Veszélyes sport a futball. Nem csak pályán, a kispadon is. Sisa Tibor tudna erről mesélni, mint ahogy a siófoki lap és 11-es parádé után néhány mondat erejéig vázolta is az egészségi és lelki állapotát. A Kaposvár edzője sok mindent megélt már a szakmában, de olyat, mint a somogyi rangadón, még nem látott. Pedig semmi más nem történt, mint a Siófok három, amúgy megadható büntetővel megfordította a mérkőzést, s bár az ilyen dramaturgia valóban alkalmas arra, hogy a vesztes edző leforduljon a padról, aki erre a hivatásra tette fel az életét, annak tűrnie kell a megpróbáltatásokat is. Sisa tűrte, és nem csak a magáról felállított diagnózisból, hanem sportszerűségből is jelesre vizsgázott, nem ment neki a bírónak, nem ostorozta a játékosait, megpróbál felejteni, és készül a következő meccsre. Egy-egy hasonlóan őrült mérkőzés után ez a leghatásosabb gyógymód, ám a teljes felépülés csak akkor következhet be, ha azok is részt vesznek a kúrában, akik egy-egy meggondolatlan mozdulattal, (vissza)rúgással, elkésett szereléssel, kezezéssel kis híján az intenzívre küldték mesterüket. Olyan érzése volt az embernek, hogy ha a siófoki derbi három félidős lett volna, akkor egyrészt elfogy a Rákóczi, másrészt az ezen a napon a 11-esekre specializálódott Melczer Vilmos sokáig behozhatatlan előnyre tesz szert a góllövőlistán. Megállt a klasszikus mesterhármasnál, amit büntetőkből elérni a topligákban is kivételes teljesítmény.

Mint ahogy a hatból hatos sorozatot produkáló Debrecen és Győr is lassan téma lesz Európában. A két százszázalékos csapat esetében el lehet felejteni a repülőrajtot, ez már utazósebesség, ami úgy fest, utolérhetetlen a többiek számára. Kondás Elemér egyébként is azt nyilatkozta a mérkőzés előtt, hogy a Lokinak most kezdődik a bajnokság, ami elmúlt, azzal nem foglalkoznak. Kollégája, vagy inkább most már legnagyobb vetélytársa, Csertői Aurél nem ennyire filozofikus alkat, ő inkább számolgat, és érdekes módon, most már hatodszor úgy kalkulál, hogy az egyenlet egyik oldala mindig csak 1-gyel legyen nagyobb a másiknál. Nincs ebben semmi matematikai bukfenc, a minimális eltérés éppen hibahatáron belül van, a logika tökéletes, eredményes és utánozhatatlan.

Visszatérve az edzők idegállapotára, Véber Györgynek és Aczél Zoltánnak is szüksége lehetett néhány szem nyugtatóra. A pápai mesternek azzal kellett szembesülnie, hogy miközben játékosai halomra hagyják ki a helyzeteket, addig az ellenfél lövi a gólokat, és megnyeri a meccset. A szombathelyi tréner pedig képtelen volt megérteni, hogy csapata miért önállósítja magát, ahelyett, hogy folytatná a megbeszélteket, időhúzásra játszva próbálja tartani az előnyt. Hogy ez végül három pontot hozott a Haladásnak, abban a szerencse is közrejátszott (kapufák), és hát kellett hozzá egy kiemelkedő teljesítmény - a kapuban.


A 6. forduló nem csak orvosi esetekről szólt, olyan edzők is színre léptek, akik még egészséges önbizalommal, ha úgy tetszik tiszta lappal kezdték el munkájukat. Tágabb értelemben Zoran Szpisljak is idesorolható, hiszen a Leo Beenhakker által az interneten megtalált szakember most ülhetett le először az újpesti kispadra, az előző fordulóban a végzettségét igazoló papírjai hiányában csak távmunkában, a lelátóról irányította csapatát. Ha csak a végeredményt nézzük, Szpisljak akár maradhatott volna a tribünön is, a lilák a bajnokságban először vezetve képtelenek voltak legalább az addigi fordulatszámon futballozni, csak akkor pörögtek fel ismét, amikor már a Diósgyőr egyenlített. Ez a kihagyás pedig éppen elég volt ahhoz, hogy Újpesten továbbra is ismeretlen szó legyen a győzelem.
Marijan Vlak valóban debütált, a helyzetét valamelyest könnyítette, hogy a még a felkészülési időszakát élő Zalaegerszeg volt az ellenfél. A Vasas egyenlítő gólja mindkét edzőben hatalmas energiákat szabadított fel, a kontraszt azonban óriási volt. Amíg a horvát szakember a 84. percben szökdelve nyugtázta a pontot érő Simics-büntetőt, addig az amúgy érzelmi bombának nem nevezhető Csank János szinte felrobbant dühében.

