Az angol válogatott 1966-ban megnyerte a világbajnokságot, azóta azonban semmilyen nagy tornán nem tudott diadalmaskodni, és az utóbbi években a tűz közvetlen közelébe sem tud odakerülni. Gary Neville szerint ennek a rossz beidegződések az okai, és a következő évtizedben sem számít előrelépésre.

"Ebben az országban a futballkultúrát a hagyományos erőfocira építjük, és emiatt nem hiszem, hogy bármelyik nagy tornán komoly szerepet játszhatnánk a következő 10 évben. Bőven lenne miben fejlődnünk" - vélekedett a Manchester United korábbi játékosa, aki utólag akár a válogatottbeli szerepeléstől is eltekintene, és ezt leginkább a túlzott kritikákkal magyarázza.

"Néha visszagondolok a válogatott karriemre és arra jutok, hogy ez aztán igazi időpocsékolás volt. Sajnálom, ha keserűnek tűnök, de az 1998-as világbajnokság után a legjobb barátomat, David Backhamet, a 2000-es Eb után pedig az öcsémet, Philt csinálták ki. Sokan sokszor megkaptuk a magunkét. Néha talán megérdemeltük, de Angliáért játszani sokszor olyan volt, mint egy hullámvasút, amin egyszer fenn, egyszer lenn van az ember, és közben sokszor elgondolkozik azon, hogy élvezi-e egyáltalán a kört. A válogatottbeli szereplésnek fantasztikusnak kellene lennie, de kétségtelen, hogy túl sok játékos retteg attól, hogy mit kap, ha hibázik a nemzeti csapat mezében" - írta Neville.

Végezetül arról is szót ejtett, hogy a klubja mindig is fontosabb volt számára, mint a válogatott: "Hazafiasnak tartom magam, de az igazat megvallva a nemzeti együttes csak valami plusz volt. A legfontosabb mindig az volt, hogy a klubommal sikeres legyek, és ha választanom kellett volna, hogy a Uniteddel egy nemzetközi kupában vagy a válogatottal egy Európa-bajnokságon vegyek részt, minden körülmények között a Manchesterre voksoltam volna.