Az alig néhány évtizedes múltra visszatekintő női futball legfőbb nemzetközi eseménye három héten keresztül tartotta lázban a házigazda Németországot. Egybehangzó értékelések szerint a németek minden szempontból kiváló vendéglátók voltak. Érdemeiket csak növeli, hogy a hajrában mindezt már úgy tették, hogy a világbajnokság a kétszeres címvédő német csapat nélkül zajlott. A válogatott ugyanis - amelynek újabb világbajnoki diadalában szinte az egész ország reménykedett - a negyeddöntőben éppen a végső győztes japánokkal szemben búcsúzott. Mindennek ellenére a vasárnap esti döntőt telt ház előtt rendezték meg, és a csaknem 50 ezer néző között ott volt az 57. születésnapját épp azon a napon ünneplő Angela Merkel kancellár, valamint egykori elődje, Helmut Kohl, továbbá a német államfő és a parlament elnöke is.
Japán válogatottja - amely először 1995-ben vett részt vb-n - a németországi rendezvény legnagyobb meglepetése volt. A szigetország csapata feledhetetlen játékával nem csak a tornát nyerte meg, de a nem hivatalos szimpátialistán is az első helyen végzett. A japánok küzdeni akarása, csupa szív játéka, rendkívüli technikai felkészültsége, fegyelmezettsége bámulatra méltó alázattal és szerénységgel párosult, így nem véletlenül vívta ki a szurkolók elismerését. A német közönség minden egyes alkalommal felállva ünnepelte a japánokat, akik szinte egyetlen egyszer sem mulasztották el, hogy hatalmas transzparensen mondjanak köszönetet a márciusi földrengés, a szökőár és az atomkatasztrófa áldozatainak nyújtott nemzetközi támogatásért.
A japán lányok - akik közül többen az atomkatasztrófa által sújtott Fukusima körzetéből jöttek - kezdetektől fogva hangsúlyozták, hogy éremre törnek, mert az otthoniakkal egy időre így akarják feledtetni a drámai eseményeket. És tervüket még túl is teljesítették, mert ők maguk is elismerték, hogy az első helyben nem reménykedtek.
Az első kommentárok szerint a japánok átírták a női labdarúgás eddigi történelmét, győzelmükre ugyanis szinte senki nem számított. Mint ahogy arra sem, hogy a korábbi nagyok - köztük elsősorban Németország és Brazília - már a legjobb négy közé sem jutnak be. De általános volt az a vélemény: a torna győztese Japán válogatottja mellett maga a női labdarúgás.
A háromhetes torna szakmai értékelése ugyan még hátravan, de a közönség mindenesetre a női játékosok között kiváló labdarúgókat ismerhetett meg. Közülük néhányan egyes - talán túlzó - vélemények szerint még országuk férfi válogatottjába is beférnének. A brazil Marta, az amerikai Wambach vagy épp a japán Szava - de sokan mások is - a szakértők szerint bámulatos, férfikollégáik által is megirigyelhető teljesítményt nyújtottak. Mindenesetre a vb során számos izgalmas mérkőzést, gyönyörű gólt és a döntőben drámai küzdelmet láthattak a szurkolók, akiknek körében így elfogadottabb és népszerűbb lett a női labdarúgás.