Az, hogy Lewis Hamilton pole pozíciójával indult a szezon Ausztráliában, önmagában nem számít túlzottan nagy meglepetésnek – a téli előszezon tapasztalatai alapján azért számítani lehetett arra, hogy a McLaren nagyon erős. Mindezt vastag tintával húzza alá Button remeklése is, a finoman szólva sem túlzottan nagy kvali-menő angol ugyanis alig másfél tizeddel maradt csak el a többiekhez képest űridőt futó csapat- és honfitársától. Az igazán nagy truváj abban áll, hogy az elmúlt két esztendő időmérő edzéseit uraló Red Bull -pestiesen szólva - a fasorban sincsen, a Lotus és a Mercedes egy-egy pilótája is befurakodott ugyanis eléjük a második sorba. Az, hogy a Ferrari még a tesztidőszakban mutatottnál is gyászosabb képet festett magáról, szinte már senkit nem lepett meg, az már annál inkább, hogy Kimi Räikkönen a biztató jelek ellenére már a Q1-ből sem tudta magát továbbverekedni. Massa továbbra is önmaga paródiája, Alonso küzdelmes évad elébe néz, de Rosbergnek is fel kell kötnie a gatyát, ha nem szeretné egy 43 éves aggastyán hátsó szárnyának árnyékában tölteni a szezont.

Vitathatatlan, hogy az év első időmérő edzésének legnagyobb meglepetését a Lotus okozta, ám némiképp árnyalja a képet, hogy a franciából angollá vedlett istálló nem csak pozitív, hanem negatív oldalról is az érdeklődés homlokterébe kerülhet. Kimi Räikkönen kiesésére ugyanis nincsen jobb szó, mint az égő, és bár a bukás nyilvánvalóan magyarázható a finn világbajnok viszonylagos rozsdásságával is, azért a nyilatkozatokból kiderül: nem pusztán a pilóta, a csapat is hibázhatott az ominózus szituációban. Érdekes kettősség egyébként a Jégemberé, hiszen Grosjean eredményéből egyértelműen kiderült, a Lotus alapjában véve nem egy rosszul sikerült autó (egy körön legalábbis semmiképpen sem), sőt, azt is láttuk, hogy a kvalifikáció első szakaszában a nyurga francia legalább olyan nagy veszélynek volt kitéve az utolsó percekben, mint a csapattárs. A fejlődés lehetősége tehát adott, és emlékezzünk csak, egy esztendővel ezelőtt Nick Heidfeld is elhasalt a Q1-ben a Renault-val – hogy aztán két hétre rá Malajziában már a dobogó harmadik fokáról integessen szurkolóinak.

Räikkönen esete persze némiképp más, az ő két esztendős kihagyása teljesen más megvilágításba helyezi a dolgokat, ráadásul a hétvége első két napja során egyértelműen kiderült, egyelőre nem érzi magát jól az autójában. Ez első ránézésre magyarázkodás-szagúnak tűnhet, de gondoljunk csak bele, milyen nehéz tökéletes precizitással vezetni, ha nem kényelmes a kormányzás, vagy épp az ülés pozíciója nem megfelelő. Ez, és a „ringrozsda” együttes hatása okozhatja Kimi viszonylagos darabosságát a lassabb részeken (ezt a helyszínen tartózkodó Wéber Gábor is kiemelte), jó hír viszont, hogy, ha létezik kezelhető probléma a mai F1-ben, akkor az éppen a kihagyásokat követően óhatatlanul jelentkező berozsdásodás. Mindössze elegendő időt kell biztosítani a levedléséhez.

Michael Schumachernek például úgy látszik bő két esztendőre volt szüksége az igazi visszatéréshez, bár az is igaz, hogy egyetlen aprócska időmérő-sikerből még felesleges nagy ívű következtetéseket levonni. Tény viszont, hogy Schumacher eddig masszívan veri azt a Rosberget, aki tavaly és azelőtt tulajdonképpen bohócot csinált belőle a kvalifikációkon. Nem nagy a különbség, viszont, ha azt vesszük, hogy az előző két szezonban Rosberg rendre átlagosan 3-4 tizedmásodpercet tudott kettejük közé tenni, akkor azt hiszem, egyértelműen látszik a fejlődés – még úgy is, ha megjegyezzük, hogy Rosberg mindkét Q3-as körébe belehibázott.

