Hogy végül is ki lesz a befutó, az alábbi fejtegetés szempontjából majdnem mindegy. A „Vidi” honlapján ugyanis mindenki elolvashatja a fehérvári vezetőedző, a portugál Paulo Sousa nyilatkozatát, amelyben a tréner végkövetkeztetése körülbelül ennyi: „csak az eredmény miatt vagyok csalódott!”
Persze arról, hogy miért is kapott ki a hazai pályán szereplő címvédő, egyetlen szó sem esik. Pedig ország-világ láthatta Mladen Bozsovizs óriási hibáját, amelyet olyan hazárdőr cselek előztek meg, amelyeknél a drukkerek lélegzete jogosan állt el. Hogy ez minimum két pontjába került az őt (feltehetően) elég jó megfizető klubjának, s hogy ez a mínusz két pont a bajnoki címvédés még meglévő matematikai esélyein mekkorát rontott, az kit érdekel?
Paulo Sousát feltehetően nem, hiszen ez a döntő momentum egyetlen szót sem érdemelt a meccset értékelő nyilatkozatában. Valahol érthető is ez a nagyvonalúság, hiszen a szakvezető magával szemben is elég elnéző. A Nemzeti Sport újságírójának felcsúti lefejelése, majd annak magyarázgatása, a bíróságtól való távolmaradás, Egervári Sándor kéznyújtásának elutasítása, mind-mind egy speciális értékrendű ember megnyilvánulásai.
Sousa nagyvonalúsága előző cselekedeteiből következik. Ám az kevésbé érthető, hogy Székesfehérváron a klub vezetése szó nélkül „lenyeli” akár a lefejelést, akár ezt a Bozsovics-bravúrt. Amikor ezek a részletek összeállnak, mindjárt érthetőbbé válik az egész magyar labdarúgás válsága, a morális csőd. Sousának ugyanis jobb helyeken azonnal távoznia kellett volna, a cselezgető Bozsovicsnak pedig olyan pénzbüntetés járna, amit még az unokái is megemlegetnek.
Az előzmények ismeretében kár lenne tagadnom, hogy a semleges nézői státuszt debrecenire cseréltem, s nem azért, mert ott jártam egyetemre. Sousa „küldött át” oda erre a 90 percre, a döntés helyességét pedig Bozsovics magánszáma csak megerősítette.