A rekordok éveMár a szezonrajt is csúcsot döntött, hiszen a Green Bay-New Orleans összecsapás hozta a legtöbb pontot az idénynnyitók történetében – pontosan 76-ot. A mérkőzést nem mellesleg a címvédő Packers nyerte 42-34-re, ami tökéletes nyitánya volt egy majdnem veretlenséggel záruló alapszakasznak.
Az év első Monday Nightján a New England irányítója, Tom Brady, valamint az ellenfélnél játszó sorstársa, Chad Henne megdöntötték az egy mérkőzésen összesen passzolt yardok csúcsát, 933-mal. Nem kellett azonban éveket várni, hogy ezt a rekord rögtön a múlté legyen, hiszen a szezonzárón, a fantasztikus Green Bay-Detroit találkozón a hazaiak Matt Flynnje, és a vendégek Matthew Staffordja összesen 1000 yardot dobáltak össze. Valószínűleg ez a csúcs már hosszabb életűnek fog bizonyulni, mint Bradyéké.
De maradjunk az első fordulónál, és a címvédőnél. Az újonc Randall Cobb 108 yardos visszahordással állította be minden idők leghosszabb touchdownját. Cobb érdemeit dicséri, hogy mindezt a New Orleans ellen sikerült elérnie, még ha Drew Breesék védelme igazán csak a szezon végére állt össze.
Ha már New Orleans Saints – a Szentek nevéhez több rekord is fűződik az idei évből. Kezdve Drew Breeszel, aki Dan Marino 27 éves rekordját adta át a múltnak az egy szezon alatt passzolt yardok kategóriájában. Tekintve, hogy Breest az utolsó fordulóban sem pihentették, rá is tett Marino 5084 yardjára, és végül 5476-tal zárta a szezont, ami szintén sokáig fennálló rekordnak ígérkezik.
Brees mellett Tom Brady is utolérte Marinót 5235-tel, és a Detroit Lions irányítója is 5000 yard felett abszolválta a szezont.
Brees nevéhez azonban nem csak ez az egy rekord tapadt: az egész szezont tekintve 71.2%-os hatékonysággal passzolta a labdát társainak, és hogy ne legyen elég a csúcsokból, sorozatban hét meccsen termelt 300 yard felett. Utóbbi kategóriát egyébként végül 13 mérkőzéssel fejezte be, a 16 találkozóból álló alapszakaszban, úgyhogy a konzisztenciával nem volt gond a Szentek irányítójánál.
Egyéb csúcsok, amiket idén megdöntöttek, illetve beállítottak: az Oakland rúgója lett az NFL harmadik játékosa, aki 63 yardról betalált a villáskapu közé, valamint a pompás szezont produkáló San Fransiscóban is találunk csúcsdöntőt: David Akers 44 mezőnygóljánál ugyanis többet még senki sem ért el a ligában.
Darren Sprolesé lett a legtöbb yard 2969-cel a running backek táborában, a Patriots tight endje, Rob Gronkowski meg 1327 yarddal érdemelt ki új rekordot.
Az újoncok pompás bemutatkozásaA szezon előtt mindenki Cam Newton nevét hangoztatta, akit a Carolina Panthers az előző évi draft 1/1-eseként húzott. Az elvárások nagyok voltak az ifjú titánnal szemben, és ha nem is volt egyszerű dolga, de végül eleget tett azoknak. Rögtön csúcsdöntéssel kezdett az NFL-ben, hiszen rookie irányító még nem szerzett 422 yardot az első meccsén – ő megtette mindezt. Azonban Newton erőssége nem csak a passzaiban rejlett, hanem számos alkalommal megcsillogtatta futóképességét, melynek köszönhetően a szezon végeztével újabb rekord mellé írhatták fel a nevét: 14 touchdownt ért el futásból, ez pedig nemcsak az újoncok között lett csúcs.
