Ahol az erekben is vörös-fekete vér folyik
A legsikeresebb apa-fiú páros minden bizonnyal Cesare és Paolo Maldini, az AC Milan élő legendái. Paolo életében több mint ezer hivatalos mérkőzésen lépett pályára a vörös-fekete mezben. Édesapja karrierje kezdetén egy évet húzott le a Tirestinában, majd 23 milánói év után a Torinóban vezetett le, de ez aligha szúrja a szurkolók szemét. Mindketten hátvédként játszottak a pályán, a családi vitrint pedig hat BEK-, illetve Bajnokok Ligája-serleg díszíti, egy a papa, öt a fia részéről. A válogatottban Paolo a sikeresebb, 1994-ben világbajnoki, 2000-ben Európa-bajnoki ezüstöt szerzett a Squadra Azzurra tagjaként. 2002-ben visszavonult a nemzeti tizenegytől, pedig Marcello Lippi hívta a 2006-os vb-re, de nem ment, így kimaradt társai diadalából.
Idősebb Maldini az U21-es gárda szakvezetőjeként háromszor nyerte meg a korosztályos Eb-t, a felnőtt válogatottat 1996 és 1998 között irányította, kevesebb sikerrel. Paolo 2009. május 24-én egy Roma elleni bajnokin köszönt el a hazai közönségtől a San Siro-ban, 25 év után. Az utolsó mérkőzése egy héttel később a Fiorentina elleni összecsapás volt. A Milan 2-0-s sikert aratott Firenzében, ezzel búcsúzott a csapattól, az egész stadion felállva tapsolta a játékost.
Johan és Jordi Cruyff
Milyen lehet egy háromszoros aranylabdás labdarúgó fiaként érvényesülni a pályán? Nos, Jordi Cruyff megpróbálta, sőt, két évig apja keze alatt játszott a Barcelonában, a Nou Campból aztán együtt távoztak 1996-ban. Az ifjabb Cruyff ezután többek közt a Manchester Unitednél, a Celta Vigónál, az Espanyolnál próbált boldogulni. Megbízható középpályásnak számított, de alighanem csak akkor zengtek volna róla dicshimnuszt családfája miatt, ha legalábbis Zinédine Zidane képességeivel jön a világra. Jordi így csak a futottak még kategóriába tartozott, és Máltán, a Valetta FC csapatánál fejezte be karrierjét 2010 nyarán. A holland válogatottban kilenc alkalommal lépett pályára, még 1996-ban. Johan Cruyff pályájának részletezésétől most eltekintünk, háromszor választották meg Európa legjobbjának, háromszoros BEK-győztes az Ajaxszal, a világ valaha volt egyik legjobb játékosa. Szegény Jordi, ilyen listával bizony nem lehet versenyre kelni...
A Barcelonánál együtt dolgozott apa és fia
A tágabb Cruyff-családban még egy egykori labdarúgó található: a barcelonai évek alatt a csapat harmadik számú kapusa, Jesús Angoy összemelegedett edzőjének lányával, Chantal Cruyffal. A románcból házasság lett, Angoy karrierjén mégsem lendített a híres rokonság, de ez nem az apóson – és tulajdonképpen a hálóőrön sem - múlt, hiszen Andoni Zubizarretával és a szintén remek Carles Busquets-cel kellett megküzdenie. A kapus néhány évig melegítette a kispadot, majd sportágat váltott a városon belül, a Barcelona Dragons amerikai futball csapatában lett rúgójátékos.
A Forlán-família
A 2010-es világbajnokság legjobbjának választott támadó családjában nem ő az egyetlen híresség. Édesapja, Pablo Richard Forlán is válogatott játékos volt, kerettagként vett részt az 1966-os vb-n, 1974-ben pedig már a pályán segítette az uruguayi csapatot. Emellett Libertadores-kupa-győztes a Penarollal. Az anyai nagypapa, Juan Carlos Corazzo a harmincas években az Independiente futballistája volt, az ötvenes-hatvanas években uruguayi szövetségi kapitány. Két Copa Américát nyert vele Uruguay, a második győzelem idején majdani vejét, Pablo Forlánt is irányította.
