A hatharom.com szerkesztősége az NBI-es labdarúgó klubokat érintő fogyasztói felmérés után novemberben az olimpiai sportágak szakszövetségeit tesztelte. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a szövetségben miként foglalkoznak az utánpótlás kérdésével és egy külső e-mailes megkeresésre miként reagálnak. Egy öt éves kisfiú anyukájaként megfogalmazott levelünkre az előzetesen vártnál több és gyorsabb válasz érkezett, teljese elégedettek a lenti táblázat alapján azonban mégsem lehetünk. Van ugyanis hét olyan olimpiai sportág, amelynek szövetsége (a hivatalos honlapján fellelhető e-mail címre) elküldött megkeresésre két hét elteltével sem reagált. Itt jegyezzük meg, hogy ebből a szempontból különösen fájó a labdarúgók, kosárlabdázók és röplabdázók passzivitása…

Tisztelt Hölgyem/Uram !                     Az Interneten találtam meg a szövetség honlapját és elérhetőségét és bízom benne, hogy tudnak segíteni. Öt éves kisfiamat (Barnabás) szeretnénk megismertetni a …………….. alapjaival és ehhez keresünk olyan helyet, ahol megfelelő edzők kezébe kerülhet. Budapesten az V. kerületben lakunk, de az esetleges napi közlekedést is meg tudjuk oldani, ha csak messzebb van megfelelő egyesület, ahol elkezdhetné a sportolást. Kérjük, hogy ajánljanak nekünk egy egyesületet/edzőt, akit meg tudunk keresni Barnabás ügyében. Hány éves korban ideális a sportolás elkezdése Önök szerint? Nem túl korai még a mostani kezdés? Vannak olyan sportági honlapok, ahol mi szülők is tudunk olvasni szakmai anyagokat, hogy mi is képben lehessünk fiunk sportágáról?  Amennyiben a szövetségnek van esetleg a sportágat érintő hasznos tudnivalókról leírása, kérem, küldjék el azt is nekem.

Örömmel vettük viszont tudomásul, hogy a szövetségek 1-2 napos határidővel reagáltak a megkeresésre és kevés kivételtől eltekintve személyes hangvételben, a levélíró egyéni lehetőségeinek figyelembe vételével adták meg válaszukat. Szimpatikus volt, hogy a szövetségek szakmai válaszaiban rendre visszatérő motívum volt, hogy „Barnabás még túl fiatal”, így többen is egy alapsportág (főként az úszás) felé terelték volna őt, egy későbbi korban történő sportági kezdés előtt. Az ilyen jellegű válaszok jelezték, hogy a szövetségekben ugyan sportági fanatikusok, de nem „szemellenzős” szakemberek dolgoznak, akik képesek józan belátással megítélni a fiatalok sportágválasztásának kérdését.

A szövetségek nagy része képes volt a szervezeti keretében található egyesületekről cím és névlistát küldeni (vagy weblapon mutatni), ugyanakkor a sportág szakmai anyagai, kifejezetten a szülők számára szóló anyagok szinte sehol sem jelentek meg. Ez utóbbi azért is lenne fontos, mert a szülő az, aki gyermekének sportolásában mind anyagilag, mind pedig az időbeosztást tekintve a leginkább áldozatokat hoz. A nem hozzáértő, az edzők munkájába beledumáló „jégmamák” ellen pedig a korai tájékoztatás, az alap tudnivalók rögzítése kívánatos lehet.

Felmérésünkben több érdekesség is kiderült, így megtudtuk, hogy az atlétika nem a fiatalok sportja, ezt a sportágat a nagyon specifikus mozgások miatt nehéz fiatal gyermekeknek játékos formában bemutatni. Ha valaki a tévében látott sikerek miatt kajakozni szeretne megtanulni, annak előbb el kell mennie egy uszodába, hiszen „kajakba/kenuba addig nem is szállhat senki, amíg nincs úszómester által kiállított 200 méteres úszópapírja”. Érdekes és egyben üdvözlendő felvetést kaptunk a golfozóktól, ahol a sportági oktatás mellett az angol anyanyelvű oktató lehetőségét is felajánlották, így a gyermek a sportolással párhuzamosan nyelvtanulásban is előreléphet.