HETI HATOS

1. 6 arany, még 4 érem, 14 olimpiai kvóta a szegedi kajak-kenu világbajnokságon

Csipes Tamara, Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Kovács Katalin, Benedek Dalma, Vajda Attila, Tóth Dávid, Kulifai Tamás - a szegedi vb aranyérmesei. Többen közülük több számban is nyerni tudtak, például Csipes Tamara megmutatta, hogy a hosszabb távok leküzdésének képessége szó szerint a vérében van - a sokszoros ezres és tízezres olimpiai és világbajnok, éremhalmozó Csipes Ferenc lányaként ez természetes -, hiszen az 1000 és az 5000 méteres kajakversenyt is remek teljesítménnyel nyerte. Kovács Katalin két arannyal már 31 darabosra bővítette világbajnoki készletét, Vajda Attila Peking után újra ott van a világ legjobbjai között, és a londoni játékok egyik fő esélyese, a Tóth-Kulifai kettős pedig az egész hétvége legnagyobb pozitív meglepetését okozta fantasztikus hajrájával a kajakosok 500 méteres döntőjében. Voltak ugyan kisebb-nagyobb csalódást keltő eredmények is, de akiktől érmeket, vb-címeket vártunk, és nem jött össze, többnyire azok is bebiztosították az olimpiai szereplés lehetőségét saját maguk vagy esetleg egy erősebb vetélytársuk számára. A legtöbben tehát úgy készülhetnek a követező évre, hogy a csúcsformájukat augusztus elejére kell időzíteniük, de azok is javíthatnak még, akiknek most nem sikerült a kvótaszerzés.

Ami az egyebeket illeti: a szurkolók megint olyan hangulatot teremtettek, amilyen talán a világ egyetlen más kajak-kenu pályáján sincs, a versenyzők kiszolgálása pedig saját elmondásuk szerint nagyszerű volt. Arról, ami nem sikerült tökéletesen, kicsit később.

2. Deák Nagy Marcell erőt fitogtatott, Cseh László helyreállította az önbizalmát

A kínai Sencsenben zajó Universiade második hetén újabb három aranyéremnek örülhettünk az első napok Cseh- és Szényi-diadala után. Cseh László a vegyes számokban hozta a győzelmeket, amiket - talán helytelenül - már-már kötelezően elvárunk tőle, és amiket ő is elvár magától. Ezzel remélhetőleg sikerült újra önbizalmat szereznie a gyengébben sikerült világbajnokság után, és mi is elhihetjük neki, hogy még mindig a világ egyik legjobb úszója. Deák Nagy Marcell szezonjában eddig sem volt hiba, megnyerte a junior Európa-bajnokságon a 400 méteres síkfutást, és hetekkel azután, Kínában is diadalmaskodni tudott. Ezzel megmutatta, hogy komolyan számolni kell vele a következő években, és ebben a gyilkos sprintszámban tudatos építkezéssel ott lehet a világ élmezőnyében.

Rajtuk kívül remekül teljesített a súlyemelésben ezüstérmes Nagy Péter, az országos csúccsal kalapácsvetésben szintén második helyet szerző Orbán Éva, a férfi párbajtőrcsapat, a sportlövő Veres Kata és a tekvondós Kotsis Edina illetve Tóth Balázs, akik mind egy-egy (vagy épp több) bronzzal járultak hozzá a magyar éremterméshez.

3. Tud focizni a Real Madrid

Az idő megszépíti az emlékeket, de bennem a négy tavaszi El Clásico még mindig nem úgy él, mint a foci négy ünnepe. A spanyol Szuperkupa döntője viszont már annál inkább! José Mourinho végre rájött, hogy a Real Madrid nem az Inter, amelynél a védekezésre épülő taktikát tökélyre vitte, és előrezavarta a játékosait. Ennek köszönhetően pedig a Királyi Gárda két nagyszerű mérkőzést játszott a Barcelonával. Igaz, a koncentráció, a szerencse, no meg Lionel Messi ezúttal is a Katalánokkal volt, így - ahogy az utóbbi években többnyire - megint ők kerekedtek felül, de ha a Blancók tartani tudják ezt a formát, akkor elképesztő spanyol szezont fogunk látni. Csak kezdődjön már el végre!

4. Stieber Zoltán bekerült a válogatott keretbe

Azért is örülök ennek a hírnek, mert a fiatal ballábas szélsőt már néhány héttel ezelőtt is a nemzeti csapatba követeltem, és azért is, mert a meghívó azt mutatja, hogy jó úton jár. A Bundesliga első három fordulójában kétszer kezdő volt a Mainzban, jól is teljesített, gólpassza is volt. Igaz, hogy talán eddig is előkészítő emberekből álltunk a legjobban válogatott szinten, de Egervári Sándornak és a mindenkori szövetségi kapitánynak csak jól jöhet, ha minél több emberből tud válogatni egy-egy posztra, vagy ha néhány ember kiesésekor másokkal új taktikával is jól játszó, eredményes csapatot tud pályára küldeni. Persze Stieberrel még semmilyen eredményt nem ért el a válogatott, de bízok benne, hogy ez kevesebb mint két hét múlva megváltozik, és a közös mutatójuk rögtön pozitív irányba indul el.

