"Van egy 1.5-ös méretű modellautóm, olyan, mint a terepraliverdák, s azok közül is leginkább Robby Gordonéhoz tudnám hasonlítani, mert hátsókerék-hajtású” – mondta a magyar pilóta, aki két évvel ezelőtt kapta a modellt, de eddig várt, hogy megméresse magát vele. Teljesen váratlanul talált rá a viadalra, amelyen csak ezzel a típussal lehetett indulni, csak gyári alkatrészekkel. Vagyis: egyenlő pályák, egyenlő esélyek.

„Nagyon érdekes volt. Magam is meglepődtem, hogy az időmérőt megnyertem, mert nagyon beletaláltam egy körbe, de a verseny már nem volt ennyire egyszerű. Négyszer fél órát kellett menni, ami a sprintekhez szokott agyamnak nagyon fárasztó volt, főleg mert itt is küzdeni kellett az elemekkel, mint a való életben. Nagyon fújt a szél, ráadásul egy emelvényen álltunk, hogy mindent lássunk, szóval majd kiesett a szemem. Nem az volt a fontos, mint az autókrosszban, hogy a lehető leggyorsabban megtegyünk öt kört, hanem stabil teljesítményt kellett nyújtani. Adrenalin-fröccsnek jó volt, s talán a koncentrációban is segített, de az eredményen még dolgoznom kell. Az első ilyen futamom volt, de biztosan nem az utolsó!” - mondta Szabó Krisztián.