Két hét múlva itt a tavasz! Nem a meteorológiai, nem is a csillagászati - csak a magyar futballtavasz. Nyáron sokan üdvözölték az MLSZ versenybizottságának döntését, miszerint meghosszabbítja az őszt, azaz az eredeti elképzelés szerint három, majd később két fordulóval kitolja a szezont. Biztosra ugyan senki nem vehette, hogy majd november végén, december elején is játékra alkalmasak lesznek a pályák (nagy tétben azért most sem érdemes erre fogadni), végül is az ötlet jó, amíg az időjárás engedi, futballozzanak a csapatok. Most, hogy elérkeztünk a fél távhoz, jó néhány klubban a legszívesebben lehúznák a rolót, de vannak olyanok is, akik egyhuzamban lejátszanák a teljes idényt.

Az első csoportba nyilván azok tartoznak, akik számára eddig is nyűg volt pályára lépni, mert fizikai, szakmai, vagy lelki sérülések miatt könnyedén, vagy nehezebben, de átlépett rajtuk a soros ellenfél. Ők messiásként várják a téli átigazolási időszakot, amikor - pénztárcától függően - megerősíthetik a keretet, vehetnek néhány játékost, meg egy nagy levegőt, és megpróbálnak odaérni, ahová eredetileg tervezték - vagy legalább annak a közelébe. A mezőny fele minden bizonnyal ide sorolható, leginkább Zalaegerszegen törölnék az idei esztendőből még hátralévő két játéknapot. Valamit ugyan segíthet a válogatott mérkőzések miatti kéthetes szünet, ám a Zete jelenlegi állapotát látva lehet, hogy ez az időszak többet árt, mint használ. Amit ugyanis Prukner László nyilatkozott a Kaposvár elleni, nem túl békés (hét sárga lap), ám annál színvonaltalanabb remi után, az felér egy hadüzenettel. ,,Hadd üzenjek nektek fiúk!” - gondolhatta az edző, és ezt nyíltan meg is tette, amikor arról beszélt, hogy néhányan morálisan nem alkalmasak a kiesés elleni feladatra, nekik le kell vonniuk a konzekvenciát, meg egyébként is, ide most férfiak kellenek, akik képesek önállóan dönteni, akarják az élvonalbeli tagságot, és… Felvállalják a cselekedeteiket. Aztán hozzátette még, hogy a kellő időben ő is megteszi ezt. Kemény (ön)kritika, amit nyilván az elkeseredettség, kicsit a düh táplált, ám a módja nem biztos, hogy célravezető. Ha ugyanis egy edző a médián keresztül üzen a játékosainak, az azt feltételezi, hogy az öltözőben, szemtől szemben már tehetetlen, nem tudja kezelni a helyzetet. Kétélű fegyver ez, elképzelhető, akiket Prukner most megsebzett, azok még idejében tesznek azért, hogy ne vérezzenek el, de az is megtörténhet, hogy az edző harakirit követett el. A legjobban persze ő ismeri a játékosait, s mivel tanári végzettséggel is rendelkezik, nyilván tudja, mit miért mondott, és a bírálatai kire milyen hatást gyakorolnak. Ha eltekintünk a zalaegerszegi, robbanásveszélyes állapotoktól, pusztán a statisztikára hagyatkozva felidézzük az egy évvel ezelőtti helyzetet, akkor még sötétebb a kép. Tudom, a hasonlat sántít, de például tavaly ilyenkor, tizenöt forduló után az utolsó helyen álló Szolnok mindössze ötpontos hátrányban volt az előtte lévővel szemben, és hiába frissítette fel a keretét, hiába nyomta meg a tavaszt, a különbség kilencre nőtt, úgy, hogy a bajnokság második felében tizenhárom pontot szerzett. A még nyeretlen ZTE most tart ötnél, nyolccal leszakadva a Kaposvártól…

Egy szinttel feljebb, azaz a kilencedik és a tizenötödik helyezettek között bármi megtörténhet, az ebben a csoportban legjobban álló Vasas csupán három pontnyira van a már kieső helyen lévő Rákóczitól, ami az érintettek számára nyilván nem jelent vigaszt, a szurkolók szempontjából viszont tömény izgalmat hozhat a novemberi és az igazi tavaszi fordulókra.

Az alsó és felső régió között a Paks a határvonal, s hogy ebben a magasságban sem lesznek unalmasak a mérkőzések, azt a hetedik PMFC és az őszt bronzérmes helyen befejező Diósgyőr közötti mindössze három pontnyi különbség sejteti. A két újoncról van szó, ami már önmagában is kisebbfajta szenzáció, ennél nagyobb csak akkor lenne, ha mondjuk a pécsiek szombaton délután Kispesten is bekalkulálják azt a futballban gyakran adódó lehetőséget, hogy egy mérkőzés akár kilencvenhárom percig is eltarthat…

Amennyire világosan látszik az egyre sötétebb zalai jövő, olyan egyértelműnek tűnik, hogy a DVSC és az ETO aranyéremért vívott csatája megmarad annak, aminek indult, és ami kitartott mostanáig - párharcnak. Megint csak a tényekre hagyatkozva, egy évvel ezelőtt, a tizenötödik forduló után a Videoton négy ponttal vezetett a második(!) Zalaegerszeg előtt, és úgy lett végül öt pont előnnyel bajnok, hogy - finoman fogalmazva - ellazsálta a tavaszt. Nos, Kondás Elemért és Csertői Aurélt, nem mellesleg a két csapat keretét és játékerejét ismerve borítékolható, hogy a folytatásban sem Debrecenben sem pedig Győrben nem lesz slágerlistás a klasszikus Hofi-nóta, a ,,Próbálj meg lazítani…”. A potenciális vetélytársak között azért ott toporog a nyáron sokak által hosszú évekig bajnoknak kikiáltott Videoton is, ám az még a Zete bentmaradásánál is nagyobb bravúr lenne, ha a fehérváriak Paulo Sousával ismét felérnének a csúcsra. Igaz, a portugált nem is ezért szerződtették, a cél ennél grandiózusabb: három éven belül stabil európai szereplés, Bajnokok Ligája csoportkör. Idő még van, az első fél szezont alapul véve esély egyre kevesebb.