Diego Forlán bátyja, Pablo profi játékos volt Uruguayban, Chilében és az Egyesült Államokban. A családi vitrin kollekciójához Diego is hozzátette a maga részét, Premier League, FA Kupa, Angol Szuperkupa (Manchester United) valamint Európa Liga-elsőség mellett kétszeres európai aranycipős, és a dél-afrikai vb-n neki szavazták a torna legjobb játékosának járó Aranylabdát is.
Manuel Sanchís Martinez és Manuel Sanchís Hontiyuelo
A Real Madrid két Manuel Sanchíst is számon tart legendái között, apát és fiát. Ifjabb Sanchís bír a fényesebb eredménysorral, bár mindketten nyertek BEK-et illetve Bajnokok Ligáját. Az apa 1966-os BEK-elsősége mellett négyszeres spanyol bajnok és egyszeres kupagyőztes a Reallal. Fia 1998-ban és 2000-ben emelhette magasba a BL-trófeát, kétszer az UEFA-kupát, nyolcszoros spanyol bajnok, kétszeres kupagyőztes, hogy csak legfontosabb sikereit említsük. Ifjabb Manuel 17 éven át szolgálta a Királyi Gárdát, 2001-ben vonult vissza, 710 mérkőzéssel a háta mögött, ami a mai napig rekord a klubnál. 1988-tól 2001-ig övé volt a csapatkapitányi karszalag is. Bár utolsó éveiben már csak a tartalékok között számoltak vele, ha kellett, mindig edzője rendelkezésére állt, csapattársai pedig felnéztek rá, a nehéz helyzetekben is higgadtan viselkedett, többször a közvetítő szerepét töltötte be. A nemzeti válogatottban apa és fia is bemutatkozott, komolyabb eredmények nélkül. Az édesapa 12-szer, fia 48 alkalommal ölthette magára a címeres mezt.
A Laudrup-dinasztia
Ha fiúgyermek születik a Laudrup-családban, akkor nincs is más út számára, mint a futball. A sort Finn Laudrup nyitotta, aki válogatott csatár volt a hatvanas-hetvenes években, edzőként egykori csapatát, a Bröndbyt irányította. Mégis fiai, Brian és Michael sikereire a legbüszkébb. Brian Európa-bajnokságot nyert 1992-ben a dán nemzeti csapattal, játszott páldául a Bayern Münchenben, a Fiorentinában, az AC Milanban és az Ajaxban is. A támadó középpályást játszó Brian a válogatottban 82 meccsen 21 gólt lőtt, 2000-ben fejezte be aktív pályafutását. 2010 szeptemberében derült ki, hogy nyirokcsomó-daganattal küzd, de mindössze három hónappal később gyógyultnak nyilvánították.
Bátyja, a hasonló poszton jeleskedő Michael lemaradt a dán Eb-aranyról, ugyanis a torna előtt összeveszett az akkori szövetségi kapitánnyal, Richard Nielsennel. Klubszinten viszont kárpótolta magát: olasz bajnok a Juventusszal, négyszeres spanyol bajnok és KEK-győztes a Barcelonával, egyszeres bajnoki aranyérmes a Real Madriddal, holland bajnok az Ajaxszal. Raúl egy 2006-os nyilatkozatában őt nevezte meg a legjobb játékosnak, akivel valaha egy csapatban játszott. Pályafutása során egyszer sem kapott piros lapot, elismert volt technikai tudása, eleganciája, hajszálpontos passzai és cselei miatt. 2003-ban a dán szövetség a valaha volt legjobb játékosnak választotta meg, Pelé pedig testvérével együtt besorolta a FIFA 100-ba (a legjobb, még élő futballisták közé). 1998-ban vonult vissza, azóta edzőként dolgozik, irányította hazája válogatottját 2000 és 2002 között, legutóbb, 2011 szeptemberéig a spanyol Mallorcát vezette.
Michael Laudrup mindkét fia korosztályos válogatott, az idősebb, az 1989-es születésű Mads a Köbenhavn fiókcsapatában kezdte pályafutását, jelenleg a HB Köge csapatát erősíti középpályásként. Öccsét, a másfél évvel fiatalabb Andreast tartják tehetségesebbnek a szakemberek, aki a Real Madrid korosztályos gárdájában is játszott, mostanság hazájában, az FC Nordsjællandban vitézkedik. Brian Laudrup fia, Nicolai a Lyngby Boldklubban futballozik, így napjainkban három Laudrupot is találunk a pályán a dán élvonalban.
