Duplák éjszakája St. Louisban
A St. Louis Blues mestere, Ken Hitchcock az első mérkőzésen Jaroslav Halaknak szavazott bizalmat az alapszakaszban zseniálisan működő kapusduó közül. A nem túl kedvező eredmény után azonban lehet, hogy Elliott is megkapja a maga jussát rögtön a playoff elején.
Míg hazai oldalon az elmúlt napokban a kezdőportás kiléte tartotta lázban a drukkereket, addig a San Jose szurkolói leginkább annak örvendhettek, hogy Martin Havlat láthatólag teljesen felépült sérüléséből, mely december közepétől egészen márciusig távol tartotta őt az NHL-től. Miután oroszlánrészt vállalt a San Jose playoff-bérletének kivívásában, a cseh veterán még egy fokozattal magasabbra tudott kapcsolni a rájátszás első meccsén.
Havlat kapott bele Brian Boyle löketébe, mely először zörgette meg a hálót a mérkőzésen a második harmad elején, addig, és azt követően is leginkább a kapusokról szólt a találkozó. Antti Niemi bajnoki évének teljesítményét idézte szenzációs védéseivel, míg Jaroslav Halak is hozta azt, amit tőle megszoktak idén a Zenészek. Niemi azonban egészen a záró periódusig úgy tűnt, hogy ezen az estén túlságosan ihletett formában van ahhoz, hogy a Blues fiatal csatárai belepiszkítsanak hibátlan produkciójába, a harmadik harmad elején viszont a sok hazai lövés meghozta a gyümölcsét.
Patrik Berglund előbb kiegyenlített, majd később a San Jose harmadik emberhátránya során előnyhöz is juttatta a hazaiakat. Sokáig nem örülhettek a hazaiak, hiszen Andrew Desjardins gyorsan egalizált, és miután az eredmény nem változott a hátralévő időszakban, hosszabbítás várt a csapatokra.
A ráadásban a St. Louis tovább ostromolta Niemi és a Sharks védők falait, de mindezzel eredménytelenül próbálkoztak egészen a második hosszabbítás elejéig. Akkor sem ők örülhettek. Martin Havlat ugyanis megirigyelve Patrik Berglund dupláját, váratlan lövésre szánta el magát a korongbedobó kör mellől a támadó harmadban, melyre Halaknak sem volt válasza. A Sharks így az első mérkőzésen dupla hosszabbítás után Martin Havlat két góljával szerzett vezetést a párharcban.
„A srácok megküzdöttek a playoffért, és boldog vagyok, hogy segíthettem nekik bekerülni. Jobban megismerkedtem a játékukkal a jégen, és készen álltam arra, hogy a playoff első meccsén is támogassam őket. Most, hogy már benn vagyunk a rájátszásban, nagyon izgatott vagyok” – értékelte a találkozó hőse a csapat elmúlt pár hetét.
Antti Niemi végül 40 védést mutatott be a mérkőzésen, és Havlat mellett őt érheti még a legtöbb dicséret a Sharks játékosai közül, hiszen Joe Thornton – és vele együtt az egész sora – szokásához híven álmosan és észrevehetetlenül kezdte meg a rájátszást.
1994 nyomdokaiban
A New York Rangers utoljára 1994-ben kezdte meg első kiemeltként a playoffot a keleti főcsoportban, akkor Marc Messier vezérletével végső győzelemig jutottak a Parkőrök. Idén talán nincs olyan ikonikus mezőnyjátékosa a Rangersnek, de van egy Henrik Lundqvist a kapuban, aki ugyanolyan, ha nem nagyobb szerepet játszhat majd a New York-iak hosszú menetelésében.
A Rangers az Ottawa elleni első mérkőzésen megpróbálta túltenni magát az alapszakaszbeli eredménytelenségein a Senatorsszal szemben. Az első harmad ennek megfelelően a lehető legjobban alakult, és a csapatkapitány Ryan Callahan révén a vezetést is sikerült megszerezni. A folytatásban azonban alaposan rezgett a léc, miután az Ottawa olyan nyomást gyakorolt rájuk, hogy jó darabig egykapuzásról szólt a második harmad.
Látva játékosai kétségbeesését a pályán, John Tortorella bátran kikérte idejét, és a meccs további eseményeinek tükrében ez lett a fordulópontja az estének. Nem sokkal az időkérés után két góllal válaszoltak Tortorella fiai a mester tanácsára, és a megnyugtató 3-0-s előnyt Brad Richards a harmadik játékrész elején még tovább növelte. A Senatorsnak végül kétszer sikerült feliratkoznia az eredménykijelzőre, de ez csak a kozmetikázásra volt elég ezen az estén.
Lundqvist ismét megmutatta, hogy milyen fontos láncszeme a Rangers gépezetének, az első negyven perc során mind a 24 kapuját eltaláló lövést hárította – köztük Jason Spezza szólóját, és Jim O’Brien nagy helyzetét is –, és végül 30 védéssel, 93.8%-os védési hatékonysággal meg is választották a meccs hősének.
Ryan Callahan azonban óvatosságra int, bár értékeli, hogy a csapata rögtön győzelemmel kezdte meg a rájátszást.
