A téli sportok versenyzői számára a december-január az egyik fő versenyidőszak. Sőt mi több, a síugróknál a szilveszter körüli néhány nap egyenesen az egész idény legfontosabb szakasza, ekkor rendezik meg ugyanis a hagyományos Négysáncversenyt. Az idei, immár 60. kiírásban sem szakítanak a hagyományokkal a szervezők, a négy helyszín (Oberstdorf, Garmisch-Partenkirchen, Innsbruck, Bischofshofen) és a lebonyolítás formája is változatlan. Az egyetlen különbség a jubileumi versenyre felajánlott pénzdíjban, a síugrásban sohasem látott egymillió svájci frankos bónuszban fedezhető fel csupán.

A várható különleges hangulat mellett egyedi (a Világkupa versenyektől eltérő) szabályok is tartoznak az eseményhez, az 1996/97-es kiírás óta ugyanis az ún. KO-rendszer szerint bonyolítják le a versenyeket. Ennek lényege az, hogy az első sorozatban a selejtező eredménye alapján párokban ugranak a versenyzők (az első az 50.-el, a második a 49.-el és így tovább), majd a huszonöt pár győztese valamint az öt legjobb kieső (ún. lucky looser) folytathatja a második sorozatban. A Négysáncverseny végeredményébe a négy sáncon végrehajtott összes ugrás (ideális esetben nyolc) pontszáma számít bele, így aki nyerni akar összetettben, annak hibázásra nincsen lehetősége.

Az utóbbi évek eredményei alapján az osztrákokat kell a legfőbb esélyesek közé sorolni, hiszen két éve Wolfgang Loitzl, tavaly Andreas Kofler, idén pedig Thomas Morgenstern révén ők adták az összetett győztest. Ha ezt a sormintát vesszük alapul, akkor most Gregor Schlierenzauer-nek kellene következnie a sorban, akinek eddig nem volt szerencséje a Négysáncversenyekkel. Hol sérülés, hol pedig betegség hátráltatta a még mindig csak 21 éves osztrákot és bár öt alkalommal is nyert a legendás verseny sáncain, az összetett siker még várat magára. Bár igazán egyértelmű esélyes nincs, a szakértők nagyobb része rá szavaz a sorozat rajtja előtt. Idén ugyan Schlierenzauer még nem volt kirobbanó formában, de nyert versenyt (nem mellesleg már 36 Vk-sikernél tart, amivel utolérte Janne Ahonent az örökrangsorban), igaz az osztrák favoritok közül talán rajta lesz majd a legnagyobb teher.

A csütörtöki oberstdorfi selejtező legnagyobb ugrását bemutató Andreas Kofler is komoly esélyes lesz, lévén már négy versenyt nyert meg idén, ráadásul az összetett Világkupa éllovasaként érkezett a Négysáncversenyre. Stabil ugrásai vannak, pedig nyáron hátsérülés akadályozta a felkészülésben, így kevesebbet edzett, mint szeretett volna. Ki tudja, tán éppen ez segített neki. Kofler már a 2011-es versenyen is jól szerepelt, akkor azonban egy „gonosz” oldalszél Garmischban tönkretette a versenyét. Idén még nem nyert egyetlen Világkupa versenyt sem Thomas Morgenstern, de a harmadik osztrákot is fel kell sorolnunk az esélyesek között, lévén ő a címvédője a sorozatnak, ráadásul legutóbb az összetett Világkupában sem talált legyőzőre. A csütörtöki oberstdorfi edzésen kis híján orra bukott, a levegőben történő megbillenése pedig talán több volt, mint rossz előjel.

A mindig mosolygós Morgenstern persze már minden fontos címet megnyert pályafutása során, így nem lesz akkora nyomás rajta, mint például Simon Ammann-on. A négyszeres olimpiai bajnok svájci ugró nem titkoltan csak a Négysáncverseny miatt nem fejezte be még - amúgy sikerekben rendkívül gazdag - pályafutását. Lázas betegsége és a rendkívül gyengén sikerült oberstdorfi selejtező (ahol kis híján ki is esett) miatt viszont most tényleg csak a titkos esélyesek körét gyarapítja. Persze ez lehet, hogy az oberstdorfi verseny végére megváltozik…

A fenti videóban az ünnepélyes megnyitón boldogan mosolygó osztrák ugrók leginkább a németekben látják az ellenfelet, ami az utóbbi évek eredményei alapján mindenképpen bókkal ér fel Werner Schuster szövetségi kapitány emberei számára.  A szisztematikus munka azonban kezd beérni a németeknél, az előző évadban Severin Freund, idén pedig Richard Freitag is nyert már Világkupa versenyt. Kérdés az, hogy a német szurkolókban újra felfokozódó elvárások mennyiben befolyásolják őket a két német helyszínen. Ha sikeresen „túlélik” a hazai sáncokat, akkor az osztrák helyszíneken már jóval kisebb téttel ugorva meglepetést okozhatnak. Ebben a szezonban a Vk-sorozat negyedik helyén álló Richard Freitag ugrik stabilabban, de Freund is bármelyik sáncon dobogóra állhat. Nincs kizárva tehát, hogy a 2000-es évek elején Martin Schmitt és Sven Hannawald szereplése kapcsán kialakult német síugró-láz most akár újjá is éledhet. Jó előjel lehet számukra a harrachovi verseny, ahol kilenc év szünet után újra két német síugró állt a dobogón a Világkupában, hasonlóval az oberstdorfi és a garmischi szervezők látatlanban is kiegyeznének.

Esélyesnek kell tekintenünk az idén stabil formát hozó és az összetett Világkupa második helyén álló norvég Anders Bardal-t is, aki rendre dobogón végzett a sorozatban. Nyertek már Négysáncversenyt úgy is, hogy valaki egyik állomáson sem tudott győzni (ld. fenti táblázat), Bardal akár ezt a koreográfiát is követheti a csúcs megközelítése felé. Idén nem nyert ugyan még egyetlen Vk-versenyt sem, de a lengyelek mégis szeretnék az összetett esélyesek között tudni Kamil Stoch-ot is. A „Malysz-utódnak” kikiáltott versenyző az előző Világkupa sorozatban bizonyított már, akkori három győzelme után most sem lepődnénk meg azon, ha megszakítaná a lengyelek rossz sorozatát a Négysáncon. Bár Adam Malysz 2001-ben megnyerte az összetettet, 2001. januári bischofshofeni sikere óta egyetlen lengyel ugrónak sem sikerült a négy legendás sánc egyikén sem győznie. Na és, hogy szerintetek ki nyer? Azt osszátok meg velünk a mellékelt szavazáson !