Az elődöntőben a franciák a dél-koreaiakat győzték le könnyedén, a magyarok pedig az addig bravúrt bravúrra halmozó - a tavaly ezüstérmes amerikaiakat és a cataniai egyéni vb-győztessel, illetve a pekingi olimpiai bajnokkal felálló olaszokat búcsúztató - svájciakat még simábban.
Somfai Péter nagyon összeszedte magát a kínaiak elleni harmadik asszója után - melyben sok tust kapott -, és 3-0-s előnnyel adta át a helyet Boczkó Gábornak, aki ugyanennyit tett hozzá. Imre Géza 6-0-nál ment föl a pástra, kapott egy tust, aztán kiderült hogy mégse, mert a fegyvere nem "szólalt meg", azaz nem jelzett, így visszavonták a svájciak találatát. Aztán egy együttesből az ellenfél megszerezte első pontját (7-1), de ettől sem változott alapvetően a helyzet, még azzal együtt sem, hogy Imre ezt az asszót 2-1-re elvesztette.
A folytatásban újabb magyar győzelmek jöttek, a svájciaknak semmi sem sikerült, és egy idő után már nem is volt kedvük vívni. Jellemző, hogy az első és a második, majd az ötödik asszóban is egy perccel a vívóidő lejárta előtt jelezte a páston lévő svájci párbajtőröző, hogy a maga részéről befejezné, csak állt passzívan, és mivel a magyaroknak kedvező volt az állás, ők sem mentek előre, így mindannyiszor következhetett az újabb pár. Nyolc összecsapás után 40-19 volt az állás, így Boczkó és Heinzer akció nélkül, egy-egyet lépve, együttes találatokkal igyekezett elérni, hogy minél hamarabb összejöjjön a 45 tus, ami a mérkőzés végét jelentette. A csapat negyedik tagja, Szényi Péter nem vívott.
Vívó-vb
Franciaország-Koreai Köztársaság 45-31 |
Magyarország-Svájc 45-23 |
(Boczkó plusz 9, Imre plusz 8, Somfai plusz 5) |