A szezon kezdetekor a szakértők teljesen egyhangúan egyetértettek abban, hogy az idősebb átlagéletkorú együttesek, így a San Antonio Spurs is teljesen esélytelenül száll harcba a bajnoki címért, mivel a csonka szezon miatti igen sűrű naptár nem kedvez ezeknek a csapatoknak.  Ennek megfelelően a Spurs drukkerek év elején csupán abba a vékony szalmaszálba kapaszkodhattak, miszerint kedvenc csapatuk szárnyalása épp a legutóbbi csonka szezon alkalmával kezdődött, hiszen az 1999-es évben a Spurs emelhette magasba a Larry O’Brien trófeát.

Sokan úgy gondolták, hogy a Spurs majd elsősorban a hazai pályán játszott mérkőzésekre koncentrál majd, hiszen az AT&T Centerbe az elmúlt években sem nyerni jártak a csapatok, így a hazai pálya előnyében joggal bízhattak a szurkolók, viszont nagy kérdés volt az idegenben játszott mérkőzések sorsa, egyes szakértők még azt is tudni vélték, hogy lesz olyan idegenbeli túra, ahová Gregg Popovich el sem viszi majd legjobbjait.

A szezon kezdete ennek az elképzelésnek megfelelően alakult, hiszen a csapat az első tíz hazai mérkőzését kivétel nélkül megnyerte, míg idegenben láthatóan szenvedett a Spurs, mivel távol az AT&T Centertől először csak január 18-án tudtak nyerni Parkerék, méghozzá a rapszodikus teljesítményt nyújtó Orlando otthonában. Ekkor még természetesen senki sem sejthette, hogy a Spurs valójában mire is képes, ám nem sokkal később megmutatta a csapat, hogy mit is várhatunk tőlük idén.

Január végén ugyanis egy hihetetlenül jó szériát kapott el a San Antonio, ugyanis az ezt követő egy hónapban 12-2-es mérleget tudhatott magáénak a csapat, ráadásul mindezt úgy, hogy kilenc meccset idegenben játszottak Tony Parkerék. Az alapszakasz ezen fázisában sorozatban 11 alkalommal győzött a Spurs, ráadásul a kilenc összecsapásból álló idegenbeli túrán egyedül a Portlandtől kapott ki a San Antonio, ám azon a mérkőzésen sem Tony Parker, sem Manu Ginobili, sem pedig Tim Duncan nem lépett pályára, mivel Popovich mester pihentette legjobbjait. Ennek a jó sorozatnak köszönhetően a Spurs feljött a második helyre nyugaton, ráadásul az addig toronymagasan vezető Oklahoma előnye is jócskán megcsappant.

Ha mindez nem lenne elég, a San Antonio még most sem gondolja úgy, hogy elég, hiszen jelen pillanatban ismét egy hétmérkőzéses győzelmi sorozatot tudhatnak magukénak a Sarkantyúsok.

Hogy vajon ez a teljesítmény elég lehet-e a bajnoki címhez, vagy egyáltalán ahhoz, hogy a Spursszel bajnokesélyesként számoljunk, az jó kérdés, hiszen a tavalyi szezonban is hasonlóan jó alapszakaszt zárt a csapat, ám a rájátszás első körében a Memphis 4-2-es összesítéssel ütötte ki Parkeréket, azonban azóta sok változás történt a  csapat háza táján.

Még közvetlenül a tavalyi szezon után megtörtént az első fontosabb átigazolás, Gregg Popovich ugyanis beáldozta az egyik „kedvencét”, George Hillt, méghozzá az Indiana draftcetlijéért, így Kawhi Leonard személyében a Spurs egy igazán tehetséges, továbbá rendkívüli fizikai adottságokkal rendelkező igazi védő specialistát szerzett magának.

Nyáron nem történt nagy jövés-menés, ám ez az igazolás, valamint néhány kiváló egyéni teljesítmény elég volt ahhoz, hogy felrázza a túlkoros csapatot. Tony Parker például karrierje egyik, ha nem a legjobb szezonját futja, de nem mehetünk el szó nélkül a tavaly még kevesebb lehetőséghez jutó Thiago Splitter mellett sem, aki idén a cserepad egyik vezérévé nőtte ki magát, hiszen a tavalyi pontátlagát megduplázva, ebben a szezonban meccsenként már 9.2 egységgel járul hozzá csapata sikereihez.

Szintén nem elhanyagolható tényező, hogy a szezon során rendkívül keveset voltak sérültek a sztárok, egyedül Manu Ginobilinek kellett kihagynia mérkőzéseket, de természetesen sosem lehet tudni, hogy mikor jön egy-egy rossz mozdulat, amely véget vethet bármely veterán sztár szezonjának.

Az elérhető bajnoki cím tudatában a vezetőség az átigazolási határidő lejártával tovább erősítette az amúgy sem gyenge keretet. Először a szenvedő Richard Jeffersont cserélték el Golden State-be, az ellenérték pedig az a Stephen Jackson volt, aki visszatérve egykori sikerei helyszínére, Popovich mester irányítása alatt ismét szárnyra kapni látszik. A másik fontos érkező Boris Diaw volt, akit korábbi csapata, a Charlotte kivásárolt szerződéséből, a csatár így szabadon igazolhatóvá vált, akire rögtön lecsapott a Spurs. A két rutinos, veterán játékos érkezése nagyon jót tett a csapatnak, hiszen tovább mélyült a keret, ezáltal Popovich-nak jóval nagyobb variációs lehetőségei lettek, mint korábban.

Nagy kérdés tehát, hogy valójában mire lehet képes ez a San Antanio, egy dolog azonban biztos, nagyon nehéz lesz idén elkapni Parkeréket, akiknek gyakorlatilag ez az utolsó utáni szezonjuk, amikor bármiféle esélyük lehet a bajnoki cím megszerzésére. Azt sem szabad elfelejteni, hogy csonka szezont rendeznek idén, és ilyen körülmények között tényleg bármi megtörténhet.

A hét legszebb jelenetei:

A hét játékosa: Kevin Love (Minnesota Timberwolves)
Kevin Love nem akárhogy teljesít az utóbbi időben, a Minnesota erőcsatára ugyanis erőteljesen megemberelte magát. Az elmúlt héten ugyanis 27.8 pontot, valamint 11.4 lepattanót átlagolt Love, ráadásul a Charlotte elleni idegenbeli mérkőzésen 40 pontot és 19 lepattanót hozott össze.

A hét mérkőzése: 2012.04.01. Orlando Magic-Denver Nuggets 101-104
A Denver megkezdte a hajrát a rájátszásért, vasárnap pedig egy hihetetlenül szoros, a végletekig izgalmas mérkőzésen nagyon fontos győzelmet könyvelhetett el a csapat az Orlando legyőzésével. Íme, a mérkőzés összefoglalója: