Nem akarunk az elmúlt évtizedekre jellemző nehéz, hátrányos helyzetű futballkultúránkra hivatkozni, sokkal inkább szeretnénk magunknak egy nagyon feszes célt kitűzni, és azt elérni. Egervári Sándor

- Kapitány úr, ha egy mondatban kellene összefoglalni mindazt, ami a magyar válogatott tavalyi teljesítményével kapcsolatban eszébe jut, mi lenne az? 
- Többszörösen bővített mondat lesz, de megpróbálom. Az eddig soha nem tapasztalt sérülések, műtétek száma miatt sajnos egész évben le kellett mondanunk meghatározó játékosokról, a nehézségek ellenére kicsit a várakozáson felül szerepeltünk, a teljesítményünk összességében jónak mondható, még akkor is, ha voltak mérkőzések, amelyekkel elégedetlenek voltunk.

- Gondolom, nagyjából ez szerepelt az MLSZ elnökségének készített beszámolójában is. Elfogadták?
- Kicsit azért részletesebb volt az értékelés, de átmentem a vizsgán, végezhetem tovább a munkámat. Mivel a szerződésem határozatlan időre szól, számomra ezek a félévről-félévre történő elfogadások jelentik a továbblépés lehetőségét. Akkor lesz gáz, ha majd arra kérnek, hogy a teljes időszakról adjak jelentést. Komolyra fordítva a szót, továbbra is bizakodó vagyok, mert nagy öröm ezzel a közösséggel együtt dolgozni, és ha nem is egyik pillanatról a másikra, de komoly fejlődési lehetőséget látok ebben a csapatban. Olyan az összetétele, a miliője, a morálja, ami félévente előrelépést hozhat eredményességben és játékban is.

-  Mit sikerült megvalósítania az elképzeléseiből azóta, hogy szövetségi kapitány lett?
-  Másfél évvel ezelőtt, amikor kineveztek, azt nyilatkoztam, hogy először szeretnénk egy új keretet kialakítani, olyan játékosokból, akik végre teltházas stadionokat tudnak produkálni, tehát egy szerethető csapat felépítése volt az elsődleges célunk. Nyilván, az első pillanatban világverő együttest nem tudtunk garantálni. Ma már nem erről szól a történet, mert hál’ Istennek megtelik a stadion még egy barátságos mérkőzésre is. Ez rendkívül jóleső érzés, és elismerés a csapatnak. Nagyon fontos volt ebben a másfél évben, hogy az érett játékosok szakmai alapon is bízzanak az újonnan érkezőkben, kölcsönösen el kellett fogadniuk egymást. Nem ment könnyen, voltak buktatók, látványos kihátrálások is. Örömteli, hogy a rutinos válogatottak mindegyike bizalommal van azokkal a fiatalokkal, akiket szép lassan beépítettünk. Márpedig a bizalom a csapatjáték alapfeltétele. Ezért gondolom azt, hogy az első komoly lépést megtette ez a társaság, most kellenek azok az összecsiszolódások, egymás megértése, a csapatrészek közötti harmonikus együttműködés, ami mentén továbbléphetünk.

- Szorítkozzunk most kizárólag a statisztikára. Amikor kinevezték, a hatvankettedikek voltunk a FIFA-ranglistán, tavaly, év elején a negyvenegyedikek, most pedig a harminchetedikek. De volt egy rövid időszak, amikor a huszonhetedik helyre sorolták a csapatot. Kevés olyan ország van, amelyik ennyi idő alatt, ekkorát lépett előre. Önnek mit mondanak ezek a számok?   
- Rengeteg szempont van, ami mentén meg lehet ítélni egy csapat éves teljesítményét. Az eredményeink mellett természetesen vannak nagyszerű statisztikai adataink is, ilyen például az ön által említett ranglista, a rúgott góljaink száma, a selejtezőkön szerzett pontok száma, az őszi tétmérkőzéseinken kapott egyetlen gól, ami a védekezésünket dicséri, a hétmeccses veretlenségi sorozat, tehát sok mindenben lehet mérni a teljesítményt. Én igazából a csapatépítést emelném ki, amit viszont kevésbé lehet számokkal érzékeltetni. Bár hozzáteszem, hogy a bő keret fele, mintegy tizenhárom játékos huszonhárom év alatti, ez pedig nagyon komoly potenciál a jövőre nézve. Ezek a fiatalemberek ugyanis egyrészt egyénileg is fejlődhetnek még, másrészt a válogatott mérkőzések számából adódó rutinszerzésnek köszönhetően évről-évre komolyabb teljesítményre lesznek képesek csapatszinten is. Én tehát abban látom a nagy előre lépést, hogy a srácok szép lassan kikövetelték maguknak a helyet, és éltek a lehetőséggel. Márpedig ha az összeszokottságot, összecsiszolódást tovább tudja folytatni a társaság, akkor a tavalyinál még jelentősebb lehet a fejlődés.

- Ami továbbjutást is jelenthet? Vagy egyelőre elégedjünk meg a csoportmásodik hellyel? 
- Nem akarok kibújni a kérdés alól, de ennyire azért ne szaladjunk előre, pontos választ majd csak másfél év múlva kapunk erre. Annyit azért már most elmondhatok, úgy kezdjük el ősszel a vb-selejtezőket, hogy az álmaink a végére megvalósuljanak.

- Álmodni, vagy egy célért harcolni nem teljesen ugyanaz.
- Jó, akkor pontosítok. Nem csak a szakmai stáb, a szurkolók, hanem a játékosok is nagyon szeretnék, sőt, akarják, hogy a válogatott ott legyen végre egy világeseményen, és érzelmi alapon lehessen drukkolni a csapatnak. A magyarságunk mentén egészen más megélni egy Európa-, vagy világbajnokságot, még akkor is, ha az nem feltétlenül hordoz magában jó eredményt, de ott lenni mindenképpen előrelépést jelent. Táplálja mindezt a saját magunk önbecsülése, no és természetesen a nemzetközi futballéletben való újbóli megjelenés lehetősége. Ez a célunk!

- 2014-ben, vagy 2016-ban jöhet el a nagy pillanat? Ön melyiket tartja reálisabbnak?
- Prognosztizáltuk már, hogy a 2016-os Európa-bajnokságra a jelenlegi keretnek hány évesek lesznek a játékosai. A legtöbbje akkor lép a legjobb futballista korba, és mivel addigra néhány tíz válogatott mérkőzéssel több lesz a lábukban, az ebből eredő rutinnak köszönhetően négy év múlva ez a közösség még masszívabb, sokkal erősebb lesz. Mindez persze nem azt jelenti, hogy lemondanánk a 2014-es brazíliai világbajnokságról. Hiszem, hogy mivel a fiatal, tehetséges játékosok jól illeszkedtek be az érettebbek közé, fokozatosan tudnak előrébb lépni akkorát, hogy a második hely elérésével sanszunk lesz a kijutásra. Ez kimondott tervünk is. Nem akarunk az elmúlt évtizedekre jellemző nehéz, hátrányos helyzetű futballkultúránkra hivatkozni, sokkal inkább szeretnénk magunknak egy nagyon feszes célt kitűzni, és azt elérni. Bizakodó vagyok e tekintetben, ha nem sújtják sérülések a csapatot, és a kerettagok jelentős része folyamatos játéklehetőséget kap a klubjában, akkor jó eséllyel, a győzelem megszerzése érdekében vehetjük fel a küzdelmet a most még a miénknél esélyesebbnek tartott válogatottakkal szemben.

- Maradjunk akkor a vb-selejtezőknél, az ellenfeleknél. A végleges programot csak második nekifutásra sikerült tető alá hozni, úgy alakult, ahogyan előzetesen elképzelte? Ezt azért kérdezem, mert amikor az egyeztetés után arról beszélgettünk, hogy ki ellen és hol lenne a legideálisabb kezdeni, szinte gondolkodás nélkül azt válaszolta, a hollandokkal itthon. Végül is, nem sokat tévedett, ráadásul az Andorra elleni nyitómeccs, kellemes felvezetése lehet a vb-ezüstérmes elleni találkozónak.
-  Azokat a törekvéseinket, amiket mi szerettünk volna elérni, úgymint egy erős, egy gyenge, egy itthon, egy idegenben, lehetőség szerint az Európa-bajnokság által nyilván kicsit meggyötört hollandokat mindjárt az elején fogadjuk, nagyjából viszontlátjuk. Talán a 2013. márciusi két mérkőzésünk lehetett volna könnyebb, akkor fogadjuk a románokat, majd négy nap múlva Törökországban játszunk. Nagyon fontos két meccs lesz a második hely elérése szempontjából. A sorsolásra egyébként nem foghatunk semmit, tudomásul kell venni, nem szabad berzenkedni emiatt. 

Öröm és könnyek

Az interjú felénél járhattunk, a szövetségi kapitány éppen a válogatott elmúlt esztendejének csúcsidőszakáról beszélt, arról a periódusról, amikor legyőztük a svédeket, majd négy nappal később a moldávokat, és kézzelfogható közelségbe került a második hely megszerzése. A hangja ekkor kissé megremegett, a szemébe könny szökött. Az érzelmi hullámzás oka az a családi tragédia, ami az említett időszakban érte, és aminél több részlet akkor nem is jelent meg a sajtóban. Senki, még a játékosok sem tudtak arról, mi történt valójában. Pontosan négy hónap telt el azóta, hogy Egervári Sándor elveszítette a feleségét. Azt az embert, akivel 31 évig boldog házasságban élt, aki a kezdetektől támogatta, segítette abban, hogy a nem igazán családcentrikus futballista karrierjét, majd edzői munkáját a lehető legeredményesebben végezhesse. A kapitány így emlékezett a történtekre:

,,Az a néhány hét, életem legnehezebb időszaka volt. Az segített elsősorban, hogy én már játékosként is elég tudatosan falat húztam a magánélet és a futball közé, hogy a hivatásommal óhatatlanul együtt járó szélsőségek ne zavarják a családot, ne jelentsen ez problémát az otthoni légkörben. És ezt most visszafelé kellett átélnem… Azt kellett valahogy megoldanom, hogy a tragédia, az érzelmi hullámvölgy ezen a bizonyos falon keresztül ne jöjjön át a futballba, ne befolyásoljon senkit, főleg ne a játékosokat. Örülök, hogy ezt sikerült észrevétlenül megtennem, az volt akkor a legfontosabb, hogy a negatív dolgokból ne érezzen semmit a közösség. Hm…És milyen az élet…? Éppen akkor nyújtották a legjobb teljesítményt a srácok. Borzasztóan nehéz leírni, amit például közvetlenül a svéd-meccs után éreztem…Két szélsőség között teltek azok a pillanatok…Egyrészt ugye a fantasztikus öröm, az utolsó percben szerzett győztes gól, a telt ház, a varázslatos hangulat, miközben tudtam, hogy otthon a feleségem az utolsó napjait éli. Ami kissé megnyugtatott, hogy a gyermekeim mellette voltak, mint ahogy én is, amikor Ági szeptember huszadikán elment… „

- Az sem aggasztja, hogy ebben a csoportban nehezebbnek tűnik a második hely megszerzése, mint az előzőben lehetett volna? A román-török-észt trió ránézésre is erősebb, mint a svéd-moldáv-finn hármas.
- Ezzel tökéletesen egyetértek, de megismétlem, ez jutott nekünk, ezzel a feladattal kell megbirkóznunk. Persze, kicsit bosszant, hogy köszönhetően az elmúlt másfél év jó szereplésének, sok hozadéka nem volt annak, hogy a harmadik kalapba kerültünk. Mert bár előrébb rangsorolnak minket, a második és a negyedik kalap legnehezebb csapatát kaptuk a törökök és a románok személyében, és hát ott vannak még az észtek, akik tavaly pótselejtezőt játszottak. Nem mondhatom tehát, hogy a sorsolás növelte az esélyeinket.

- Az őszi jó eredményekhez több más mellett két dolog elengedhetetlen. Egy jó felkészülés, megfelelő ellenfelekkel, és folyamatos meccsterhelés a játékosoknak. Úgy fest, az előbbi megvalósult, az utóbbi azonban egyelőre inkább kívánalom, mint realitás. És itt nem elsősorban a sérülésekre gondolok, sokkal inkább az ilyen-olyan okok miatti mellőzöttségre. Nem érzi magát ebből a szempontból kissé kiszolgáltatottnak?
- Tény, hogy nincs ráhatásom arra, ki, mennyit játszik a klubjában, de, ha mondjuk valaki a kevés lehetőség miatt a váltáson gondolkodik, tanácsokkal tudok szolgálni. A döntést természetesen a játékosra bízom. Örömmel mondhatom, kialakult közöttünk az a fajta bizalmi kapcsolat, ami alapján bátran kikérik a véleményemet. Különösen a fiatalok szempontjából fontos ez, hiszen a folyamatos játék nem más, mint befektetett tőke, még ha kényszerű klubcserével is jár. Aki ugyanis hétről-hétre tétmeccsen lép pályára, az jobb formába kerül, a válogatottban is tud teljesíteni, ezáltal felértékelődik, és komolyabb csapatok is jelentkezhetnek érte.