Newton az első évében nem a konzisztens játékáról híresült el, azonban így is befolyásos tényezővé vált abban, hogy a Panthers a szezon második felére kisebb-nagyobb skalpokat is begyűjtött, és az ellenfelek számára egyre nehezebb feladatot jelentett a legyőzésük. Bár a szezonzárón alapos pofonban részesítette őket a New Orleans, azonban a csapat jó úton halad – ezzel tisztában vannak a játékosok és a szurkolók is. Ha jól erősítenek a holtszezonban, akkor a következő évben nagyon izgalmasan alakulhatnak a dolgok az NFC déli kvartettjében.
Tim Tebow volt a másik újonc, akinek debütálását alig várta az amerikai közönség és sportsajtó. A Denver korai bukdácsolása pedig lehetőséget biztosított az egyetemi évei alatt nagy népszerűségre szert tett irányító számára, hogy ez a bemutatkozás ne várasson sokat magára. A Broncost, mintha varázsütés érte volna, Tebow irányítása alatt szárnyra kapott, és egészen csoportbajnoki címig repítette a denveri gárdát Tebow kezdőlökete. Bár a szezont koránt sem úgy zárták, hogy azzal elégedettek lehettek volna, a lényeg mégis az, hogy 2006 után visszatért a rájátszásba a Denver, és az AFC wild card körében megmérkőzhetnek a Pittsburgh Steelersszel.
Az erőviszonyok átalakulásaA teljesség igénye kedvéért íme a tavalyi rájátszás-résztvevők listája:
AFC: New England, New York Jets, Pittsburgh, Baltimore, Indianapolis, Kansas City.
NFC: Philadelphia, Chicago, Green Bay, Atlanta, New Orleans, Seattle.
Az AFC-ben már a szezon előtt lehetett arra számítani, hogy jelentős átalakulások mennek végbe, ami az erőviszonyokat illeti, hiszen az Indianapolis Peyton Manning nélkül kellett, hogy nekivágjon az alapszakasznak – amiben végül egy percet sem tudott játszani sérülése miatt. Bár sokan számítottak arra, hogy a Colts gyengébb lesz Manning nélkül, de valószínűleg kinevetik azt, aki azt mondja előzetesen, hogy a szezon első győzelmét 13 mérkőzés után fogják aratni. Mégis így történt. A Colts végül a legrosszabb mérleggel zárta a szezont, és ezzel kiérdemelte a 2012-es draft 1/1-es húzásának jogát.
A Colts helyét végül a Houston foglalta el, de joggal sopánkodhatnak a Texans szurkolók, annak ellenére, hogy a csapatuk története első rájátszásába kóstolhat bele szombaton. Minden szép és jó volt, míg Matt Schaubot is utolérte a sérüléshullám, mely az egész szezonra, rájátszást beleértve, a lelátóra száműzte őt. Az ő elsőszámú helyettese is követte őt rövidesen ebben a csúf sorsban, és a Texansnak végül a harmadik, illetve negyedik számú irányítóikkal kellett kiállniuk a szezon végére, amit már nem bírtak el a houstoniak, ahogy azt az eredmények is jól jelzik.
A New York Jets nem élt az előtte adódó lehetőségekkel két fordulóval a vége előtt, és kijátszották magukat a rájátszásért folytatott versenyből. Ennek köszönhetően az AFC északi csoportja három csapatot is ad idén a rájátszásnak: a védelmükről elhíresült Baltimore-t és Pittsburghöt, valamint a Cincinnati Bengalst. A New England könnyedén nyerte a csoportját, míg a Denver Broncos, főként a csoportriválisainak bukdácsolása, no meg azok fölött aratott győzelmeik miatt végzett a nyugati divízió élén – a San Diego és az Oakland azonos mutatókat tudott felmutatni a csoportgyőztessel, mégis hoppon maradtak az elveszített csoportrangadók miatt.
