Drazen Petrovic a horvátországi Sibenik városában született, akkor még Nagy-Jugoszlávia területén. Bátyját követve kezdett a helyi kosárcsapatban játszani, és óriási tehetségnek mutatkozott. Már 15 évesen pályára léphetett az első osztályba éppen feljutó felnőtt gárdában, és gyorsan az együttes vezérévé vált. A kiscsapat tündökölni kezdett, és 1982-ben már a harmadik számú európai klubversengés, a Korač-kupa döntőjébe jutottak. Ezt a teljesítményt egy évvel később is megismételték, de a francia Limoges mindkétszer jobb volt. 1983-ban a jugoszláv bajnokság döntőjében is ott voltak, meg is nyerték az utolsó mérkőzést, de a szövetség bírói hibákra vonatkozva újrajátszást rendelt el. Ezt a Sibenka nem fogadta el, nem álltak ki, így játék nélkül elveszítették a finálét.
Petrovic egy év katonai szolgálat után az ország horvát területének kirakatcsapatában, a zágrábi Cibonában folytatta pályafutását, ahol bátyjával nagyszerű hátvédpárost alkottak. Rögtön az első szezonjában bajnok és kupagyőztes lett, ráadásul a BEK-trófeát is elhódították, köszönhetően például a döntőben a Real Madridnak szórt 36 pontjának. A következő idényben, 1986-ban csak hajszálon múlott a triplázás megismétlése, a bajnoki döntőt azonban elvesztették. A hazai és a nemzetközi kupa így is meglett, a BEK-döntőben ezúttal a litván Kaunas-t gyűrték le. Az előző kettő után 1987-et kifejezetten sikertelen évnek nevezhetnénk, hisz "csak" a nemzetközi színtéren sikerült a győzelem, ezúttal a KEK-ben. Petrovic pedig szárnyalt. A Cibonában töltött évei alatt a bajnokságban 37,7 pontot dobott meccsenként, az európai mezőnyben pedig 33,8-at. Otthon előfordult, hogy 112 (!) pont állt a neve mellett egy találkozó végén, a nemzetközi kupákban szerény 62 volt a rekordja. Utolsó zágrábi évében még megnyerték a Korač-kupát és a jugoszláv kupában is győztek, de ő már többre vágyott, valahova nyugatra. A Portland Trail Blaizers ugyan már az 1986-os drafton lefoglalta a játékjogát, de ő először még megállt Spanyolországban, hogy egy évig a Real Madridot erősítse.
A spanyol bajnoki címet ugyan elbukták a nagy rivális Barcelonával szemben az ötödik, mindent eldöntő mérkőzésen, a kupa azonban az övék lett. Emellett behúzták a BEK-győzelmet is, méghozzá úgy, hogy a döntőben a nagy Drazen beállította korábbi nemzetközi pontrekordját, azaz megint 62 pontig jutott! Egy év elégnek bizonyult számára a spanyol közegből, és kissé hirtelen ugyan, de a Portland erősödő nyomásának engedve elindult, hogy kipróbálja magát az NBA-ben is.
Eközben a válogatottban is jöttek a sikerek, igaz egyelőre nem aranyérmek formájában. 1984-ben a Los Angeles-i olimpián, 1986-ban a spanyolországi vb-n és 1987-ben a görögországi Eb-n is bronzérmes lett a jugoszláv válogatott, hogy aztán végre előrelépjenek. Szöulban egy ezüst jött össze a Szovjetunióval szemben, majd a hazai rendezésű 1989-es Európa-bajnokságot végre meg tudták nyerni. Ugyanígy a következő évben, az Argentínában rendezett világbajnokságon is a dobogó tetejére állhattak.
Petrovicnak az utóbbi cím különösen jól jött, ugyanis az európai kosárlabdázás félistene finoman szólva is gyengén szerepelt az NBA-ben. A portlandi edzők többet vártak volna tőle védekezésben, így Clyde Drexler mögé szorult a rangsorban, épp csak perceket játszott – ha egyáltalán játszott. Első szezonjában 12 percet átlagolt, annak nagy részét is olyankor töltötte a pályán, amikor a meccsek már eldőltek. Pontátlaga is meglehetősen szerény volt, mindössze 7,6-ig jutott találkozónként. Második szezonjában még ennyi lehetőség sem jutott neki, 36 összecsapásból hússzor nem is játszhatott, ezért egy szezon közbeni hármas transzfer keretében a New Jersey Netshez távozott.
Itt aztán lassanként belendült, első (fél)idényében rögtön 12 fölé tornászta a pontátlagát, hogy aztán a következő évben már egyértelműen a csapat vezérévé váljon remek dobószázalékának (51%) és meccsenként szerzett 20,6 pontjának köszönhetően. Ebben az 1991-92-es idényben a Nets hat év után újra a rájátszásba került, amit már eleve óriási sikerként könyveltek el.
Hazája, Horvátország közben függetlenné vált, így már új egy új válogatott színeiben indult a barcelonai olimpián. Balszerencséjére itt jött össze az első (az egyetlen?) Dream Team is, akikkel szemben csak az ezüstérmet tudták megszerezni. Viszont az ő csapata volt az egyetlen, amely egyáltalán vezetni tudott Jordanék ellen az egész torna során!
Petrovic egyik legjobb meccse az NBA-ben - 44 pont a Houston ellen
Az 1992-93-as szezonban még tovább fejlődött, már az NBA tizenegyedik legjobb dobója volt, ráadásul a szekértők a liga harmadik számú válogatottjába is beválasztották. Nyár elején úgy nyilatkozott, hogy hazaugrik Európába, megnyeri az Eb-t és visszatér, hogy kiharcolja az All Star-tagságot. New Jerseyből rögtön a lengyelországi Wroclawba utazott, ahol a nemzeti csapattal kiharcolta az Európa-bajnoki részvétel jogát, majd barátnőjével autóval hazaindultak.
Németországban azonban az autópályán a rossz látási viszonyok között egy teherautó sofőrje – hogy kikerülje az ütközést egy másik járművel – félrerántotta a kormányt, átszakította a sávok közötti szalagkorlátot, és áttért a szemközti sávba, ott pedig belerohant Drazen Petrovicék autójába, amelynek jobb oldali ülésén aludt a kosárlabdázó, aki nem volt bekötve. Már nem lehetett segíteni rajta. 28 éves volt, addigi pályafutása csúcsán ért véget az élete.
Az Eb-t a németek nyerték, Horvátország legjobbja nélkül a bronzéremig jutott. Petrovic sírhelye azóta zarándokhellyé vált, Zágrábban múzeumot hoztak létre az emlékére, New Jersey-ben visszavonultatták a mezét, 2002-ben beválasztották a Kosárlabda Hírességek Csarnokába, 47. születésnapján pedig Kazimir Hraste szobrászművész alkotásával tisztelegnek előtte szülővárosában, Sibenikben.