A nap legnagyobb hibáját ezzel együtt is Alonso követte el, aki a célegyenes végén a füvön próbált féktávot venni – nem volt nagy meglepetés, hogy nem sikerült neki. Mivel a pályamunkások nem tudták kitolni a kavicságyból, számára a Q2 közepén befejeződött az edzés, más kérdés, hogy nagy valószínűséggel egyébként sem jutott volna tovább a legjobb tíz közé. A Ferrari ugyanis bűngyenge, a gyors részeken rettenetesen sokat veszít az élcsapatokhoz képest, cserébe viszont a lassabb részeken is instabil, igazi küzdelem vele zöld ágra vergődni. Massának például egyáltalán nem is sikerül, a brazil egyre reménytelenebb formát mutat, a Q1-ben például még lágy gumikon futva sem tudta megközelíteni a kemény abroncsokat használó Alonsót. Nem volt tehát véletlen a technikai igazgató, Pat Fry gondterhelt nyilatkozata a pénteki nap végén, nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy a Scuderia egy méretes válság felé közelít – ami igencsak mély barázdákat véshet a csapatfőnök Stefano Domenicali arcára. Egy tizenhatodik és egy tizenkettedik rajthellyel indítani az évadot nem leányálom…

Valószínűleg a Red Bullnál sem lesz nyugodt az éjszaka, és nem pusztán azért, mert a márkanév atyja és kitalálója, Chaleo Yoovidhya, Thaiföld egyik leggazdagabb embere elhunyt. Merőben szokatlan ugyanis az elmúlt két év világbajnokát a harmadik sorban találni a rajtrácson, még szokatlanabb a csapaton belüli Webber-Vettel sorrend, és még szokatlanabb a kétszeres világbajnok Sebastian Vettel mérgelődése egy kvalifikáció után. Főleg, mivel nem sok jel utalt egy ehhez hasonló méretes bukásra az előszezon során, sőt, a helyszíni tapasztalatok is azt sugallták, hogy a legtrükkösebb motorvezérléssel és hatalmas leszorítóerővel támadó energiaitalosok nem veszítettek jelentős pozíciókat tavaly óta. Az utolsó barcelonai teszten megbukott új fejlesztési csomagjuk persze már intő jel volt, és nagyon úgy tűnik, azóta sem sikerült úrra lenni a problémákon: Vettel nyilatkozata szerint például valami hasonlóra számítottak a tegnapi napot követően, bár tény, az ötödik-hatodik helynél kicsit feljebb várták saját magukat.

A McLaren eközben szépen lassan első erővé nőtte ki magát, az időmérő edzés teljesen egyértelművé tette, hogy jelenleg a wokingiak versenygépei a meghatározóak a mezőnyben. Hamilton űridőt futott, Button viszont így is majdnem elkapta – ha hiszünk az álmoskönyveknek, akkor ez a leosztás a 2009-es bajnok sikerét ígéri a vasárnapi futamon. Button ugyanis sokkal kíméletesebben bánik a gumikkal, mint csapattársa, ráadásul a McLaren legújabb versenygépe egyébként is nagyon gumibarát, állítólag közel sem eszi annyira az abroncsokat, mint például a Mercedes, vagy a Ferrari konstrukciója.

A középmezőny a várakozásoknak megfelelően iszonyatosan szoros, a Q1-ben még remeklő Sauber például egy apró taktikai malőrnek hála még a legjobb tíz közé sem került be – a tizedik és a tizenhatodik versenyző között alig fél másodperc volt a különbség. A Force India a meglehetős alulkormányozottsága ellenére is bement a legjobb tíz közé, a Williams jókora meglepetést okozott Maldonado nyolcadik rajthelyével, és a Toro Rosso is bizonyította, nem csak PR-futás volt a tesztszezon remeklése; a Q2-ben például alig négy tizeddel maradt el Ricciardo az anyacsapat versenyzőitől.

Folytatás vasárnap reggel, magyar idő szerint hét órától – az időjósok szerint napsütötte versenypályán, kiváló körülmények között. Addig is, ha valaki szeretne a taktika rejtelmeiben elmélyülni, és próbálgatni elképzeléseit a futamra, megteheti James Allen kiváló szoftverén itt.