Térjünk át az NFC-be. A címvédő Packers bajnokhoz méltó módon zárta az alapszakaszt, és az utolsó fordulóban talán minden idők legszórakoztatóbb és legizgalmasabb szezonzáróján nyertek, fontosabb játékosaikat pihentetve. A New Orleans Saints is a várakozásoknak megfelelően hozta a csoportját a liga egyik legjobb támadóalakulatával.
De essen szó a meglepetésekről, kezdve a San Fransisco remekléséről. Alex Smith igazán érett játékkal hozakodott elő az idei alapszakaszra, mely elég volt ahhoz, hogy a Seattle-t megfossza a tavalyi csoportbajnoki címtől. A 49-ersnek volt egy 8 mérkőzéses győzelmi sorozata is, és a szezont is három megnyert mérkőzéssel zárták, ami végül bebiztosította nekik a második helyet a főcsoportban, és így mentesültek a wild card hét alatt való játékról. Pont a New Orleans Saintst szorították ki a kényelemből.
Detroitban örülhettek leginkább az emberek, hiszen futballcsapatuk 1999 után tért vissza a rájátszásba. A Lions parádésan kezdte az alapszakaszt, 5 fordulón keresztül tartani tudták a lépést a csoportrivális bajnoki címvédővel, nem is akármilyen meccseken. A Dallas és a Minnesota ellen is jelentős hátrányból álltak fel Matthew Staffordék, köszönhetően elsősorban az irányítónak, másodsorban pedig az elkapó Calvin Johnsonnak. A szezon közepét megszenvedték az Oroszlánok, de a végére ismét belejöttek, és a szezonzárón a Green Bayjel csaptak össze, ami ugyebár új rekordot hozott az egy meccsen összesen passzolt yardok számát illetően.
A New York Giants cserélte le a Philadelphia Eaglest az idén, de az egész csoportra jellemző volt a hullámzó teljesítmény. A szezon előtt favoritként kikiáltott Eagles botrányosan végzett az alapszakasz első felében, ugyanakkor a csoportján belül a Philadelphia került ki legtöbbször győztesen a rangadókból. A Washingtonnak pont a szezonrajt sikerült jól, aztán jött Rex Grossman szokásos inkonzisztens játéka, és vele együtt zuhant a Redskins is. A Cowboys sokáig befutónak tűnt, de a legfontosabb mérkőzést mégis elbukták a szezonban: az utolsó fordulóban vívott Giants elleni rangadót. Eli Manningék, bár kiharcolták a rájátszást, tisztában vannak vele, hogy egészéves teljesítményük egyáltalán nem volt meggyőző, azonban a rájátszásban kárpótolhatják a szurkolóikat.
Ellenfelük az az Atlanta Falcons lesz, akik tavaly még csoportbajnokként, és az AFC második legjobb mérlegével ünnepelhettek, idén azonban nem tudták egyszer sem megszorongatni a Saintst a csoportderbiken, ami esélytelenné tette őket a csoportbajnoki cím megvédésében. A Detroit bukásának köszönhetően azonban, szerencséjükre, elkerülték a csoportellenfelüket a wild card körben, és így a vasárnapi találkozónak esélyesként vághatnak neki a Giants otthonában.
Ahogy az amerikai sportoknál mondani szokás, az igazi játék a rájátszással kezdődik. Mindegy, hogy egy csapat bukdácsolva, vagy veretlenül került be, itt már csupán egy meccs teljesítménye dönt, és amely együttes jól időzít, az kerülhet be később a sporttörténelmi nagyok közé. Bár már csak 11 mérkőzés van hátra az idényből, plusz a Pro-Bowl-gála, nyugodtan kijelenthető, hogy az izgalmak és a hatalmas csaták nem értek véget a 17. fordulóval, sőt, a rájátszásban előreláthatólag még egy fokkal magasabbra kapcsol minden csapat, hogy elhódíthassa 2012 NFL bajnokának a címét.