Lewis Hamilton pedig mindent megtett.

Tényleg mindent. De volt egy jobb nála. Egy olyan fiatalember, akit lehet bár túlontúl unalmasnak, vagy éppen sótlannak nevezni, meg lehet kövezni, amiért oly látványtalanul aratja sorra a futamgyőzelmeket, nyeri a világbajnoki címeket (még csak nem is előz?!), de egy valamit el kell ismerni.

Azt, hogy elképesztően tehetséges. És innen szemlélve, akkor már nem is lehet annyira érdemtelen az a bizonyos világbajnoki cím. Sem az idei 77 pontos előny.

Mert itt, Mogyoródon, egy trükkös, lassú, rövid, de ami talán ennél is fontosabb, igazi klasszikus pályán (maga Lewis Hamilton tisztelte meg ezzel a jelzővel a magyar aszfaltcsíkot) a csapattárs Webber úgy kapott hét tizedet Vetteltől mint a sicc. És ő a tavalyi győző, ha úgy tetszik, a címvédő, aki alig egy hete kénye-kedvére szórakozott hazai pályán a németek világbajnok reménységével.

Mit mondjak, visszavágott.

Mert ne gondoljuk, hogy véletlen a különbség, ne gondoljuk, hogy a csapat akarta így – még ha erre is utal kissé Webber kétértelmű nyilatkozata, miszerint fogalma sincsen „honnan húzta elő ezt az időt Vettel”. Amit egyrészt értelmezhetünk úgy, hogy szerinte a csapat kissé Vettel felé billent el az autó felkészítésekor (és neki esélye sem volt egy ilyen időt kirázni magából); meg persze úgy is, hogy ő az autóban nem érzett annyit, amennyit Vettel kihozott belőle.

Ki tudja.

Rory Byrne, meg Ross Brawn mondogatta korábban, még a Ferrari aranykorszakában, hogy az autó voltaképp csak annyira jó, amennyit Schumi mindenkori csapattársa kihoz belőle. Az a plusz pontszám, időeredmény, helyezés, ami ehhez hozzáadódik (vagy levonódik, értelemszerűen) mind-mind Schumacher tehetségéből, az úgynevezett Schumi-faktorból fakad.

Vannak akik, hiszik, vannak, akik nem – a vita örök, és eldönthetetlen.

Én most azt mondom, Vettel-faktor is van ám (Alonso bűvös gombnak hívta), ha másutt nem, az időmérő edzésen biztosan. Huszonhárom pole-nál jár most, ezzel az örökranglista(!) kilencedik helyén áll; és még mindig huszonnégy éves. Ha ilyen ütemben termel tovább, bőven megfogható a korszakos kvalifikációs zseninek számító Jim Clark (33 első kocka), de a rangsort vezető Senna-Schumacher kettős is. Utóbbinál például jelentősen jobban áll, ha időarányosan szemléljük a listát.

No, de vissza a mai történésekhez, mert azért voltak azok szép számmal, Vettel hihetetlen időmérős-teljesítménye mellett is. A szülinapos Alonso például döntő helyzetben hibázott, és bár váltig állítja, hogy rajta aztán már semmiféle nyomás nincsen, hiszen elérhetetlen számára a bajnoki cím, azért meglepődnék, ha nem rágta volna magát rajta a szokásos tiszteletkörök után.  Főleg, mert így aztán megesett, (tizenhat futam óta először!), hogy kikapott Massától a kvalifikáción, és a két Ferrari közül ő volt a gyengébb.

Ráadásul, kimondva, vagy kimondatlanul, Magyarországon győzelmet várt el magától a Scuderia. Alonso csak még inkább. No, mondjuk annyira azért nem kell temetni őket Alonso legalább a pálya tiszta oldaláról startolhat (Massa persze nem), és a versenyzők szerint ez itt hatalmas előnyt illetve hátrányt jelenthet.

Majd meglátjuk.

Én a magam részéről nagyon nem látom lelki szemeim előtt a startnál beragadó Hamiltont, annál inkább a túlontúl óvatosan induló Vettelt, aki érezhetően tart a második helyről induló brittől – mondjuk lehet, hogy igaza is van, lévén Lewisnak nem sok veszítenivalója van már az idén.

Ilyesfajta érzéssel indulhat egyébként a wokingi csapattárs, Button is, aki két becsülettel elfuserált verseny után Mogyoródon feltámadt, és harmadik helyre kvalifikálta magát. Lehet, hogy valamit sikerült megbuherálni a McLarennél?

Kicsivel hátrébb Webber füstölög (róla már volt szó, most a KERS-problémát is megemlítem, hogy ne érje szó a ház elejét, de ezen egyébként a világon semmi nem múlott), mögötte viszont hatalmas a szakadék. Az ausztrál éppen annyit adott az őt követő Rosbergnek, mint amennyit ő kapott az első helyezett Vetteltől, ez pedig nagyon jól jellemzi, hogy a mostani erőviszonyok alapján az első hat helyezett utolérhetetlen, egysége megbonthatatlan.

Mögöttük elvileg a Mercedes érkezne, némi előnnyel a többiek előtt, de Rosberghez továbbra sem tud csatlakozni Schumacher, aki mindig elszúr valamit az időmérőn, így rendre hátrébbról kénytelen indulni, mint a csapattársa. Tény, és tudjuk persze, hogy a nagy öreg sosem volt túlzottan nagy időmérő-specialista, de az állandó csetlés-botlás azért egyre kínosabb kezd lenni, pláne akkor, ha a versenyeket sem tudja valami apróbb hiba nélkül lefutni.

És, hogy ki nyer?

Ide a rozsdás bökőt, hogy Hamilton. Legfeljebb nem jön be…