Heti Hatos

1. NBA-t hozott a Jézuska!

Lehet, hogy a közvélemény-kutatások eddig nem ezt sugallták, de a (sport)világ ki volt már éhezve az észak-amerikai kosárbajnokságra. Az elhúzódó bértárgyalások miatt ugyan nincs idő lejátszani a teljes szezont - ahogy egy bő évtizede, az 1998-99-es idényben sem volt -, de így sem fog érdektelenségbe fulladni a bajnokság. Sőt, a nézettségi mutatók alapján rögtön az első játéknapon sokmillióan figyelték a meccseket, csak az Egyesült Államokban. A rövidített átigazolási szezon alatt több sztár is csapatot váltott, de azt egyelőre még nehéz megmondani, hogy hogy változtak az erőviszonyok. Az biztos, hogy a bajnok, a Dallas behúzott kézifékkel kezdett, hiszen rögtön két vereséget is elszenvedett, de ahhoz azért elég hosszú lesz a szezon, hogy Nowitzkiék összekapják magukat, és egy jó évet zárjanak, még ha idén nincs is esélyük a címvédésre - szerintem. A talán összeérő Miami, a napról napra jobb Rose vezette Bulls vagy a nagybevásárlást tartó Clippers tűnik hirtelen a legerősebbnek, de majd kiderül. A lényeg, hogy a szezon végre elkezdődött.

2. Kassai Viktor az Eb-döntő esélyese(?)

Ha már a magyar válogatott biztosan nem lesz ott a kijevi fináléban július 1-jén, legalább annak szurkolhatunk, hogy újra egy magyar játékvezető fújja a sípot egy labdarúgó világtorna döntőjében. Legutóbb ugyebár Puhl Sándor jutott el idáig az 1994-es világbajnokságon, de Kassai Viktor is vezetett már BL- és olimpiai döntőt, valamint vb-elődöntőt is. Bár úgy gondolom, hogy ősszel nem volt a legjobb formájában a magyar sípmester, ha nem követ el otromba hibákat a nemzetközi porondon, akkor legfeljebb csak az említett Bajnokok Ligája-finálé miatt nem adják neki az Eb utolsó meccsét, mondván, kell a változatosság.

De a nemzetközi verseny bírók terén nem tűnik túl nagynak. A nagyvonalúságot az utóbbi években nagy túlzásokkal értelmező angolok (lásd még: karaterúgások és lábtörések lap nélkül), az örök bundagyanú közepette dolgozó olaszok vagy a gyenge kezű skandináv, belga vagy épp svájci sporttársak szigorúan szakmai szemmel nézve nem lehetnek ellenfelek, a lapokat szóró, mégis csak parádézó primadonnáknak tűnő spanyolokról nem is beszélve. Talán csak a német vonal nem vesztett még a színvonalából.

3. Elégedettek vagyunk a labdarúgó-válogatott menetrendjével

Egervári Sándor szövetségi kapitány is azt mondja, tetszik neki a menetrend, amiről az utolsó pillanatban sikerült megegyezni a vb-selejtezős ellenfelekkel, és nekünk is sikerült pozitívumokat találnunk benne. Először is, Andorrával kezdünk, ami ugye tuti 3 pont (amit ha nem sikerül megszerezni, akkor vissza is léphetünk a sorozattól), ráadásul a hangulat megalapozásához is jó lesz a Hollandia elleni kőkemény próbatétel előtt. Ugyanígy jól jöhet az észtek elleni meccs a törökök elleni találkozó előtt is, még akkor is, ha a néhány hónapja Eb-pótselejtezőig jutó baltiakat komolyan kell vennünk.