Az Alonso-család
Miguel Ángel Alonso a hetvenes-nyolcvanas években kitűnő középpályásnak számított Spanyolországban, a Real Sociedaddal két bajnoki aranyat nyert, de játszott a Barcelonában is. Húsz alkalommal a spanyol válogatottban is szerepelt a Periko becenévre hallgató játékos. Visszavonulása után edzőnek állt, 2000-ben éppen a Real Sociedadot dirigálta, a csapatban játszott akkor két fia is: Mikel és Xabi Alonso is. Alonsóéknál a fiatalabb fiú tett szert világhírre, a Liverpoollal FA Kupa-, Angol Szuperkupa-, BL- és Európai Szuperkupa-győztes, a Selecciónnal Európa- és világbajnok. 2009 nyarán a Real Madridba igazolt. Bátyja, Mikel is megjárta Angliát, egy szezont húzott le a Bolton Wanderersben, majd Tenerifén játszott, mielőtt 2011 nyarán visszatért volna a ködös Albionba a Charlton Athletichez. Periko harmadik fia, Jon focistaként csak az ificsapatig jutott, mostanság játékvezetőként dolgozik.
A Lampardok
Idősebb Frank Lampard tizennyolc évig szolgálta balhátvédként a West Ham Unitedet, pályafutása végén egy évet töltött még a Southend Unitednél. A Kalapácsosokkal két FA Kupát nyert, több mint hatszáz mérkőzésen lépett pályára. Kétszer szerepelt az angol nemzeti csapatban is. Fia természetesen a West Hamnél kezdett futballozni, aztán a városi rivális Chelsea-hez igazolt. Ez a lehető legjobb döntésnek bizonyult, ugyanis a kisebbik Lampardból a Kékeknél a világ egyik legjobb középpályása lett. Három bajnoki aranyat, három FA Kupát, két Ligakupát és két Angol Szuperkupát szerzett a Stamford Bridge-en. 2005-ben mind a szurkolók, mind a szakírók az Év Játékosának választották meg a szigetországban, ezt a címet klubjában háromszor, a válogatottban kétszer nyerte el. 2005-ben az Aranylabda és a FIFA Év Játékosa szavazáson is a második helyen végzett Ronaldinho mögött. A család rokonságban áll a Redknapp-famíliával, a Tottenham menedzsere, Harry Redknapp ugyanis Lampard édesanyjának ikertestvérét vette feleségül.
Gary és Phil Neville
A két Neville, akik a pályán egyaránt a védekezésben jeleskedtek, a klubhűség mintaképének tekinthetők. Az idősebb, Gary 16, a két évvel fiatalabb Phil 13 éves korától viselte a Manchester United mezét. Igaz, Phil 2005-ben az Evertonhoz szerződött, miután összesen 11 évig szolgálta a Unitedet, de a szurkolók szemében ma is manchesterinek számít. Az is közös a fivérekben, hogy mindketten a csapatkapitányi karszalagot viselik klubjukban. Gary Neville egyszerre írt alá profi szerződést Ryan Giggsszel, David Beckhammel, Nicky Buttal és Paul Scholesszal. Veretes eredménysora van a Vörös Ördögökkel, ezek közül a legfontosabb a két BL-siker és a kilenc Premier League-elsőség. Phil hatszoros angol bajnok és egyszeres BL-győztes a Vörös Ördögökkel. A válogatottban Gary 2006-ban, Phil 2007-ben játszott utoljára. Gary Neville Manchester United iránti szerelme nem ismer határokat, a villája előtti pázsitban klubjának kezdőbetűi olvashatók ki.
Filippo és Simone Inzaghi
Az Inzaghi-testvérek szülővárosukban, a Piacenza együttesében kezdtek futballozni gyermekkorukban. Filippo 1995-ig, Simone 1999-ig erősítette a Pipacsosokat. Kettejük közül Filippo futott be nagyobb karriert, világbajnoknak, kétszeres BL-győztesnek mondhatja magát, és még mindig a Milan keretének tagja, igaz, egy súlyos sérülésen van túl, és Massimo Allegri vezetőedző egyelőre nem nagyon adott neki lehetőséget a csapatban. A spanyol Raúllal verseng örök gólkirályi címért az európai kupasorozatokban, de ő az utóbbi hónapokban nem tudta szaporítani a találatai számát, szemben a Schalke csatárával. Gólkirály volt az Atalantával, 2001-től a Milan játékosa.
