"Azt szoktam mondani, hogy a legfiatalabb és a legöregebb is én leszek a mezőnyben, mert a többiek 15 éve lövik a duplatrapot, én mindössze hat éve, azaz sokkal kevesebb a tapasztalatom, ugyanakkor 45 évesen a korelnök is én vagyok - nyilatkozott pénteken Bognár az MTI-nek, aki a három eddig kvótát szerzett magyar sportlövő egyike. - Imádok lőni, mindig is imádtam, de amolyan bulilövő voltam sokáig. Aztán a haverjaim kezdték mondogatni, hogy olyan jól megy, miért nem próbálok meg kijutni egy olimpiára. Korábban skeetet lőttem, de ott úgy gondoltam, sosem lenne komoly esélyem, mert már évekkel ezelőtt is százszázalékos, 125 korongos eredmények kellettek a győzelmekhez, amire a habitusom miatt nem tartottam magamat képesnek. A duplatrapban viszont akkoriban már 94-96 százalékos alaplövészettel döntőbe lehetett jutni, így belevágtam. Tulajdonképpen dacból csináltam, s annak köszönhetően jutottam el oda, ahol most vagyok."
   
A 2010-es világbajnokságon ötödik helyezett koronglövő elmondta azt is, hogy magának köszönheti a sikereit, ugyanis mindig saját pénzéből finanszírozott mindent, ami a versenysporthoz kell, edzőtábort, utazást, lőszert, éppen ezért úgy véli, csak saját magának tartozik felelősséggel.
   
"Burokban tartom magam tudatosan, ezért sem szeretek nyilatkozni. A lövészet egy nagyon kemény egyéni sportág, amire rengeteget áldoztam, s azt gondolom, senkinek nem kell magyarázkodnom. Én senki zsebében nem turkálok, senkinek a dolgába nem szólok bele, de az én dolgaimba se szóljon bele senki" - mondta a londoni játékokra egyedüli magyar koronglövőként kijutott versenyző.
   
Bognár a sportlövészet jelenlegi helyzetét - több más versenyzőhöz hasonlóan - kifejezetten rossznak tartja, s ő ugyan képes volt finanszírozni saját magát, de tavaly év elején csatlakozott Sidi Péter klubjához, a Komárom Olympia SE-hez. Ám a "klubváltás nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket".
   
"Én nagyon jóban vagyok Péterrel és sok dologban egyet is értek vele. Ő azt mondta nekem, Gerebics Rolandnak, Igaly Diánának, meg Csonka Zsófiának még 2010 végén, hogy versenyezzünk egy klubban, mert úgy sokkal hatékonyabban tudunk majd támogatást szerezni, s egyéb más területen is könnyebb lesz a dolgunk. Mindannyian így is tettünk, de aztán sajnos így sem lett jobb, nem jutottunk több pénzhez, ráadásul a szakmai háttér sem volt olyan, mint amilyet én elképzeltem, így kiszálltam én is, meg tudtommal a többiek is - beszélt a néhány hónapos "komáromi kitérőről" Bognár. - Péter véleményét sok mindenben osztom, ám ő nagyon sokszor nyilatkozott élesen az egész klub, azaz az én nevemben is, ami viszont nem tetszett. Nem szeretem, ha a nevemben nyilatkoznak. Én a problémáimat, kritikáimat rendszeresen meg szoktam osztani Krzyzewsky Miklós szövetségi elnökkel és Kovács Tibor főtitkárral, ők pedig válaszolni szoktak ezekre, ugyanakkor én úgy gondolom, ez ránk tartozik. Mert tényleg nem kapunk pénzt, az edzőtáborokat most is magamnak fizetem, ahogy eddig is, de akkor is... Nálam annyi változás van, hogy a kvótaszerzésnek köszönhetően a MOB-tól kapok 120-140 ezer forintot havonta."
   
Bognár a klubváltással egy időben keresett magának edzőt is, s mint mondta, választása elég egyértelmű volt.
   
"Mi Erzsivel eddig mindig ellentétes oldalon álltunk, mert ő igazi tyúkanyóként foggal-körömmel védte versenyzőit, mindent megtett az érdekükben, én viszont nem tartoztam közéjük, így sokszor nem tetszett, amit csinált. Ugyanakkor persze beláttam, hogy a saját szempontjából igaza volt. Most, amikor megkerestem, azt kérdezte, Ricsikém mit vársz tőlem, én meg csak annyit mondtam, hogy semmivel sem többet annál, mint amit például Gerebics Roliért, vagy Igaly Diánáért tettél korábban - emlékezett vissza az első, puhatolózó lépésekre. - Ő sok mindenben tud nekem segíteni, legfőképp olyan dolgokra gondolok, mint a formaidőzítés, vagy, hogy ne lőjem túl magam. Mint mondtam, imádok lőni, rengeteget lövök is, ám sokszor a kevesebb a több. Például 50 technikailag kidolgozott lövés lényegesen hasznosabb, mint 200 könnyedén eleresztett. Ebben nagyon sokat segíthet Erzsi, meg egyéb dolgokban is persze. Ismerkedtünk, ismerkedünk egymással. Látnia kellett, hogyan lövök, milyen stílusban, hogyan reagálok például egy-egy hibára."
   
Bognár Richárd jövő héten, s január végén is edzőtáborba utazik, a versenyzést pedig február végén a hagyományos nicosiai Grand Prix-n kezdi el, amit egy kuvaiti GP követ, s azután jönnek a Világkupa-versenyek.
   
"A londoni pályát majd az áprilisi Vk-versenyen lehet megismerni, ami nagyon fontos lesz. Nem az eredmény, hanem az, hogy kiismerjem a viszonyokat, milyen a fény, a szél, satöbbi. Az olimpián aztán nagyon bízom abban, hogy döntőbe jutok. Én 2010-ben kezdtem el igazán jó eredményeket elérni, s remélem, az idei lesz a csúcsévem. Az olimpiákon szinte mindig egy-egy lövő emelkedik kik, a többi finalista közel van egymáshoz. Én is ott akarok lenni a fináléban, s persze azt sem bánnám, ha én lennék majd, aki a legtöbbet talál..."