A 2013 márciusában esedékes, Románia és Törökország elleni dupla előtt egy felhozó ellenfélre szükségünk lehet egy barátságos meccsen, de a keleti szomszédokat itthon csak sikerül elkapni, a félholdasok elleni találkozókon pedig időben túl leszünk, és nem a véghajrában kell velük meccselnünk, amikor hagyományosan nagyon harapósak tudnak lenni. Így is marad azonban nehéz mérkőzés a végső szakaszra, hiszen ekkor megyünk Romániába és Hollandiába is. Így lehet, hogy 2013 nyarán is jó lenne megmérkőzni Izlanddal, ha már a svédek elleni meccs előtt ez az idén bejött. A két csúcsmeccs között Észtországot kell kipipálnunk, a végén pedig remélhetőleg az Andorra elleni újabb 3, a továbbjutás szempontjából nagyon fontos pontot húzhatjuk be.

Egyébként pedig a lényeg az, hogy csavarhattuk volna akárhogy a programot, a csoport még mindig nehéz, és még mindig minden ellenféllel meg kell mérkőznünk oda-vissza. Reméljük, sokat nő majd a teher alatt a pálma!

4. A férfi kézilabda-válogatott kupát tett a fa alá

Mocsai Lajos együttese hibátlan mérleggel nyerte a Szlovákiában rendezett Karácsony Kupát, ami akkor is jó jel az Eb-felkészülés elején, ha maga az eredmény sokat nem számít, a lényeg a fiatal vagy a válogatottban mostanában nem sok lehetőséget kapó játékosok kipróbálása és a csapat összecsiszolása volt. Az ellenfelek, a szlovák, a cseh és a lengyel nemzeti csapat vezetői is sokat kísérleteztek, de talán épp ez adta a legjobb lehetőséget arra, hogy a mieink jó hangulatban várják az ünnepek közötti és a januári edzéseket, és a szövetségi kapitány is valóban tét nélkül figyelhette a tanítványait.

A java persze csak ezután jön, ráadásul azt Mocsai Lajos már többször is elmondta, hogy nem a Szerbiában rendezendő kontinenstornán, hanem a tavaszi olimpiai selejtezőn akar nagyot dobbantani. Így akár az is elképzelhető, hogy néhány arra érdemes játékos az Európa-bajnokságon is bizonyítási lehetőséget kap, hogy a kvalifikációs tornán tényleg a legjobbját hozhassa a csapat. Bárhogy is gondolkozik a kapitány, a kezdés jó volt.

5. Visszatér a Forma-1 a köztévébe

Az még nem biztos, hogy ez a változás jót tesz a hazai F1-közvetítéseknek, de az igen, hogy valamilyen változásra szükség volt. Az RTL Klubon az utóbbi években egyre kevésbé vették komolyan a sportágat, és sokszor az átlagnéző felkészültségével ültek le a kommentátorok a mikrofonok mögé. Az sokszor egyre unalmasabb futamokat pedig többnyire öncélú ripacskodással töltötték ki ahelyett, hogy a nehezen, de azért megtalálható érdekességekkel foglalkoztak volna. Ráadásul bármi váratlan, elsőre nem evidens dolog történt, hosszú időn keresztül csak találgattak az eseményekről, miközben a versenyek többségén volt kiküldött tudósító és nyilvánvalóan nem lett volna túl nehéz kapcsolatba lépniük az örökké felkészült és világszínvonalon dolgozó német RTL stábjával sem. Az biztos, hogy az m1-en, m2-n az elfogadható színvonal alá eső humorizálást nem kell majd hallgatnunk, de az biztosan nem lesz elég, ha csak ezt iktatják ki a szerkesztők. Tartalommal kell megtölteniük az adásidőt, ami remélhetőleg mindig elég hosszú lesz ahhoz, hogy a néha hosszúra nyúló futamok is beleférjenek. Mert ugye, azt sem felejthetjük el, hogy a kilencvenes évek végén néha lemaradtunk a kockás zászlóról...

6. Kasai megint ott lesz mind a négy sáncon

Nem, ez nem Kassai, ez Kasai Noriaki, a japánok 40. életévében járó síugrója, aki már 21. alkalommal vesz részt a Négysáncversenyen, ami a sportág legrangosabb sorozata. Hagyományosan a Szilveszter és Újév körüli napokban rendezik, Európa négy sáncán ugranak a versenyzők, és a négy verseny összesített eredménye alapján hirdetnek győztest, azaz ez még a legjobbaknak is óriási kihívás. Kasai ugyan egyszer sem nyerte meg a sorozatot, de a 60. alkalommal megrendezett verseny történelméből így is az övé egy óriási szelet.

