Lassan már egy hónapja zajlik az NHL 2011-2012-es idénye, és elmondható, hogy az előző évek ki-számíthatatlansága továbbra is az észak-amerikai profi jégkorongliga sajátossága. Két oldalról is bebizonyítható ez: a Detroit Red Wings öt győzelemmel rajtolt, és mindenki – köztük mi is – őket éltette addig, most azonban 5 meccses vereségszériában vannak, és a gólok sem akarnak jönni Henrik Zetterbergéknek. Aztán ott van az Ottawa Senators, akik 1-5-ös mérleggel kezdték a szezont, majd egy hatos győzelmi sorozattal rögtön sikerült az élmezőnybe befurakodniuk. Egyszóval az NHL továbbra sem mondható unalmasnak, az 1-2 gólos meccsek éppoly izgalmasak, mint az All-Star gálák nyomdokaiba lépő 17 találatot számláló találkozók, mint az megesett a héten a Philadelphia-Winnipeg összecsapáson.

Az időzónák, mint a nyugatiak titkos fegyverei

Múlt heti erőrangsorunkban megemlékeztünk a Washington hét meccs óta tartó diadalmenetéről, mely első nyugati állomásán, Edmontonban rögtön megszakadt – hogy az Oilers érdeme-e vagy az eltérő időzónáé, azt meghagyjuk olvasóinknak. A jövő évi főcsoport-újraszervezés előtt egyre többször merül fel a játékosok leterheltsége, amit az időzónákon való átutazások jelentenek számukra. Természetesen a keleti főcsoport csapatai annyira nem is panaszkodhatnak, hiszen a Winnipegbe való látogatásaikon kívül nem kell időzónát váltaniuk, azonban akadnak a nyugati konferenciában is olyan klubok, amelyeknek a keleti zónában lenne a helyük. Az ő helyzetük már korántsem olyan rózsás, hiszen náluk már nem csak évi pár mérkőzésről van szó, melyet eltérő időzónában kell megvívniuk, hanem a 82 alapszakasz meccs több mint egyharmadáról.
A keleti csapatoknak – és szurkolóiknak – azért nehéz leginkább, mert az Atlanti-óceán partvidékén már este 9-10 órát mutat az óra, mire pl. a kaliforniai csapatok otthonában elkezdődik a meccs. Te-kintve, hogy minden egyes meccs 2 és fél órát vesz körülbelül igénybe, bőven elmúlik éjfél a keleti parton, mire véget ér a mérkőzés. A keleti csapatok játékosainak általában adatik a nyugati túrák előtt pár nap, ami alatt átszokhatnak a nyugati időzónákra, de ez nem mindig válik be. Mitévő lehet az NHL?!

A fenti képen egy lehetséges új csoportfelosztás látható, mely a napokban került nyilvánosságra. Mint az megfigyelhető, ezen csoportosításban pont az időzónák szerint különítették el a csoportokat – a mostani hatról négyre csökkentve azokat -, amivel igyekeztek elkerülni azt a kellemetlen szituációt, mint amiben most a Dallas Stars is van, hogy csoporton belül is két időzónát kell utaznia a meccsekért. Ez a része még megfelelő is lenne, azonban az már kevésbé, hogy a mostani tervezet alapján visszatérne a lockout utáni évek menetrendje, mely szerint szinte csak csoporton belül játszanának egymással a csapatok, a másik három divízióban található együttesekkel pedig évente kétszer ütköznének meg. Ez egyrészt új és elég éles rivalizálást szülne a csoportokon belül, de ugyanakkor azt is eredményezni fogja, hogy az NHL négy külön részre fog szakadni, hiszen alig fognak találkozni a klubok a csoportjukon kívül eső csapatokkal.

Egyelőre mindez csak tervezet, és a végeredménytől messze van. Az is sokat változtathat a dolgokon, ha a Phoenix jövőre már nem lesz tagja az NHL-nek, és pl. visszatér Quebec vagy egy másik kanadai együttes a hokivilág legjobbjai közé. Mindenesetre nincsenek könnyű helyzetben az NHL vezetői, mert nehéz lesz ezt az új csoportbontást úgy véghezvinni, hogy azzal mindenki elégedett legyen – csapatok, játékosok és szurkolók egyaránt.