„Így kell játszanunk, ha nyerni akarunk. Úgy éreztük, hogy egész évben playoff hokit játszottunk. Továbbra is egy hosszú párharc áll előttünk, az első mérkőzés megnyerése egyelőre még nem sokat jelent.”
Mindenesetre, ha a szombati második találkozót is megnyernék a Parkőrök, akkor nagy lépést tennének első továbbjutásuk felé 2008 óta.
Egy gól döntött Bostonban
Sok kérdőjel övezte körül Tim Thomast a szezon második felében nyújtott hullámzó teljesítménye miatt, de a veterán hálóőr a főcsoport-negyeddöntők első felvonásán elhallgattatta kritikusait. Bár igazán nehéz és megterhelő feladatban nem volt része, hiába játszottak szupersztárok a fővárosiaknál.
Alexander Ovecskinék - Alex Szjominnal és Nicklas Bäckströmmel felvértezve - ugyanis csupán tizenhét alkalommal tudták magukat áthámozni a Bruins-védők tengerén, és eltalálni a bostoni portás kapuját, de Thomas a gyér foglalkoztatottság ellenére is végig éber volt és nem adott okot az örömre az ellenfeleinek.
Sokkal több dolga akadt a kollégájának a túloldalon, a lesajnált Brian Holtby azonban a rendes játékidő alatt abszolút felnőtt Thomas teljesítményéhez, és 29 védéssel tartotta a lelket a csapatában. A hosszabbításban mégsem ez a szorgos munkásság hozta meg a gyümölcsét, hanem Thomas higgadt védései.
A ráadás elején gyors passzok után Chris Kelly száguldott be a bal szélen a Washington harmadába, majd azzal a lendülettel sistergő bombát eresztett el a felrajzolt bedobókör közvetlen közeléből, ami Holtby lepkéskesztyűje mellett akadt be a felsőbe, kiváltva ezzel a népünnepélyt Bostonban. Bár a rendes játékidő 0-0-s eredménye igazán frusztráló lehetett a bostoniak számára, főleg a mutatott játék függvényében, Tim Thomas mégis önbizalommal vágott neki a hosszabbításnak, és érezte, hogy a 31 éves Kelly ezen az estén még kulcsfontosságú szerepet tölthet majd be.
„Volt egy jó megérzésem a lövéssel és a játékossal kapcsolatban. Előre meg lehetett mondani, hogy ezen az estén csinálni fog valamit Kelly. Már az edzéseken is jó pár lövést átjuttatott rajtam” – dicsérte csapattársát Thomas, aki végül pályafutása hatodik shutoutját jegyezte hibátlan teljesítménye után. A tavalyi kupacímig való menetelés alatt négyszer maradt háborítatlan a fellegvára, úgyhogy mindenképp kedvezően kezdte meg saját részről az idei rájátszás küzdelmeit.
A sivatag a Prérifarkasoké
Bár harmadik helyen végzett a csoportjának megnyerésével a Phoenix Coyotes, sokan mégis a Prérifarkasokat tekintették a Chicago elleni párharc esélytelenebbjeinek. A titkos fegyverük, akihez leginkább köthető a csendes-óceáni csoportgyőzelem, azonban az első meccsen semmi jelét nem mutatta annak, hogy a pár napos szünet után kiveszett volna valami elképesztő formájából.
Mike Smith a hosszabbításban végződő találkozót 43 bemutatott védéssel abszolválta, és láthatóan élvezi ezt a folyamatos terhelést, amin a Phoenix védői nem igazán tudnak enyhíteni. Pedig egy drámától megkímélhették volna a szurkolókat, ha az utolsó másodpercekben jobban koncentrálnak és sikerül Brent Seabrook előtt lecsapniuk a Smithről kipattanó korongra. Erről azonban lemaradtak a Phoenix játékosok, és a Chicago tizenöt másodperccel a rendes játékidő vége előtt kiegyenlített.
A hazaiak legnagyobb szerencséjére ez az utolsó pillanatokban bekövetkezett sokk nem tett kárt Smith önbizalmában, aki a ráadásban folytatta majdnem tökéletes produkcióját, és mind az öt lövést hárította a chicagóiak részéről. Ami a Sólymoknak nem volt elég, az a Phoenixnek pont elegendőnek bizonyult: egy támadó harmadban megnyert buli után Adrian Aucoin lövésébe tette bele ütőjét Martin Hanzal, aminek köszönhetően a korong változtatott útvonalán, és Crawford mamutjai helyett a hálóban kötött ki - ez volt a Phoenix ötödik lövése a ráadásban.
Az első megmérettetést tehát Smith hősiességének hála a Phoenix nyerte, de a győzelem nem született meg vezéráldozatok nélkül. Radim Vrbatának, a Prérifarkasok legeredményesebb játékosának az alapszakaszban ugyanis korán el kellett hagynia a pályát sérülés következtében. Vrbata nélkül még nagyobb fegyvertény lehet ez a siker a későbbiekre nézve, és nagy lendületet adhat ez a Phoenixnek.
Remélhetőleg azonban nem szenvedett komoly sérülést a cseh csatár, hiszen az ő veterán tapasztalataira, higgadtságára és mindenekelőtt pontjaira szüksége lesz a Prérifarkasok fiataljainak, ha 1987 után először playoff-párharcot akarnak nyerni.