A japán versenyző egyébként a kétezres évek elejéig számított a legjobbak közé, utolsó győzelmét 2004-ben szerezte. Előtte az 1994-es olimpián a nagysáncon ezüstérmes volt a csapatversenyben, és a síugró valamint a sírepülő világbajnokságokon is szerzett hét érmet, köztük egy aranyat 1992-ben, Harrachovban. A japán csapatnak még 2009-ben is fontos tagja volt, hiszen ekkor Liberecben felállhatott a dobogóra a nagysánc versenye után. A mostani idényben hátsérüléssel küzdött, így valószínűleg kora mellett emiatt sem lesz már a legjobbak között, de akkor is jó lesz őt fenn látni a sáncon december 29-én.

Heti Hármas

1. Kevin McCabe befejezi

Hiába várták a Fradi-szurkolók megváltóként 2008 tavaszán Kevin McCabe-et, az angol üzletember sem tudta talpra állítani a zöld-fehér klubot. Ígéretei többnyire nem váltak valósággá, nem lett világverő együttes a Ferencvárosból, és az új stadion sem készült el. Sem bevásárlóközponttal, sem anélkül. Állítása szerint ebben nagy szerepe volt a gazdasági válságnak, amit kénytelenek vagyunk elfogadni, ahogy azt is, hogy az Albert Stadion és az azt övező ingatlanok ötmilliárd forintért újra az államhoz kerülnek.

Már csak az a kérdés, hogy az állam ezúttal milyen gazdája lesz, milyen gazdája tud lenni a létesítménynek. A felújításra, újjáépítésre ugyan elhangzottak az ígéretek, aztán majd meglátjuk, hogy mi valósul meg ezekből, hiszen a köz sem dúskál a pénzben. Emiatt igazából nem is az állami szerepvállalás tűnik az igazán jó megoldásnak, de mivel a tőkeerős szponzorok és befektetők - ha vannak olyanok egyáltalán Magyarországon - a legnépszerűbb klubot is elkerülik, egyelőre még mindig ez a legjobb lehetőség. De ez nem lehet a végső megoldás.

2. Gellén András is befejezi

A debreceni női kézilabdacsapat tulajdonosa hasonló cipőben jár, mint a Ferencváros labdarúgócsapatáé. Elfogyott a pénze, nem tudja tovább szponzorálni az együttesét, amely a nyár óta fokozatosan szinte teljesen elkopott. A válogatott vagy válogatott közeli játékosok egyesével távoztak, ki Nyugat-Magyarországra, ki Európa más részeire. Helyettük maradt egy fiatal, nyilvánvalóan motivált és tehetséges együttes, amely azonban az idei BL-selejtezős szereplés után szerényebb célokért kell, hogy játsszon. Először is az életben maradásért. Debrecen városa valószínűleg átveszi Gellén András tulajdonrészét, és támaszt nyújt a klubnak, de ahogy fentebb a Fradinál már írtam, ez nem lehet a végső megoldás.

3. A Nagy László-ügy feltámadt

Sejthettük, hogy nem lesz vége, és egészen az olimpia kezdetéig nem is lesz. Egy spanyol hírügynökség szerint a világklasszis balkezes átlövő még nem döntötte el, hogy ott lesz-e az ötkarikás játékokon a jó eséllyel kijutó ibériai együttessel, ő viszont cáfolja, hogy ilyesmit mondott volna. Tartja magát ahhoz, hogy befejezte a válogatott karrierjét, és csak a Barcelona játékosa lesz. De persze a spanyolok szeretnék, ha meggondolná magát, talán már jobban is mint mi. Reméljük, hogy (ők) erre nem tudják rávenni.