- Akár úgy is áthidalható ez a probléma, hogy valaki hazajön, és itthon próbál formába lendülni, vagy ezt az utat inkább visszalépésnek tekinti?
- Egyáltalán nem gondolom annak, persze, sem morális, sem szakmai szempontból nem mindegy, hogy valaki milyen miliőbe érkezik. Ma már tart ott a magyar labdarúgás, hogy jó néhány klub garantálni tudja a válogatott játékosok számára is a fejlődést. Kivéve persze az anyagiakat, és most nem csak a túlélésért küzdő csapatokra gondolok.

- A teljesség igénye nélkül, érdekelheti a szurkolókat, mi a véleménye néhány a témába vágó aktuális ügyről. Kezdjük Koman Vladimirrel, aki alapembere a válogatottnak, ő az egyetlen, aki tavaly valamennyi mérkőzésen játszott, a Sampdoriában azonban, nincs jobb szó rá, kínlódik. Jobbára a padon, de az utóbbi időben már a pályán is.
- Nem egy jó történet, és az övéhez hasonlóval nem csak a játékosoknak, hanem nekünk is meg kell küzdeni. Kétségtelen, hogy Voli a korosztályának kimagasló képességű és mentalitású futballistája. Véleményem szerint hihetetlen komoly karrier előtt áll, segíteni kell őt, ki-ki a maga módján.

- Elek Ákosnak már segített a menedzsere…
- Vele kapcsolatban többször elmondtam már a véleményemet, nem értettem, hogy ilyen képességekkel miért nem fért be a Videotonba. Örülök annak, hogy sikerült váltania, annak meg, hogy Törökországba szerződött, később akár hasznát is vehetjük.

- Dzsudzsák Balázs nem teljesen illik bele a képbe, mert bár az Anzsiban nem játszott rendszeresen, de ez inkább a sérülésével magyarázható. Mégis elhagyta a Mahacskalát. Mi motiválhatta, a szakma, vagy a pénz?
- Nyilván több oldalról lehet vizsgálni ezt a döntést, de szerintem Balázs átigazolása nem csak anyagilag, de szakmailag is előrelépést jelent. A Dinamo tradicionálisan kiváló moszkvai klub, ahol komoly futballisták vannak, akár a Bajnokok Ligájában is indulhat a csapat. Nyilván tudatosan igazolták le, Kurányi center játékát ugyanis eddig nem támogatta megfelelően senki a bal oldalról, meghatározó futballistaként számolnak vele. Ezt a kialkudott ára is érzékelteti. Ha folyamatosan szerepel, és a BL-ben is pályára lép, felértékelődik, a teljesítménye egyre jobb lesz. Biztos vagyok benne, hogy ebből a magyar válogatott is hasznot húzhat.

- A legkellemetlenebb eset Gera Zoltáné, az újabb súlyos sérülése akár a pályafutása végét is jelentheti?
- Nem így gondolom. Nem csak én, hanem az edzője is sokáig szeretne számítani Zolira. A mentalitása, a hozzáállása, a munkamorálja, a képességei még éveken át segítségére lehetnek a klubcsapatának és a válogatottnak. Ő egyébként is szerencsés alkat, a fizikai adottságai tökéletesek, a felépítése ideális. Biztos vagyok benne, hogy nyáron már teljes értékű játékos lesz.

- Visszatérve a tavaszi programra, a februári, bolgárok elleni évnyitó után legközelebb a csehekkel játszunk júniusban. Három hónap nagyon hosszú idő mérkőzés nélkül.
- Igen, sajnos a nemzetközi szövetség nem biztosít ekkorra felkészülési mérkőzést sem, mert az EB miatt mindenhol korán be kell fejezni a bajnokságot. Mi erre az időszakra két liga-válogatott meccset szervezünk. Egyeztettem az MLSZ vezetőivel, és az edző kollégáknak is bejelentettem már a szándékomat. Két bajnoki forduló között, április huszonötödikére és május kilencedikére tervezzük a találkozókat. Ez annyit jelent, hogy hétfőn összejövünk, kedden gyakorolunk, szerdán meg játszunk. Az első mérkőzés Telkiben lenne egymás között, a második időpontra pedig szeretnénk külföldi ellenfelet találni, akár klubcsapatot, akár más ország liga-válogatottját. Szervezés alatt van a dolog, remélem, sikerül megvalósítani a tervünket.

