Ötös. Ha osztályozni kellene a magyar labdarúgó-válogatott Svédország és Moldova elleni játékának hatékonyságát, nem kétséges, hogy a legmagasabb kalkulus járna a csapatnak. A két győzelem, főként a skandinávok elleni siker már eurokompatibilis, még akkor is, ha – megtoldva a kisinyovi három ponttal – az áhított második helyhez, a pótselejtezőt érő play-offhoz kedden sem kerültünk közelebb. Pedig bevallom őszintén – gondolom, nem én voltam az egyedüli, aki hitt a csodában -, félszemmel San Marinóra is figyeltem. Amikor kiderült, hogy a miniállam tartja magát Ibrahimovicsék ellen, azaz ikszre áll a szünetben - amire egyébként még nem volt példa ebben a sorozatban - elkezdtem számolgatni, mi van akkor, ha a svédek csak egy pontot szer…De nem folytattam tovább, és nem csak azért, mert jött a kiállítás, aztán az első, a második…az ötödik svéd gól, hanem mert azt vettem észre magamon, hogy teljesen hidegen hagy, mi történik San Marinóban. Annyit számolgattunk már az utóbbi évtizedekben egy-egy kulcsfontosságúnak hitt, vagy éppen túldramatizálva a helyzetet, sorsdöntőnek titulált mérkőzés előtt, alatt, után, hogy úgy döntöttem, felesleges elmélyedni a matekozásban. Ez a magyar válogatott sokkal jobb annál, ergo nem érdemli meg, hogy a papírformát megerőszakolva jusson tovább. Amit ugyanis Egervári Sándorral eddig elért a csapat, az túlmutat a fejszámolás művészetén, nem érdemes osztani-szorozni, nincs ha, van viszont ötlet, játék, egység és taktika. Utóbbi általában nyerő, a szövetségi kapitány bő egyéves regnálása alatt tizennégy meccsből tízet megnyert a válogatott. S mivel az angoloktól a Wembleyben, a svédektől a Rasundában, a hollandoktól pedig oda-vissza kikapni a legnagyobbak számára sem szégyen, a 71%-os teljesítmény a 80-as évek közepének Mezey-féle csapatát idézi.
Tudom persze, nem tartunk még ott, hogy beférkőzzünk az európai elitbe, huszonhat év után azonban most vagyunk a legközelebb ahhoz, hogy tizenegy sikertelenül megvívott kvalifikációs sorozatot követően kijussunk egy világversenyre. 1997-ben a finnországi ,,flipperes gólunknak” köszönhetően játszhattunk ugyan a szerbekkel pótselejtezőt, ám az 1-12-es rémálom (1-7 itt, 0-5 ott) mélyfeketére festette a Csank-csapatról addig alkotott rózsaszín képet. A jelenlegi magyar válogatott képtelen lenne belefutni ekkora zakóba, ezért mondom azt, hogy egyéni képességekben, csapategységben és játékban a már említett ,,nyolcvanasok” után következik. Egervári Sándortól nem idegen ez a párhuzam, annak idején Mezey mellett technikai vezetőként ült a padon, ha úgy tetszik, dejá vu érzése lehet, amikor ma már szövetségi kapitányként dirigálja a válogatottat.
Persze arra, hogy a végkifejlet is hasonló legyen, még várni kell. Hogy mennyit, az októberben kiderül, és bár most még ott tartunk, hogy a finnekben (és a hollandokban) is bíznunk kell, minden esély megvan arra, hogy a vb-selejtezőket már csak magunkkal törődve kezdjük, és játsszuk végig. Addig persze szükség lesz még finomhangolásra, ehhez a svédek és moldávok elleni meccs bőven adott segítséget, ha pedig ez megtörténik, semmi nem ment meg minket attól, hogy 2014-ben ott legyünk Brazíliában. A most 26 éves átlagéletkorú válogatott tökéletesen alkalmas lehet arra, hogy három esztendő múlva tagja legyen a világbajnoki mezőnynek, de szerintem attól sem rettenne meg, ha valami finn-furfang folytán már a jövő évi Európa-bajnokságra kellene utaznia.
Ötössel kezdtem, és maradt még egy ötös a végére. Miután Egervári Sándort kinevezték szövetségi kapitánynak, az önbizalom növelőnek aligha ígérkező angliai kiruccanással debütált, rá három hétre következett a szintén nem a kívánságlista élére kívánkozó svédországi Eb-selejtező. A két vereséget egy ötös győzelmi széria követte, ki tudja, meddig tartott volna, ha nem jönnek a hollandok...
Most megint ötöt nyertünk zsinórban, és jó esély van arra, hogy október 11-én a finnek ellen behúzzuk a hatodikat is. Márpedig ennyi meccset egymásután legutóbb 1984 őszén, és 1985 tavaszán nyert a magyar válogatott - aztán akkor is jöttek a hollandok...
Egervári csapata tehát ebben az összevetésben utolérheti a Mezey-féle együttest - ha egy hónap múlva legyőzi a finneket. Sőt, meg is előzheti, hiszen utána biztos, hogy nem a hollandokkal játszunk...
Magyar válogatott
Dr. Mezey György hatmeccses győzelmi sorozata: | |||
1984.09.26. | Magyarország-Ausztria | 3-1 | VB-selejtező |
1984.10.17. | Hollandia-Magyarország | 1-2 | VB-selejtező |
1984.11.17. | Ciprus-Magyarország | 1-2 | VB-selejtező |
1985.01.29. | NSZK-Magyarország | 0-1 | Barátságos |
1985.04.03. | Magyarország-Ciprus | 2-0 | VB-selejtező |
1985.04.17. | Ausztria-Magyarország | 0-3 | VB-selejtező |
Egervári Sándor ötmeccses győzelmi sorozatai: | |||
2010.09.07. | Magyarország-Moldova | 2-1 | EB-selejtező |
2010.10.08. | Magyarország-San Marino | 8-0 | EB-selejtező |
2010.10.12. | Finnország-Magyarország | 1-2 | EB-selejtező |
2010.11.17. | Magyarország-Litvánia | 2-0 | Barátságos |
2011.02.09. | Azerbajdzsán-Magyarország | 0-2 | Barátságos |
2011.06.03. | Luxemburg-Magyarország | 0-1 | Barátságos |
2011.06.07. | San Marino-Magyarország | 0-3 | EB-selejtező |
2011.08.10. | Magyarország-Izland | 4-0 | Barátságos |
2011.09.02. | Magyarország-Svédország | 2-1 | EB-selejtező |
2011.09.06. | Moldova-Magyarország | 0-2 | EB-selejtező |