Nagy Tamás köztes megoldásként kapta meg a Fradit, ám mivel Prukner László segítőjeként eddig is volt némi köze a csapathoz, nem nevezhető új edzőnek. Ezt aztán igazolta is, feltűnően otthonosan mozgott és gesztikulált a vonal mellett, de ami ennél is érdekesebb, a hétközi nyilatkozatai sem a túlzott szerénységről árulkodtak. Azt egyébként volt főnökének köszönheti, hogy maradhatott a helyén, hiszen Prukner a lemondása után annyit kért a vezetőktől: kollégáit hagyják tovább dolgozni.
Megtörtént, bár a klub anyagi helyzetét ismerve ez a megoldás amúgy is kézenfekvőnek tűnt, pénzbe nem került. Mint ahogy László Csabának sem kell fizetni semmit, az időközben zajló tárgyalások ugyanis eredménytelenül zárultak. Magyarul ez annyit jelent, hogy a Fradi nem tudott fizetni annyit, amennyit László kért, így aztán folytatódik az edzőkeresés az Üllői úton. Csak nehogy ott is elkezdjenek netezni… Anyagilag és a szurkolói kívánalmak szempontjából talán Lipcsei Péter előléptetése lehetne a legoptimálisabb megoldás, bár visszatérve Nagy Tamás magabiztos és önbizalomtól duzzadó nyilatkozataira, azokban volt egy mondat, amivel nem lehet vitatkozni, és ami a Fradi-dráma tekintetében kulcsmegállapítás: ,,Jelenleg ez a Ferencváros első csapata, augusztus 31-ig még lehet igazolni”. Ehhez viszont pénz kellene, ami jelenleg legalább annyira hiányzik, mint a játék.

A kör ördögi. De talán a pokol még elkerülhető…

MESTERI MONDATOK

A szakmai értékelésekbe olykor becsúsznak meglepő, elgondolkodtató, megmosolyogtató kijelentések is, ezekből szemezgettünk:

Nagy Tamás (Ferencváros) üzenete: ,,Jelenleg ez a Ferencváros első csapata, augusztus 31-ig még lehet igazolni…”.
Aczél Zoltán (Haladás) öröme és kritikája: ,,Finoman fogalmazva is nagyon megverhettük volna a Fradit, ehelyett a vége nagyon meleg lett. Gratulálok a fiúknak, de egy kicsit morcos vagyok”.
Sisa Tibor (Kaposvár) az edzői szakmáról, és annak veszélyeiről: ,,Ha én csinálok valamit, azt szívvel-lélekkel csinálom. Ebből infarktus is lehet, remélem, azért megúszom. Bízom benne, hogy kiheverem ezt a kilencven percet. Egy biztos, én huszonöt éve ilyen meccset még nem láttam”.
Véber György (Pápa) a kihagyott helyzetekről, és egyik játékosa hibájáról: ,,Ez döbbenetes! Ha a »ha« dolgozna, akkor ezt a mérkőzést 7-2-re a Pápa nyeri. De mivel a futballban nincs »ha«, és a Debrecen a másfél helyzetéből két gólt elért, jogosan elvitte a három pontot. Ennyi! Lassan nekem is fel kell készülnöm, hogy Quintero a saját tizenhatosunk előtt parádés gólpasszokkal örvendezteti meg az ellenfelet”.
Csank János (ZTE) az apró lépésekről és Tököli gólhelyzetéről: ,,Az első pont megvan, ha a jövő héten is tudunk egyet szerezni, akkor nem olyan tragikus a helyzet, mert elindulunk felfelé. Tököli Attila képességeivel mindenki tisztában van, a végén volt egy helyzete, nyilván tudta, hogy mit csinál, de a kapus nagyot védett, van ilyen."
Mészáros Ferenc (Pécs) tömör és céltudatos nyilatkozata: ,,Ma egy páran gyengébben játszottak, de ez van, megyünk tovább!”.
Ifj. Mihalecz István (Siófok) az ellazsált utolsó tíz percről: ,,Nyilvánvaló, hogy az utolsó tíz percben tudat alatt véget ért a mérkőzés számunkra, úgy érzem, hogy a nyolcvanadik percben lezártuk a találkozót. Visszavettünk, kockázat nem volt.”
Tomiszlav Szivics (Kecskemét) helyzetértékelése és ígérete: ,,Lassan jövünk vissza arra a szintre, amiről idáig is híresek voltunk, s amíg én vagyok itt az edző, biztos ezt fogjuk játszani”.
Csertői Aurél (Győr) felfedi csapata sorozatban hatodik egygólos győzelmének titkát: ,,Azért nyertünk, mert mi két gólt tudtunk szerezni, míg a Paks csak egyet”.

