Nem is vitás, André Alves a honi mezőny kimagaslóan legjobb, legkomplexebb támadója. Alappillére annak az újfajta játékfilozófiának, amelyet a portugál Paulo Sousa meg kíván valósítani a Videotonnál, nélküle nem működik a már többször ecsetelt 4-6-0, alapjában borul fel az őszi szezonban alkalmazott taktikai hadrend. Pontosan ezért André Alves a magyar mezőny legértékesebb, legpiacképesebb játékosa.
Klubja, a Videoton nyár óta pontosan tudja, hogy az idei évad végén lejáró szerződését nem kívánja meghosszabbítani. Pontosabban, ha egy mód van rá, nem kívánja meghosszabbítani, inkább továbblépne, ám, ha ez valamiért mégsem sikerülne, szívesen marad Fehérváron is a magyar szinten kiemelkedő fizetése és prémiuma tudatában.
Távozik, vagy marad, neki ez egy tipikus win-win szituáció. Ő nem, vagy csak alig veszíthet valamit, miközben a klub, amelyik félresikerült oroszországi kalandozása után újra piacképes labdarúgót csinált belőle, könnyen nagyon rosszul járhat.
Ne csináljunk titkot a dologból: ma már pontosan látszik, a Videoton a lehető legrosszabbul jött ki a kétségkívül faramuci helyzetből, elvesztette legnagyobb értékét, miközben egy fillér nem sok, annyit sem kapott kompenzációként. Hiába volt tehát rengeteg lehetőség, potenciális forgatókönyv a pakliban, érvényesülni éppen az érvényesült, amelyik a magyar bajnokcsapat számára a legrosszabb kondíciókat tartalmazta.
Valaki tehát hibázott.
A klub, Alves, vagy a menedzser – de az is lehet, hogy Paulo Sousa, akkor, amikor úgy döntött, a csapat bizalmával visszaélő brazil támadó a tavaszi évadot töltse csak nyugodtan a tartalékcsapatnál, és érezze azt, milyen, ha a klub sem tartja szem előtt az ő érdekeit.
Már, ha egyáltalán ez a döntés Paulo Sousáé volt.
Napok óta zajlik a színfalak mögött és a nyilvános fórumokon a vita: vannak, akik szerint André Alves árulta el munkaadóját, mások viszont úgy vélik, a hivatalos lózungok szerint nyugat-európai klubmodellt építő fehérvári vezetőség számította el magát, az ő kicsinyes kapzsiságuk vezetett oda, hogy a klub gyakorlatilag elkótyavetyélte legértékesebb labdarúgóját.
Hogy hol az igazság? Minden bizonnyal pontosan ott, ahol az ilyen esetekben már csak lenni szokott: a két, egymásnak meredeken ellentmondó állítás között, valahol félúton. Hibázott a klub, de csak annyi vethető a szemére, hogy túlontúl amatőr volt. Korábban úgy mondtuk volna, jóhiszemű.
Mintha elfelejtették volna a modern futball első alapelvét: ne bízz semmit a véletlenre! Ne hidd azt, hogy az általad évekig építgetett játékos, klubod legnagyobb értéke nem vág át a legelső adandó alkalommal egy nagyobb pénzösszegben, egy soha vissza nem térő lehetőségben bízva. Ne hidd azt, hogy létezik még betyárbecsület a futballt körülvevő általános cirkuszban. Mert nincs, az az időszak elmúlt, végleg vége.
Emlékezzünk csak a PSV Eindhoven tavaly téli nagy dilemmájára, amikor a gárda két legnagyobb értékének, Dzsudzsák Balázsnak és Ibrahim Afellaynak is a lejártához közeledett a szerződése. A klub tisztában volt azzal, hogy mindketten távozni fognak, ám szerette volna, ha legalább rendesen megfizetik az árukat - ehhez viszont az kellett, hogy mind a ketten hosszabbítsanak szerződést, megmentve a klubot attól a kellemetlen szituációtól, hogy kedvezményesen kelljen értékesítenie őket.
A végeredmény ismerős: Dzsudzsák meghosszabbította kontraktusát, és az idény végén 14,5 millió euró ellenében távozott; míg a vele nagyjából egyforma értéket képviselő, saját nevelésű Afellay erre nem volt hajlandó. A klub kénytelen volt a szezon közepén, mindössze 3 millió euróért elpasszolni őt Barcelonába - hogy aztán talán éppen ezért maradjon le nem csak a bajnoki címről, de még a BL-selejtezőről is.
André Alves gyakorlatilag ugyanezt a vétséget követte el; megspékelve azzal, hogy ő a klubja háta mögött még előszerződést is kötött a ciprusi Omoniával. Már akkor, amikor a klub még javában tárgyalt róla, és az eladásáról más csapatokkal - állítólag képben volt egy dél-koreai csapat is, Alves meg is egyezett velük szóban, az aláírás miatt utazott haza a spanyolországi edzőtáborból is.
De nem írt alá semmit. Helyette robbantotta a bombát, miszerint előszerződése van az Omoniával.
Nem túlzás azt állítani, a klubnál köpni-nyelni nem tudtak. Hirtelen rá kellett döbbenniük, hogy a szóban feléjük mindig lojális Alvesből az ígéretekkel ellentétben soha egy fillért nem fognak látni. Mert a brazil és a menedzsere kijátszotta őket.
Kijátszotta, mert a klub, ha reálisan akarjuk nézni a szituációt, hagyta magát kijátszani. Hagyta magát elkábítani a szép ígéretekkel, és hagyta magát elkábítani a menedzser által, aki szerint védencéért sorban állnak majd az 1 millió eurót is átutalni kész vevők.
Hogy nem álltak érte sorban, azt remekül bizonyította a nyári átigazolási időszak: Alvesért senki nem kínált egy millió eurót. Kevesebbet igen, de a magabiztos klub azt akkor még elutasította, mondván a sikeres BL-szereplés csak még magasabbra emeli majd a csatár ázsióját. Nem így lett, a brazil a nyakukon ragadt, részben azért, mert közben váltig állította, nem akarja becsapni a klubot, akár még maradna is, ha megfelelő ajánlatot kap.
Kapott, többször is. A megfelelőnél is megfelelőbbet, olyat, amilyet talán még soha nem kínáltak Magyarországon profi labdarúgónak. Nem fogadta el.
Mentségére szóljon, hogy közben azért becsülettel lejátszott a szenvedő Vidiben egy fél szezont, a gólokat is termelte rendesen – kőkemény profi módjára. Mint ahogyan kőkemény profi módjára tartott egyszerre két vagy akár három vasat is a tűzben annak érdekében, hogy aztán a maga számára a legelőnyösebb forgatókönyvet választhassa ki. Hogy ő választhassa a forgatókönyvet, és ne a Videoton.
Nem vitás, hibázott a klub vezetősége. Hibázott, amikor azt hitte, Alvesnek számít bármit is a klub, számít bármit is a csapat, melyet magára hagy. Azt hitték, Alves is olyan magyarosan amatőr, mint mindenki más ebben a szürreális futballközegben. Mint ők.
Tévedtek.
Viszont joguk van ahhoz, hogy kiegyenlítsenek a harcban, és jegeljék egy fél évig Alvest a tartalékcsapatban.
Ráadásul ha bejön a húzás, és az Omonia inkább fizet, mintsem, hogy egy fél évnyi értékelhetetlen másodvonalbeli bohóckodás után kapja meg a brazil támadót, mindenki amondó lesz, a klub a lehető legjobban járt el.
Menteni a menthetőt, ez most a cél.