasas körül nem egészen minden normális.

És ezt a helyzetet még lehet fokozni. Több olyan pillanata volt az újpesti tavasznak, amikor adta magát, hogy változtatni kellene a csapat szakmai irányításán, addig, amíg nem késő. Nem elsősorban Zoran Szpisljak felkészültsége miatt, sokkal inkább azért, mert a sorozatos vereségek, a fokozatos lecsúszás, a szurkolók felől érkező egyre erősödő kritika mentálisan lenullázta a játékosokat, akik mérkőzés közben már azt sem tudták (vagy nem merték) megcsinálni, amit egyébként edzésen csukott szemmel végrehajtanak. Ilyenkor kell egy olyan edző, aki ha nem is újpesti kötődésű, de legalább a habitusával, az empatikus készségével, az egész lényével képes feltüzelni a futballistákat, akiben hisznek, aki nem csupán fizikailag és taktikailag, hanem lelkileg is képes őket felkészíteni, megerősíteni. Nem tudom, hogy Szpisljak rendelkezett-e ilyen tulajdonságokkal, az viszont tökéletesen látszott, hogy már a Debrecen elleni kupaelődöntő egyes szakaszaiban, majd most a hétvégi bajnokin szinte végig más felfogásban futballoztak a lilák. Sokkal kevesebb volt a hiba, s bár ugrásszerű színvonalemelkedést nem tapasztaltunk, minden megmozdulásukon látszott, hogy nem csak szeretnének, hanem akarnak is nyerni. Kellett persze ehhez egy gyenge Honvéd is, amely két gólt rúgatott az újpestiekkel, akik ellentétben a korábbiakkal, ki is használták a lehetőségeket, és ami szintén a koncentráció erősödését jelzi, kapott gól nélkül lehozták a meccset.

A Megyeri úti edzőváltás tehát bejött, ám annak forgatókönyve sokkal inkább passzol egy tragikomédiához, mint a profi labdarúgásnak nevezett szórakoztatóipari tevékenységhez. A pécsi döntetlen után, és a kupadöntőbe jutás reális lehetőségét is magában hordozó Debrecen elleni meccs közötti néhány napban semmi nem utalt arra, hogy Szpisljak bedobja a törülközőt, nyilatkozataiban és a szemében nem csak pislákolt, de égett a remény. Kedden délután mindezt megerősítette azzal, hogy részletesen elmondta, mit hogyan kellene csinálni a továbbjutás érdekében, aztán...Történt valami, amit máig titkol a klub, az edző pedig azóta elérhetetlen. Annyit tudunk, hogy szerdán még elköszönt a játékosaitól, akik az interneten tudták meg, hogy délután már nem ő ül a kispadon. Három órával a kupaelődöntő előtt. És itt jön képbe a tulajdonos (vagy a helytartóinak) felelőssége, a klub ugyanis a nálunk már sokszor bevált klisével, a közös megegyezéssel magyarázta, és a jelek szerint le is zárta a fura történetet.

Ilyenkor aztán megfordul néhány gondolat a kívülálló fejében, s mivel válaszokat nem kap rá, maradnak a kérdések. Mi, vagy ki változtatta meg Szpisljak álláspontját néhány óra alatt? Tudomására jutott, hogy a háttérben már tárgyalnak a lehetséges utódjával? Éreztették vele, rávezették, hogy így döntsön? Netán kapott valamilyen fenyegetést? Vagy csak egyszerűen rosszul ébredt szerda reggel?

A szomorú az, hogy ezt az egész történetet még azzal sem lehet elütni, hogy magyaros. Nevezzük inkább "belgásnak". De lehet, hogy csak egyszerűen arról van szó, átvették a mi módszereinket - ha már a pályán nem tudnak tanulni tőlünk.

A fentiek tükrében a diósgyőri és a pécsi edzőváltás egészen más megvilágításba került. Ott legalább kiállt a tulaj, és a kirúgott tréner a nyilvánosság elé, elmondta a maga álláspontját, és ha maradtak is fenntartások meg kérdőjelek, de legalább azt érezhette a sajtó, és a szurkoló, hogy nem akarják megvezetni. Az más kérdés, hogy a PMFC és a DVTK a hirtelen jött tulajdonosi ötlettől és az új(...) edzőktől vezérelve meg sem közelíti korábbi formáját, sőt...A helyzetük, a helyezésük egyre rosszabb. Akkor meg mi értelme volt az egésznek?