Az alpesi sízés teljes átszervezését szeretné elérni az olimpiai és világbajnok Ted Ligety, aki szerint nem jó a jelenlegi versenystruktúra. Szerinte főleg a jelenleg két futamból álló óriás-műlesikló és szlalom versenyeken kellene változtatni, ahol túl sok a két futam között eltelt két óra, helyette inkább rövidebb futamokból álló, egyenes kieséses versenyeket kellene rendezni ezekben a szakágakban. Az ilyen jellegű futamok az utóbbi időben amúgy is egyre gyakrabban kerülnek megrendezésre a Világkupában is, így a tendencia Ligety elgondolásait erősíti.
Az amerikai klasszis véleménye szerint a technikai számok versenyeit kizárólag az esti órákban lenne szabad megrendezni, amikor igazán nagy nézettséget lehetne hozni a sportágnak. A Nemzetközi Síszövetség (FIS) versenyigazgatója, Günter Hujara nem ért egyet mindenben Ligetyvel, szerinte a véleményalkotáshoz pontosabban kellene ismerni a sportág finanszírozását és a televíziós szerződéseket, amelyek pontosan kötik az időpontokat.
„Mindig is azt gondoltam, hogy az alpesi sízés megjelenése, és a közönség felé történő tálalása nem megfelelő. Nem tudok olyan sportágról, ahol három órás szünet lenne a két félidő között és ahol a szurkolók a kedvenc versenyzőjüket maximum négy percig látják összesen. Milyen lenne, ha elmennék egy kosárlabda mérkőzésre, ahol LeBron James játszik egy percet, majd leül három órára a kispadra és csak utána jön vissza újra játszani egy rövid időre? Ennek semmi értelme nem lenne a szurkolók és a televízió szempontjából sem. Márpedig mi ezt pontosan így csináljuk a sízésben” - írta blogjában Ligety, aki szerint a jelenlegi monstre mezőnyök helyett 30-40 fős versenyeket kellene rendezni, ahol rövid, 35-40 másodperc hosszúságú futamok kellenének, ahol minden kör után feleződne a mezőny. „Ha valaki Aksel Lund Svindalt szereti, akkor őt több alkalommal is láthatná ebben a formátumban” - tette hozzá az amerikai síző.
Érdekes módon a Ligety által ily módon megszólított Svindal nem ért egyet a javaslatok drasztikusságával: „Ezek már nagyon show-jellegű futamok lennének. Most is vannak nagy versenyeink, gondoljunk csak az olyan legendás helyszínekre, mint Kitzbühel, Wengen, Alta Badia vagy éppen Adelboden. Számunkra ezek is nagyszerű versenyeket jelentenek. Az alpesi sízés nagyon népszerű az olimpiákon is, ezek a változások viszont szerintem túlságosan extrémek lennének” - nyilatkozta az olimpiai bajnok norvég síző, aki Ligety másik javaslatával viszont egyetért. „Most az embereknek választaniuk kell: vagy ők maguk síelnek, vagy otthon maradnak és nézik a versenyt. Működhetne úgy a dolog, hogy napközben síelni mennek, este pedig megnézik a versenyeket. Akkor lehet, hogy Bormióban nem 500 néző előtt versenyeznénk, hanem 50.000 néző előtt” - mondta Svindal.
A norvég síző által említett számok nem légből kapottak, hiszen a decemberi két ünnep között rendezett bormiói lesikló versenyen tényleg ilyen kevesen szoktak lenni, a január végi schladmingi esti műlesikló verseny viszont évek óta kiemelkedő helyszíni nézettséget (50.000 nézőt) hoz az osztrák településen, ráadásul a zágrábi esti versenyek is remek hangulatban zajlanak általában. Hujara azonban más szempontból közelíti meg a kérdést: „A schladmingi verseny kiemelt nézettsége megáll Ausztria határainál. Az igaz, hogy a helyszínen sokan vannak és a tévében is sokan nézik Ausztriában a versenyt, de például Németországban és Olaszországban a televíziók nem veszik el a helyet a jól megszokott fő műsoridős sorozataiktól és adásaiktól, így ott nem látható ez a futam. A németeknél és az olaszoknál is hárommilliós nézőszámokat érhetünk el, ezekről nem akarunk lemondani egyik szakágunk esetében sem” - teszi hozzá a másik oldal véleményét a FIS versenyigazgatója.