Simone ugyan nem mutathat fel ilyen fényes eredményeket, de azért neki sem kell szégyenkeznie. Bár kölcsönjátékosként megfordult több helyen, a Lazióban futott be karriert, majd’ tíz évet töltött a Sasoknál. Egyszeres olasz bajnok, kétszeres kupagyőztes, ezen kívül Olasz és Európai Szuperkupát ünnepelhetett Rómában, a címeres mezt háromszor húzhatta magára. 2010 nyarán vonult vissza.
Három generáció Vladimír Weiss
Három Vladimír Weisst is jegyeznek a szlovák futballkrónikák. A legidősebb, az 1939-es születésű nagypapa középhátvédként jeleskedett különböző szlovák klubokban, a (csehszlovák) válogatottban háromszor lépett pályára, ezüstérmet nyert az 1964-es tokiói olimpián. Később hazájában edzősködött különböző kluboknál. Fia, a középső Vladimír Weiss a szlovák válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya folytatva a családi hagyományokat fiatalkorában is profi labdarúgóként kereste kenyerét.
Középpályásként a csehszlovák, majd az államalakulat felbomlása után a szlovák nemzeti csapatban is szerepelt. 31 évesen vonult vissza, három évvel később már trénernek állt, kétszer nyert szlovák bajnokságot és kupát a pozsonyi FC Petržalka csapatával. Innen 2008-ban a válogatott kispadjára távozott, vezetésével Szlovákia remekül helytállt a 2010-es világbajnokságon (csoportmásodikként, a címvédő olaszok emlékezetes legyőzésével jutottak a nyolcaddöntőbe, ahol a hollandok állították meg őket).
Fiát, Vladimírt 2009-ben hívta be a szlovák válogatottba, és elfogultsággal nem nagyon lehetett vádolni, az ifjabb Weiss nagyszerűen teljesített a nemzeti tizenegyben és klubszinten is. Ő az Inter Bratislavában kezdett futballozni, innen került 17 évesen Angliába, a Manchester Cityhez. A támadó középpályás jelenleg a spanyol Espanyolt erősíti kölcsönjátékosként.
A középső Weisst a tavalyi sikerek és dicshimnuszok után az utóbbi időben rengeteg kritika érte, amiért nem tudta kivezetni a válogatottat a 2012-es Európa-bajnokságra, de szövetségi kapitányi pozícióját egyelőre megtarthatta.
Előttem az utódom: Zinédine és Enzo Zidane
Zidane három idősebb fia a Real Madrid korosztályos csapataiban futballozik, és alighanem a 2006-ban született Elyazra is ez a sors „vár”. A visszavonult világklasszis legidősebb fia, a 15 éves Enzo pedig nem csak külsejében hasonlít apjára, a pályán mutatott teljesítménye is a legenda játékát idézi. A cseleket pontosan olyan mozdulatokkal végzi, mint édesapja, és ugyanolyan magabiztossággal és játékintelligenciával rendelkezik. Emellett a kis Zidane a tízes mezt viseli a hátán, és azon a poszton játszik, mint édesapja. A francia, és édesanyja révén spanyol felmenőkkel is megáldott tini jó úton jár ahhoz, hogy ugyanolyan nagy játékos legyen, mint egykoron édesapja volt. Enzo keresztnevét egyébként az idősebb Zidane gyermekkori példaképe, az uruguayi Enzo Francescoli után kapta. A papa híres, védjegyévé vált cselét pedig már bemutatta, amikor 2007 nyarán a Real kölyökcsapatával egy torna döntőjében legyőzték a Barcelonát.
Bozsik József és Bozsik Péter
A Bozsik-családban három labdarúgót találunk, Bozsik József és bátyja, István a pályán, míg Bozsik Péter inkább edzőként jeleskedett. István sajnos nem tudott jelentős karriert befutni, fiatalon, 27 éves korában tuberkulózisban hunyt el. Pedig 17 évesen már a Kispest első csapatának kapusa volt, a második világháború alatt Budapest-válogatottságig jutott. Öccse, Bozsik Cucu egész pályafutását Kispesten töltötte, öt bajnoki címet ünnepelhetett a Honvéddal, olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes. Az 1966-1967-es szezonban leült a klub kispadjára, de egy év után felállt, mert elégedetlen volt a játékosok hozzáállásával.
