Taktikai Zóna

A Gareth Bale-rejtély: több-e a walesi egy villámgyors balszélsőnél?

  • Kele János

Nagy-Britannia legtúlértékeltebb játékosa igen pocsékul kezdte az idei szezont, és bár az utóbbi időben javul a teljesítménye, többekben felmerült: vajon több ő egy villámgyors balszélsőnél? A válasz igen, s ha továbbolvastok, az is kiderülhet számotokra, hogy miért.

Gareth Bale
Makacsul tartja magát a tézis, miszerint nincs a mai futballban túlértékeltebb játékos, mint a villámléptű walesi balszélső, Gareth Bale. A Tottenham játékosának ára gyakorlatilag két jól sikerült mérkőzés (öt gól az Internazionale hálójába) után megtriplázódott, az egyszeri szemlélő számára valósággal észrevétlenül emelkedett a világ legkeresettebb labdarúgói közé. De vajon mi a titka? És egyáltalában, van ő olyan jó, mint amilyennek a szigetországi szaksajtó mutatja?

A kérdés megválaszolása persze nem egyszerű, de meg kell hagyni, maga Bale sem segíti pártolói érvelését: az idei Premier League-szezont például pocsékul kezdte, az első kilenc fordulóban összesen egy gólt szerzett, és a kezdeti bukdácsolás után hiába indult meg felfelé a tabellán csapata, olybá tűnt, ebből Bale nem tudja kivenni a maga részét. A túlértékeltségről szóló vélemények mind erősebbek lettek, a hírek pedig, melyek szerint hol a Barca, hol a Real lett volna hajlandó egy összegben 45 milliót leperkálni a szélsőért, szinte varázsütésre tűntek el a médiából.

Bale azonban mintha csak erre várt volna, a Spurs utóbbi hat bajnokiján négy gólt vágott, közben pedig csak úgy mellékesen, kiosztott öt gólpasszt is – a csapat pedig tovább szárnyal, ezen időszak alatt is bezsebelt 15 pontot a megszerezhető 18-ból.

De mi Bale titka? Mi állt a már-már valószínűtlennek látszó feltámadás hátterében?

A kulcsszó: helyezkedés. A szellőlábú walesi, akiről eddig mindenki azt hitte, hogy a vonal mellé van szegezve, és a tehetsége mindössze annyit takar, hogy bele tud rúgni egy irtózatosat a bőrgolyóba, majd szélsebesen képes loholni utána – most hirtelenjében elkezdett ésszel, és taktikusan futballozni. Behúzódott a pálya közepére, és láss csodát, a klasszisa itt is kiütközött. Mert klasszis, ezt kár lenne elvitatni tőle.

A szezon első kilenc, korábban már taglalt mérkőzésén (köztük például az Arsenal és a Liverpool elleni rangadókon) Bale még a korábbi hagyományos játékát hozta, szorosan a vonal mellett játszva próbált beadásokat kierőszakolni, többnyire kifelé, a bal lába felé cselezve. A hőtérképen nagyszerűen látszik, az Ágyúsok elleni észak-londoni derbin gyakorlatilag szélső támadót játszott, magasabban helyezkedett, mint Adebayor vagy Defoe. A szándék egyértelmű volt: Bale beindulásaira, ritmusváltásaira építeni a taktikát, abban bízni, hogy a walesi majd minduntalan megveri emberét, így teremtve helyzetet a középen mélységből érkezőknek.

Arsenal-Spurs hőtérkép

Hasonló volt a helyzet a Pool ellen is, Bale még mindig szorosan a bal oldali vonal mellé szegezve, középpályáshoz képest meglepően feltolva játszott, és bár ezúttal Adebayor nála közelebb helyezkedett a kapuhoz, a másik csatár, Defoe, még mindig Bale mögül érkezve robbant be az esetleges beadásokra.

Pool

Az utóbbi hat meccsen ehhez képest teljesen megfordult a tendencia: Bale az oldalvonal mellől befelé húz, az összjátékot keresi a támadóval (vagy a támadókkal). A West Brom elleni győztes mérkőzés hőtérképén kiválóan látszik, a két szélső, Bale és Lennon a két oldalvonal mellől befelé húzva szorosan az egyszem támadó mögé húzódik be, kicsiben keresik az összjátékokat, nem mellesleg pedig első szándékból támadják a kaput.

west bromwich albion

Az Aston Villa ellen ugyanez jön elő pepitában: Adebayor a védők által fellőtt labdákra kiválóan lép vissza, rendszerint kivonva ezzel két-három jobb érzésű hátvédet a játékból; a helyére azonban máris sprintel be Van der Vaart, akiből hirtelenjében előretolt középcsatár válik – támogatást pedig csakis a balszélről menetrend szerint befelé húzó Bale-től várhat. A taktika szépségét csak tovább fokozza, hogy Lennon eközben a jobb oldalvonal mellett legalább két védő figyelmét leköti.

Villa

A szisztéma harmadik értelmezésére a Bolton elleni mérkőzésnél keresve sem találunk jobb példát. Bale itt nemcsak hogy középre húzódva, de visszavontabban is játszott, a mérkőzés nagy részében Luka Modriccsal kereste az összjáték lehetőségét, miközben három játékos, Lennon, Adebayor és Defoe is közelebbről rohamozta az ellenfél kapuját, mint ő.