5. Adam van Koeverden családostul otthon érezte magát Szegeden

A férfi kajak egyes 1000 méteres számában világbajnok kanadai Adam van Koeverden neve elárulja, hogy édesapja holland, azt azonban nem, hogy édesanyja magyar. Márpedig így van, és emiatt különleges lehetett számára Szegeden szerepelni. A hatharom.com-nak adott interjújában el is mondta, hogy különleges élményt jelentett ez a hétvége a számára, és sajnálta, hogy nem tudta minden gondolatát magyarul szavakba önteni. Megtette ezt helyette édesanyja, Bokrossy Beáta, aki elkísérte őt a Tisza-parti városba, és aki szintén remekül érezte magát itthon, és akiben oldalunk stábja egy nagyon kedves, szeretetre méltó hölgyet ismerhetett meg.

6. John Obi Mikel édesapja szabad

A hírek meglehetősen szűkszavúak voltak, így a nagyközönség néhány napig csak annyit tudott, hogy a Chelsea középpályásának édesapja, Michael Obi eltűnt, majd arról informálták a világot, hogy emberrablás történt és "jelentős" váltságdíjat követelnek az üzletemberért. Az emberrablók valószínűleg tisztában voltak azzal, hogy nem csak egy szállítmányozási céget üzemeltető vállalkozót, hanem a világ egyik legnagyobb klubjában játszó labdarúgó édesapját ejtették foglyul, és ez minden bizonnyal felbátorította őket. Az ügy azonban szerencsére számukra rosszul végződött, hiszen a nigériai Állami Biztonsági Szolgálat kiszabadította Michael Obit, akit ugyan többször is megvertek 10 napos fogsága alatt, de összességében egészségesen találtak rá.

HETI HÁRMAS

1. José Mourinho nagyszerű edző, de amúgy...

93 percig nagyjából rendben zajlottak a dolgok a spanyol Szuperkupa döntőjének visszavágóján, ahogy már említettem fentebb, látványos, jó focit láthattunk, akkor azonban Marcelo begőzölt, és megbosszulta Cesc Fabregason, hogy megint nem tudták legyőzni a Barcelonát. Már a brazil balhátvéd arckifejezésén is látszott az eset után, hogy elég elborult egy figura, aki határozottan büszke volt erre a kisstílű manőverre.

A nagy alakítást azonban - már nem először - edzője, José Mourinho mutatta be. Fabregasba szerintem nem rúgott bele - és nem is akart -, de épp elég szánalmas volt, ahogy odasétált Tito Vilanova pályaedzőhöz, a szemébe nyúlt, majd hátat fordítva megpróbált elosonni. Pont mint az óvodában szokták azok a gyerekek, akik úgy érzik, másképp nem tudnak társaik fölé kerekedni. A Vilanova által utána kiosztott pofon azt hiszem a természetes reakció volt, persze ettől még nem volt szép, és ő is büntetést érdemel érte. De Mourinho azért kicsivel többet...

2. Valaki valamit elszámolt a férfi kosárlabda-válogatottnál

Finoman szólva nem sikerült az Eb-pótselejtező a magyar válogatottnak. Négy mérkőzésen négy vereséget szenvedtünk Portugáliától és Finnországtól, ezzel a saját hármasunk utolsó helyén végeztünk, és nem lehetünk ott az emelt létszámú Európa-bajnokságon. Pedig az előzetes esélylatolgatások még verhető ellenfelekről és jól felkészített csapatról szóltak. Ehhez képest úgy tűnt, hogy az ellenfelek voltak jól felkészítve, leginkább belőlünk. A portugálok játszották, amit tudtak - leginkább a triplákat dobálták -, mi pedig hagytuk nekik, a finnek pedig pontosan tudták, hogy kikre kell nagyon odafigyelniük, és nem volt, aki a kizárt kulcsemberek helyére lépjen. A játékunk néha fájdalmasan esetlegesnek és tompának tűnt, noha az azért látszott, hogy vannak ügyes kosarasok ebben a gárdában. Csapattá azonban mintha nem sikerült volna összerakni a fúkat, pedig az is kitűnt, hogy semmi bajuk egymással, csak épp fogalmuk sincs, hogy mikor kinek mi a feladata. Így pedig kosárlabdában nehéz érvényesülni.

3. Deutschland über alles

Álszentség lenne elhallgatnunk, hogy elkövettünk egy jó nagy hibát a szegedi kajak-kenu világbajnokságon: a német himnusz azon versszakait játszottuk le a világbajnok Anne Knorrnak és Debora Nichének, amelyek az 1930-40-es évek nemzetiszocialista időszakában igencsak negatív mellékzöngét kaptak, mivel fennen hirdetik Németország felsőbbrendűségét, és amelyek emiatt ma már kínosnak számítanak a német emberek számára. Takarózhatunk azzal, hogy megmutattuk nekik, hogy mit akarunk lejátszani, mondhatjuk, hogy ez csak egy kis baki volt, de az igazság az, hogy ez az ő számukra körülbelül annyira lehet kellemetlen, mint amennyire nekünk az, amikor Budapestet összekeverik Bukaresttel. Valakinek a szervezők közül illett volna erről tudnia. Az ilyen hibák kiküszöbölésére egyébként tökéletesen alkalmasak a szöveg nélküli nemzeti énekek, amelyek dallamához a közönség úgyis hozzáteszi a megfelelő strófákat.