1974-ben egyetlen mérkőzésen a válogatottat is irányította, a szövetségi kapitányi posztot azonban romló egészségi állapota miatt nem tudta tovább vállalni. Az Aranycsapat legendája sajnos nem érhette meg fia sikereit, Bozsik Péter 17 éves volt, amikor édesapja szívelégtelenségben meghalt. Bozsik Péter ifiként a Vasasban és (természetesen) a Honvédban játszott, 1980 és 1994 között pedig a Pénzügyőrben futballozott. Játékosként nem volt igazán sikeres, edzőként már több eredmény köthető a nevéhez. A Vasassal bajnoki bronzot, a Zalaegerszeggel aranyat nyert. Ezután a Haladásnál dolgozott, majd 2006 márciusa és októbere között ő volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya.
Idősebb és ifjabb Albert Flórián
A Ferencváros november elején elhunyt legendájának életútjának részletezésbe most nem kezdünk bele, eredménysora elárul róla mindent: négyszeres magyar bajnok, egyszeres kupagyőztes, Vásárvárosok Kupája-győztes a zöld-fehérekkel, Európa-bajnoki bronzérmes a válogatottal. 1967-ben eddigi egyetlen magyarként megkapta a France Football Aranylabdáját. Fia, ha nem is szárnyalta túl apja eredményeit, hisz’ azt szinte lehetetlen, tisztességgel helytállt a pályán. Háromszoros bajnok és négyszeres kupagyőztes a Fradival, édesapjához hasonlóan az FTC örökös bajnoka, résztvevője volt a klub Bajnokok Ligája-menetelésének, két gólt lőtt az 1995-1996-os BL-szezonban, ebből egyet a Real Madridnak.
Kétszer a légióskodást is kipróbálta, egy-egy évig erősítette az izraeli Maccabi Petachot és a francia Red Start, karrierjét a BKV Előre csapatában fejezte be. 1993 és 1996 között hatszor lépett pályára a válogatottban. Visszavonulása után 2008-2009-ben az alacsonyabb osztályú Tökölnél dolgozott vezetőedzőként, 2010 augusztusától a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia operatív igazgatói posztját tölti be.
A Mészölyök
Angyalföldön a Mészöly név jelenti azt a szurkolóknak, amit a Ferencvárosban az Albert. Az édesapa, Mészöly Kálmán a III. Kerületi TVE-nél nevelkedett, innen igazolta le a Vasas. A Vasas mellett a válogatottnak is korszakos egyénisége volt a rendíthetetlen középhátvéd, a Szőke Szikla. Négyszeres bajnok, Közép-Európa Kupa-győztes a Vasassal, a válogatottal Európa-bajnoki bronzérmes. A magyar nemzeti csapattól 1971-ben, a Vasastól 1972-ben köszönt el.
Visszavonulása után edzőként dolgozott, különböző magyar, török (Fenerbachce, Altay Izmir) és szaúdi (Al-Ittihad) klubok mellett háromszor vezette a nemzeti tizenegyet (1980-1983, 1990-1991, 1994-1995). Első kapitánysága alatt zajlott az 1982-es világbajnokság, ahol a csoportmeccsek után búcsúztunk, második és harmadik szakvezetői periódusa idején nem sikerült túljutnia a válogatottnak az Eb-selejtezőkön.
Apjával ellentétben, aki csak a Vasasban futballozott, fia, Géza bejárta a világot. Légióskodott Franciaországban, Cipruson, Izraelben, sőt Koreában is. A válogatottban 1988 és 1995 között szerepelt az apjához hasonlóan védőként jeleskedő ifjabb Mészöly. Edzői karrierjét Fóton kezdte, innen Rákospalotára, majd Újpestre vezetett útja. 2006 és 2009 között a Vasast szolgálta, majd ismét a Megyeri úton felügyelte az edzéseket. Onnan a 2011-12-es szezon elején kellett másodszor is eljönnie. Játékosként Magyar Kupát nyert a Vasassal, edzőként az Újpesttel két bajnoki ezüstérmet szerzett. A 2006-2007-es szezonban a fiatal és az előző évhez képest meggyengült kerettel az ötödik helyre vezette (az élvonalban csak a Fradi kizárása miatt indult) Vasast, 2007 júniusában neki szavazták az Év edzője díjat az NB I-ben.