Sikerült részt vennem életem leghosszabb utazásán. Három nappal miután hazajöttünk Dohából, utaztunk is Kínába, Zibo Citybe. Az utunk a "ferihegyi" reptértől a dohaira vezetett vissza első ízben 17.00-kor, kicsivel több, mint 5 órán át. (Néhány tornász már a dohai világkupáról Ziboba ment ezt elkerülve). Az immáron ismerős reptéren könnyen navigáltuk át magunkat a két és fél órás átszállás során, aminek a leteltével Pekingbe utaztunk. Egyes járatok hetekkel ezelőtti törlése és a célállomás egyedisége miatt Jinanba repültünk és két légitársaságot kellett igénybe venni, azaz Pekingbe érve ki kellett csekkolni és becsekkolni a kínai belföldi járatra.
Itt nem kellett kapkodni, mert 4 és fél óra állt rendelkezésünkre az imént említett akcióra a 19.15-es indulásig. Ehhez a rövidke 1 órás úthoz már csak egy másfél órás busz útra volt szükség, hogy a szállodába érjünk. 26 óra volt. A hazaúton ugyanezen az útvonalon már nem tudtuk teljesíteni a 26 órát, mert a repülő utak Pekingből és Dohából is hosszabbak (majdnem 9 és 6 óra), mint odafele, és a légitársaságok vegyes használata miatt ezúttal 7 és fél órát kellett várni az első átszállásnál. 31 órás út. Kedden délben landoltunk. És még a verseny sem sikerült túl jól... :(
Csütörtökön viszont jön az országos bajnokság, túl kell lépni a fáradtságon. Drukkoljatok!