Bolton

Illik persze megjegyezni, hogy Bale, vagy éppen Lennon helyezkedésének változása nem feltétlenül ok, sokkal inkább okozat. Adebayor egyre mélyebb pozíciókba való visszalépése mind nagyobb és nagyobb területeket nyit meg az előretörő középpályások számára, a togói visszamozgásait szinte minden esetben leköveti legalább egy védő – így pedig lehetőség nyílik arra, hogy Scott Parkerrel kezdve a teljes fedezetsor a kapuhoz közelebb játsszon, a szélsők pedig első szándékból gólra törjenek.

Érdemes egy pillantást vetnünk arra is, miképpen változtak Bale statisztikai mutatói a játékszisztéma változásaival párhuzamosan: jól látszik, hogy az első kilenc fordulóval összehasonlítva, mennyivel pontosabban lőtt a walesi; ez javarészt annak köszönhető, hogy nagyobb szögből próbálkozhatott, hála megváltozott pozíciójának.

 

Első 9 forduló

Utóbbi 6 forduló

Pályán töltött percek

720

540

Gólok

1

4

Gólpasszok

0

5

Összes lövés

18

12

Kaput eltaláló lövés (%)

22%

75%

Kaput eltaláló lövések/perc

40

45

     

 

A statisztika mellett remekül mutatja a megváltozott helyzetet Bale mindenkori lőlapja is: az utóbbi hat forduló sormintájába illeszkedő, QPR és Bolton elleni bajnokikon igen közelről, és igen jó szögben vehette célba a kaput, ez pedig az eredményességen is meglátszott. Többet talált, nagyobb veszélyt jelentett, következésképpen pedig jóval eredményesebbé is vált.

Lőlap Bale

Főleg mellbevágó a különbség, ha a fenti képeket összehasonlítjuk az első kilenc forduló során tapasztaltakkal, például azzal, hogy az Arsenal elleni rangadón kaput sem sikerült találnia az ifjú walesi csodagyereknek, a Liverpool ellen pedig jobbára kiszorított szögből, méterekkel a kapu mellé-fölé lövöldözgetett.

Bale lőlap

 

 

Első 9 forduló

Utóbbi 6 forduló

Pályán töltött percek

720

540

Gólpasszok

0

5

perc/labdaérintés

1,5

1,4

perc/passz

2,5

2,2

perc/kulcspasszok

38

28

sikeres keresztlabdák (%)

32

35

     

 

A fentebbi táblázatból pedig az is remekül látszik, hogy miben fejlődött a legtöbbet Gareth Bale az utóbbi hetekben: miközben az első kilenc forduló során a vonal mellé szegezett szélső egyetlen gólpasszt sem volt képes kiosztani, az utóbbi hat fordulóban átlag 28 percenként hozza helyzetbe valamelyik társát; emellett pedig gyakrabban ér labdába, gyakrabban passzol, és pontosabban ível át a pálya túloldalára is. És, hogy mi a változások alapvető oka? A pálya veszélyesebb részein mozog (értsd: könnyebben alakul ki gólhelyzet), értelemszerűen tehát ő maga is veszélyesebbé válik.

Arra, hogy Bale mennyivel komplexebb és hasznosabb játékot játszott az utóbbi hat fordulóban, mint az évad korai szakaszában, remek bizonyítékot nyújt a passzainak elemzéséből készült térkép. Az Arsenal és a Liverpool elleni mérkőzések analízise után készített ábrán kiválóan látszik, Bale gyakorlatilag a vonal mellé szegezetten játszik, egyetlen célja, hogy egy az egyben megverje az ellenfél szélső bekkjét, majd minél veszélyesebben ívelje a kapu előterébe a labdát. Ilyetén módon természetesen kiszámíthatóvá, egysíkúvá vált a játéka, a védőnek elég volt arra figyelnie, csak nehogy meghúzza a vonal mellett, ha sikerült jó ütemben becsúsznia, akkor a walesi többnyire már a beadásig sem jutott el. A kivágott és a blokkolt labdákat jelzik az ábrán a vörös vonalak.

Bale passzok

Ehhez képest a West Brom és a Bolton elleni, korábban már taglalt mérkőzéseken Bale gyakorlatilag az egész pályát bejátszotta, komplex, modern középpályás játékot nyújtott. Megmaradtak a mindig veszélyes beindulások a bal oldalon, de sokkal többet poroszkált középre, sőt, időnként még a jobbszélre is átballagott, hogy megpróbálja megzavarni az ellenfél védekezését. A sok mozgásnak pedig az lett a vége, hogy megtalálta azokat a szabad területeket az ellenfél térfelén, melyekbe jó érzékkel belépve majd felgyorsítva a játékot, lövőhelyzetbe tudott kerülni – két ilyen akció végén adta a gólpasszt előbbi mérkőzésen Adebayornak, utóbbi találkozón pedig Jermain Defoe-nak.

Bale passzai

Gareth Bale sikerének titka tehát az, hogy a walesi már nem pusztán egy villámléptű balszélső; egyre többször mer középre húzni, egyre többször villantja meg kiváló játékintelligenciáját, és egyre többször képes arra, hogy első szándékból a kaput támadja.  Míg az első kilenc forduló során leginkább a védelem mögé akart kerülni, az utóbbi hetekben rájött, hogy elég, ha egy keresztbemozgással megzavarja a rá kilépő bekkeket, elég, ha belép a kicsiben megjátszott összjátékokba, elég, ha időnként átporoszkál a jobbszélre, és helyet cserél Aaron Lennon-nal.

Lehet, hogy a végén még be kell ismernünk, valójában egyáltalán nincs túlértékelve a srác….