Jó az öreg a háznál

A lockout új szabályokat szült az NHL-ben, melynek voltak negatív és pozitív vonzatai. A pozitívak közé sorolható, hogy megnyílt a lehetőség a kisebb termetű játékosok számára, hogy produktívak legyenek: Danny Briere, Mike Cammalleri vagy Brian Gionta a lockoutot követően bontakoztatták ki csak igazán tudásukat, és nem hiába keresnek manapság dollármilliókat ennek köszönhetően.

A másik oldalról nézve azonban azt is meg kell figyelni, hogy a felgyorsult NHL tempóját az idősödő játékosok már nem bírják felvenni. Főleg a mezőnyjátékosokat terheli meg leginkább ez, és azzal kell szembesülni, hogy egyre többen vonulnak vissza 35 és 40 éves koruk között, mert a klubok inkább a gyors és energikus fiatalokra adják le voksukat. Markus Näslund, a Vancouver híres svéd szélsője 34 évesen döntött úgy, hogy szögre akasztja korcsolyáját. Mások, akikre nem tartottak igényt, a KHL és Európa felé kezdtek el kacsintgatni, de Owen Nolan vagy Petr Sykora idei edzőtáborbeli látogatása jól mutatja, hogy az NHL továbbra is a legpreferáltabb liga mind közül, és a pénz nem minden.

Természetesen azonban mindig akadnak kivételek, amire szükség is van, hiszen nem lehet minden évben junior ligákhoz méltó kerettel kiállni, és bízni az eredményességben. Az örökifjú Nicklas Lidström 40 évesen is a liga top védői közé tartozik, Jaromir Jagr is visszatért az NHL-be 39 évesen, de ne feledkezzünk meg Mark Recchiről sem, aki tavaly 42 esztendősen nyert kupát a Boston Bruinsszal, majd vissza is vonult. A csapatoknak mindig is szüksége volt és szüksége lesz a veteránokra, akik tapasztalatukkal és higgadtságukkal irányt tudnak mutatni az NHL leendőbeli sztárjainak.

Az Edmonton Oilers reneszánszát éli, és az első hónapot követően holtversenyben vezeti a nyugati konferenciát a két másik csoportelsővel, a Dallas Starsszal és a Chicago Blackhawksszal. Bár a pontlistát az újonc Ryan Nugent-Hopkins vezeti, 11 meccsen szerzett 11 pontjával, a csapat gerincének mégis a 35 éves Kanada Kapitány, azaz Ryan Smyth, valamint a három évvel idősebb Nyikolaj Habibulin alkotja, akik megadják az Oilersnek azokat a biztos támpontokat, amire még a huszonéves fiatalok nem állnak készen.

A Philadelphiában szerencsét próbáló Jaromir Jagr is úgy tűnik, hogy a kezdeti nehézségeket követően készen áll arra, hogy új klubja egyik vezéregyénisége legyen – ha már a csapatkapitány, Chris Pronger több hétre kidőlt szemsérülés miatt – és hat nap leforgása alatt 5 gólt, valamint 2 gólpasszt jegyzett négy mérkőzésen. Az ilyen pontérzékenységére szüksége is lesz a Flyersnek a továbbiakban, hiszen a szezonrajt lendülete alábbhagyott, és igen csak rapszodikusan teljesítenek a narancssárga-feketék, bár az is elmondható róluk, hogy gólínségben nem szenvednek a mérkőzéseik: vagy ők kapnak ki 1-5-re vagy 8-9-re, vagy ők nyernek 7-2-re és 5-1-re.

Akármennyire is nehéz a dolguk az idősebbeknek, jól látható, hogy szükség van rájuk, és egyáltalán nem árt, ha akad egy-kettő a klubnál, akik a reménytelen helyzetekből fel tudják állítani csapatukat.

*Gy-V-HV = Győzelmek - Vereségek - Hosszabbításos vereségek