A britek hosszútávfutója a tegui világbajnokságon megnyerte az 5.000 méteres síkfutást és az etióp Ibrahim Jeilan mögött ezüstérmes lett 10.000 méteren, így igazolta, hogy nagy világversenyen is képes a duplázásra, a két embert próbáló futószámban történő együttes indulásra. „Ha sérülésmentes maradok az olimpiáig, akkor jó esély van arra, hogy Londonban is vállalom mindkét számot. Ha minden jól alakul, akkor közvetlenül a játékok előtt dönthetek arról, hogy melyik számot vállalom végül. Én mindkettőben indulnék, de edzőmet, Alberto Salazart is megkérdezem majd az ügyről” - mondta Farah, aki a közelmúltban az egyesült államokbeli Oregon államba költözött azért, hogy az egykori remek hosszútávfutóval, a most már trénerként dolgozó Salazarral készüljön együtt, akinek a módszereiben - vélhetően annak sikeressége okán is - maximálisan megbízik.

A New York maratonit háromszor is megnyerő Salazar tudatosabb edzésmódszerekkel készíti fel a 28 esztendős futót, aki 2011-ben 10.000-en új Európa-rekordot (26:46,57) állított fel, az 5.000 méteres világranglistán pedig ebben az évben a legjobb időt teljesítette. A szomáliai születésű, de nyolcéves korában Nagy-Britanniába kerülő Farah Pekingben - saját bevallása szerint - elsősorban mentális hiányosságai miatt maradt le az éremről, ahol előfutamában csak a hatodik helyen végzett rövidebbik távján, így még a döntőbe sem került be.