Miért szenved a Celtics?

A szezon előtt rápillantva a sorsolásra nagyjából mindenki tisztában volt azzal, hogy a feszített tempó miatt az idősebb átlagéletkorú együtteseknek nem sok beleszólása lesz a bajnoki címért folytatott küzdelembe, de valljuk be őszintén, Doc Rivers legvadabb rémálmaiban sem juthatott eszébe, hogy ennyire gyengén startol majd együttese…

A szezon első két mérkőzését elveszítette a Celtics, ami nem meglepő, hiszen a New York, majd a Miami volt az ellenfél (mindkettő idegenben), ráadásul Paul Pierce sem játszhatott, akit Rivers edző nem tudott minőségi játékossal pótolni, a vészmegoldást Aleksandar Pavlovic jelentette. A két „kötelező” vereség után New Orleansba utazott az együttes, ahol az újjáépülő Hornetsszel szemben még Pierce nélkül is elvárható lett volna egy győzelem, de a siker helyett egy 19 pontos verésbe szaladtak bele Ray Allenék. A negyedik mérkőzésre már visszatérhetett Pierce is, meg is lett az eredménye, hiszen hazai pályán 96-85-re sikerült megverni a Pistonst, sőt ezt a győzelmet még további három követte, bár hozzá kell tenni, hogy a liga leggyengébbjei ellen (Washington oda-vissza, New Jersey).

Sokan gondolhatták volna, hogy innentől kezdve sínen van a Boston, azonban a következő öt mérkőzésüket átlagban 10 pontos különbséggel, ráadásul egy kivétellel hazai pályán bukták el Doc Rivers fiai, legutoljára kedd hajnalban, az Oklahoma verte őket mindennemű megerőltetés nélkül.

A baj tehát nem kicsi, a dolgok jelenlegi állását elnézve nem csoda, ha a szurkolók egyre türelmetlenebbek, ráadásul az a legelszomorítóbb az egészben, hogy a Celtics idén még nem tudott megverni egy olyan csapatot sem, akik pozitív mérleggel álltak az aktuális mérkőzés előtt!

A probléma forrását úgy gondolom, hogy több oldalról kell megközelíteni. Elsősorban azt emelném ki, hogy a Celtics kulcsjátékosai - Rajon Rondo kivételével - nem mai srácok. Ray Allen 37, Kevin Garnett 36, Paul Pierce pedig 35 éves, ráadásul nem feledkezhetünk meg a szintén kezdő Jermaine O’Nealről sem, aki idén tölti be 34. életévét. Az öregséggel együtt jár az is, hogy nehezebben találják meg a formájukat a játékosok, ráadásul idén nagyon rövidek voltak az edzőtáborok, előszezon mérkőzésekből is csupán kettőt játszottak, de 12 mérkőzés után már illene villantani valamit.

A másik fő probléma véleményem szerint a magasemberek hiánya, amellyel már évek óta szenvednek Bostonban, idén azonban kicsúcsosodott ez a tendencia. A tavalyi szezon átigazolási határidejének lejárta előtt a sérüléséből visszatérő, tudása alatt játszó Kendrick Perkinst Jeff Greenért cserébe Oklahomába küldték, ezzel az egyetlen használható centerétől vált meg a csapat. Az idei holtszezon során távozott Glen Davis is, a helyét pedig Brandon Bass vette át, amely utólag jó cserének bizonyult. Szintén a holtszezonban történt még, hogy sajnálatos módon szívproblémákat diagnosztizáltak Jeff Greennél, akinek a teljes szezont ki kell hagynia.

Jelen pillanatban Jermaine O’Neal a Celtics kezdő centere, az a JO, akinek karrierjét sorozatos sérülések kísérik végig, teljes értékű centerként nagy valószínűséggel az NBA egyik csapata sem számítana rá. Cseréje igazán nincs, talán a fiatal Greg Stiemsma és a veterán Chris Wilcox használható, aki jelenleg sérüléssel bajlódik. Az erőcsatár poszt erősnek mondható, hiszen a Kevin Garnett-Brandon Bass duót, azt hiszem, hogy minden együttes szívesen alkalmazná. Véleményem szerint elsősorban a center poszt hiányosságai miatt tart itt a Boston, ugyanis a csapat évek óta elsősorban a védelmével nyeri a mérkőzéseit. De hogyan lehet használható center nélkül jó védelmet építeni?

A legutolsó, de nem elhanyagolható problémát a cserék minősége jelenti. Az irányító és a dobóhátvéd poszton nincsenek akkora problémák, a Keyon Dooling, Avery Bradley, Marquis Daniels trió közepes cseresornak mondható, azonban a csere kiscsatár, Sasha Pavlovic már régóta nem üti meg azt a szintet, amire a Celticsnek igazán szüksége lenne. A magasemberek cseréit már korábban tárgyaltuk, de itt is megemlíteném, hogy Brandon Bass kiválóan helyettesíti pihenői során Kevin Garnettet, azonban a két cserecenter továbbra is kevésnek tűnik, bár Stiemsma-ban látok némi potenciált. A kispad jelenlegi állapotát elnézve nagyon távolinak tűnik már az a szezon, amikor még James Posey, Eddie House vagy épp Leon Powe a padról beszállva meccseket nyert a bostoniaknak…

Összességében úgy gondolom, hogy amennyiben ez a tendencia folytatódik és Rivers mester nem talál megoldást együttese problémáira, akkor év végén komoly változásokat eszközölnek majd a kereten, hogy elkezdődhessen a Celtics újjáépítése.

A hét témája után lássuk a hét legszebb jeleneteit:



A hét játékosa

Kobe Bryant

Bryant a héten überelni tudta eddigi kiváló teljesítményét, hiszen zsinórban négy alkalommal dobott legalább 40 pontot, ebből hármat az előző heti rovatunk megjelenése után. A csodának úgy tűnik, vége, hiszen kedden hajnalban Bryant csupán 14 pontra volt képes, ennek ellenére ezen a héten is megérdemli a Fekete Mamba a hét legjobbja címet.

A hét mérkőzése

2012.01.14. Atlanta Hawks-Minnesota Timberwolves 93-91

Ezúttal a választásunk a szombati Hawks-Wolves mérkőzésre esett, ahol all-star centere nélkül 18 pontos hátrányból tudott felállni az Atlanta. Aki esetleg nem látta volna a mérkőzést, tekintse meg az összefoglalót!

A rangsor a csapatok papírforma szerinti erősségét a sorsoláshoz képest elért eredménnyel veti össze. Egyenlő állás esetén az egymás elleni eredmény (ha van ilyen), valamint a sorsolás nehézsége (az aktuális héten milyen helyen rangsorolt csapatok ellen lépett pályára az adott együttes) dönt.