- Ezen a két mérkőzésen nyilván csak az itthon játszók jöhetnek szóba. Mekkora esélyt lát arra, hogy valaki közülük bekerülhet a válogatott keretbe? Egyáltalán szükség van arra, hogy néhány hónappal a vb-selejtezők előtt kísérletezzen?
- Ez nem kísérletezés, egyszerűen arról van szó, hogy lehetőséget kívánunk adni azoknak, akik a magyar bajnokságban már eddig is felhívták magukra a figyelmet. Van közöttük fiatal, és rutinos játékos is. őket szeretnénk megnézni, felkészíteni, megismertetni velük a mi szakmaiságunkat, másrészt megtudni, hogy nemzetközi szinten mennyire számíthatunk rájuk. Hiszen ők lesznek azok a játékosok, akik a  teljesítményük alapján egy-egy poszton kisegíthetnek minket, vagy éppen betörik az ajtót, és kikövetelik maguknak azt a dresszt, amit eddig más viselt.

- Kikre gondol? Mondana néhány nevet?
- Ez most még korai lenne.

- Akkor mondok én. A két debreceni, Korhut Mihály és Bódi Ádám…
- …ha már így rákérdezett, én egy harmadikat is említenék, Mészáros Norbertet. Nemzetközi szinten gyors, meghatározó, jó játékot produkált a BL-mérkőzéseken. De ne találgassunk, a lényeg, hogy vannak játékosok, akiket megkülönböztetett figyelemmel kísérünk a bajnoki mérkőzéseken. Így lesz ez természetesen tavasszal is.

- Még egy név, aztán tényleg átugorhatjuk ezt a témát. Nikolics Nemanját azért említem, mert miután megkapta a magyar állampolgárságot, sokan úgy gondolták, ő lehet az, aki megoldhatja a válogatott csatárproblémáit.
- Értékes fiú, de ő tipikusan az a futballista, aki akkor játszik jól, amikor az ellenfél tizenhatosán pattog a labda. A magyar válogatott sajnos egyelőre ilyet nem nagyon tud, esetleg Andorra-szintű csapatok ellen…

- Az előbb elmondottak szerint tehát ne nagyon számítsunk arra, hogy az idén újoncokat avat? Tavaly mondjuk bejött, igaz, Stieber Zoltán és Korcsmár Zsolt személyében csak ketten mutatkoztak be a válogatottban, de utóbbi alapember lett.
- Én azért Varga Józsit is idesorolnám, hiszen a jobb oldali védő posztján egy új találmány, és a beillesztése elég zökkenőmentesen történt. Igen, van néhány fiatalember, aki nagyot lépett előre felnőtt szinten is, közéjük tartozik az imént említett Korcsmár, Varga, de akár Kádár Tamás is. Ők például olyanok, akik adott esetben már ki tudnak váltani sokszoros válogatott játékosokat is, ez pedig komoly perspektíva a jövő szempontjából. Nyilván, egy teljesen új embert beépíteni ebbe a rendszerbe már nem lenne zökkenőmentes. Tehát mi elsősorban azokat a játékosokat szeretnénk az idén versenyeztetni, akik már megmérettettek, és pozitív értékeket hoztak a közösségünkbe, akár emberileg, akár szakmailag. Elsősorban nekik szeretnénk tehát lehetőséget adni. Nagyon remélem, hogy a pillanatnyi formától függően a közel harminc játékosból ki tudjuk majd választani a legjobbakat.

- Mindez egyben azt is jelenti, hogy nincs hiányposzt a válogatottban? Ön szerint mindenhová megvannak a megfelelő tudású emberek? A védelemben azért akadtak néha problémák…
-  Ez igaz, de jó tapasztalataim vannak, meg fogjuk tudni oldani ezeket a feladatokat  a jelenlegi kerettagokkal. Jó versenyhelyzetet hozott Varga megjelenése a jobb, vagy Kádár szereplése a bal oldalon, és hát középen most már Korcsmár is olyan teljesítményre képes, ami feladja a leckét a rutinosabb, érettebb társainak. Éppen az ő fiatalságukban, az egyéni fejlődésükben látom azt a pluszt, ami remélhetőleg már az idén a sikereink egyik kulcsa lehet.