GÓLLÖVŐLISTA

5: Danilo de Oliveira (Bp. Honvéd), Milan Perics (Kaposvár)
4: L’Imam Seydi (DVTK), Goran Marics (Lombard Pápa), Melczer Vilmos (Siófok) 
3: Németh Norbert (Bp. Honvéd), Bódi Ádám (DVSC), Adamo Coulibaly (DVSC), Kulcsár Tamás (DVSC), Kethevoama Foxi (Kecskemét), Horváth Zsolt (PMFC), André Alves (Videoton)
2: Budovinszky Krisztián (DVTK), José Luque (DVTK), Dudás Ádám (Győri ETO), Linas Pilibaitis (Győri ETO), Kenesei Krisztián (Haladás), Gyurcsó Ádám (Kecskemét), Bartha László (Paks), Vayer Gábor (Paks), Nagy Olivér (PMFC), Kulcsár Dávid (Vasas), Marko Simics (Vasas), Nikolics Nemanja (Videoton), Dusan Vasziljevics (Videoton)
1: Dieng Abass (Bp. Honvéd), Délczeg Gergely (Bp. Honvéd), Hajdú Norbert (Bp. Honvéd), Hidi Patrik (Bp. Honvéd), Ivan Lovrics (Bp. Honvéd), Novák Alexisz (Bp. Honvéd), Stevo Nikolics (DVSC), Mbengono Yannick (DVSC), Luis Ramos (DVSC), Szakály Péter (DVSC), Gohér Gergő (DVTK), Liban Abdi (FTC), Felipe Félix (FTC), Mark Otten (FTC), Rósa Dénes (FTC), Jarmo Ahjupera (Győri ETO), Rati Alekszidze (Győri ETO), Marko Dinjar (Győri ETO), Ji-Parana (Győri ETO), Koltai Tamás (Győri ETO), Völgyi Dániel (Győri ETO), Halmosi Péter (Haladás), Tóth Péter (Haladás), Goran Vujovics (Haladás), Bank István (Kaposvár), Drazsen Okuka (Kaposvár), Sindou Dosso (Kecskemét), Franci Litsingi (Kecskemét), Vladan Szavics (Kecskemét), Jovica Stokics (Kecskemét), Simon Attila (Kecskemét), Tököli Attila (Kecskemét), Böde Dániel (Paks), Éger László (Paks), Hrepka Ádám (Paks), Montvai Tibor (Paks), Lovrencsics Gergő (Pápa), Bajzát Péter (PMFC), Gyánó Szabolcs (PMFC), Pintér Attila (PMFC), Nenad Todorovics (PMFC), Haraszti Zsolt (Siófok), Huszák Tamás (Siófok), Dvorschák Gábor (Újpest), Kabát Péter (Újpest), Rajczi Péter (Újpest), Juszuf Dajics (Vasas), Gáspár József (Vasas), Alvaro Brachi (Videoton), Brandao Evandro (Videoton), Elek Ákos (Videoton), Djordje Kamber (ZTE), Roguy Méyé (ZTE), Varga Róbert (ZTE)
Öngól: Korhut Mihály (DVSC), Kulcsár Dávid (Vasas)