- Ahhoz, hogy valamennyi kerettagról a jövőben is naprakész információval rendelkezzen, nem kis szervező munkára van szükség. Nyilván a személyes tapasztalatszerzés a legcélravezetőbb, ám egy-egy ilyen látogatás, körút időigényes, főként, ha több játékost akar megnézni. Akihez nem jut el, ott marad a telefon, illetve a sajtón keresztül is nyomon követheti, hogy az adott hétvégén ki, mennyit  játszott, hogyan teljesített. Továbbra is marad ez a fajta megfigyelési rendszer?
- Valóban kissé vontatottan működött ez a dolog. Amikor például valamelyik médián keresztül megtudtuk valakiről, hogy mondjuk lecserélték, akkor felhívtuk, hogy miért jöttél le, elfáradtál, megsérültél, taktikai okokból, mit tudunk segíteni. Ezek a telefonok természetesen működtek spontán módon is, volt, akit rendszeresen hívtunk, de olyan is, akit azért kerestünk, mert rég beszéltünk vele. Idén kicsit változtatunk az információcserén. Heti híreket szeretnénk kapni mindenkiről, a pillanatnyi felkészültségükről, játékukról, edzésmunkájukról. Más alapokra helyezzük ezt a fajta tevékenységet, azt várjuk, hogy minden héten röviden tájékoztassanak minket a játékosok e-mailen keresztül. Legyen ez automatikus, hiszen fontos, hogy első kézből, és azonnal értesüljünk mindenről és mindenkiről. Akkor tudunk ugyanis jó döntéseket hozni. A személyes látogatásokról továbbra sem mondunk le, ebben segítenek nekem a közvetlen kollégáim, Kenyeres Imre és Csábi József, de nagyon sokat köszönhetünk azoknak az edzőknek is, akik például az ellenfelek feltérképezésében tevékenykednek.

A magyar-svéd volt a csúcs, de a kapitány számára szélsőséges érzelmeket hozott a meccs  

- Az Európa-bajnokságra elutazik?
- Naná, bár jobban örültem volna, ha nem látogatóként, hanem résztvevőként lehetnénk ott. Elsősorban a holland csapat körül szeretnénk megjelenni, de természetesen más mérkőzéseket is megtekintünk. Ennek a szervezése már folyamatban van. Mint ahogy a többi vb-csoport ellenfelünk feltérképezése is, így megnézzük a törököket a szlovákok ellen, vagy a román-észt mérkőzést is.

- Van egy megkerülhetetlen téma, nem tartozik ugyan a válogatotthoz, de mivel a magyar labdarúgást is érinti, fontos az ön véleménye. Javában tart a bundaügyek felgöngyölítése, érzi-e azt, hogy emiatt bármiféle hátrány, kellemetlenség éri a válogatottat, van-e ennek valamilyen hatása az ön munkájára?
- Nincs, de sajnos ez a jelenség szinte valamennyi futballkultúrában kisebb-nagyobb mértékben felfedezhető, nem akarok országokat megnevezni, mert az sértő lehet. Nem csak a balkáni, hanem más európai bajnokságokban is előfordul a megvesztegetés. Nagyon fontos lenne, hogy minden ilyen esetet felderítsenek, és súlyos büntetéseket kapjanak azok a játékosok, akik a saját társaikat, a klubjukat, a szurkolóikat becsapták. A labdarúgás a világ legnépszerűbb sportja, ennek az örömét, azt a fantasztikus érzést, amit nyújt, senki nem veheti el az emberektől. A futballnak meg kell tisztulnia, nagyon szurkolok az igazságszolgáltatásnak. 

- Ha jól tudom, reggelente rendszeresen fut, és közben is dolgozik. Hogy csinálja ezt?
- Nem csak a fizikumomnak, hanem a szellemiségemnek is nagyon jót tesz a mozgás. Ilyenkor tisztul az agya az embernek. Nagyon sok értékes gondolat jut eszembe futás közben. Előre megtervezett forgatókönyv szerint zajlik az egész, futok a kapusokért, a bal szélsőért, a jobbhátvédekért, a középpályásokért és így tovább… Minden távra jut egy-egy poszt. Akkor mindig azon gondolkodom, hogy most mit kellene a héten megbeszélni velük, fölhívjam-e telefonon, nehéz helyzetben van-e, sérült-e, kit lehetne helyette játszatni, vagy behívni a keretbe. Érdekes és hasznos elfoglaltság, már megszoktam. Sokan azt hiszik, szakmai ártalom, de én ezt egyáltalán nem így fogom fel, sőt…Inkább segít abban, hogy a legjobb döntéseket tudjuk meghozni, és megfeleljünk egyrészt a magunk által megfogalmazott elvárásoknak, másrészt örömet szerezzünk a szurkolóknak. Eddig jobbára bejött, bízom benne, hogy ezután is működni fog, és még sokáig futhatok a játékosaimért.