Ebben persze évről-évre reménykedünk, van amikor bejön (általában nem), most viszont megalapozottnak látszik az optimizmus. A külföldről szerződtetett játékosok között található jó néhány jegyzett futballista, a klubok mintha megfontoltabban, a minőségre koncentrálva igazoltak volna, és mind több helyen bíznak a legtehetségesebb saját nevelésű fiatalokban. Hogy aztán mindez a nívót is magasabbra emeli-e, az majd a pályán kiderül. A rajt előtt sorra vesszük a csapatokat, kicsit visszatekintünk az előző szezonra, összefoglaljuk, hogyan készültek a bajnoki rajtra, holt tart a keretkialakítás. Sorozatunkat az elmúlt szezon 7. helyezettjével, a Kaposvári Rákóczival folytatjuk.

Tanári szezonon van túl a Kaposvár. A jelző a szó szoros és átvitt értelmében is megállja a helyét, azzal ugyanis, hogy egy évvel ezelőtt a Rákóczi Sisa Tibort szerződtette Prukner László helyére, ismét egy tanáremberre bízta a szakmai munkát. Ő pedig olyan eredményt ért el a csapattal, egészen pontosan úgy építette fel az amúgy a legjobbjain rendszerint túl-, vagy átadó együttest, hogy azt tanítani lehetne. Sokan egyébként azt gondolták, hogy Prukner távozásával a somogyi megyeszékhely futballja szétesik, vagy legalább is elvegetál azon a szinten, ami előbb-utóbb kieséshez vezet. A pesszimizmus annyiban érthető volt, hogy a Ferencváros ajánlatát elfogadó, őskaposvári tréner, egyben szakmai igazgató építette fel, és működtette eredményesen azt a rendszert, amelyben a Rákóczi folyamatosan termelte a magyar szinten meghatározó, sok esetben a válogatottságig jutó játékosokat, s eközben az évről-évre meg-megújuló első csapat stabilan az NB I-ben tudott maradni, sőt, sokszor a közvetlen élmezőnnyel is felvette a versenyt.

Rajt

Kaposvári Rákóczi-Ferencváros
07.17, vasárnap, Kaposvár, 18.00Sisa érkezésével semmi nem változott. Az elődjéhez szakmai felkészültségében, pedagógiai érzékében, habitusában hasonló edző szinte a semmiből épített olyan együttest, amelyik sokáig esélyes volt a dobogóra, a Magyar Kupa-elődöntőben csak a bajnok Videoton tudta megállítani. Sisa a tőle megszokott módon remek érzékkel választotta ki és gyúrta stabil csapattaggá a felnőttkor küszöbén álló, vagy azt éppen átlépő fiatalokat. A módszer nem volt idegen tőle, az U19-es válogatottal Európa-bajnoki bronzérmet szerző, és ezzel a vb-ezüstérmet megalapozó edző a Prukner-érát nehezen feledő szurkolókkal is hamar megszerettette magát. A gyengébbre sikeredett bajnoki hajrá talán őt viselte meg a leginkább, bár tavaly nyáron látatlanban elfogadta volna, hogy csak a végjátékban távolodik el csapata a dobogótól.

Most valami hasonlóra készülnek Kaposvárott, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a fiatalok szereztek némi rutint, ismerik a mestert, annak munkamódszerét, az általa kialakított és eddigi csapatainál tökéletesen bevált szabályrendszert. Ám mivel a Rákóczi akarva-akaratlanul ezúttal is aktív volt az átigazolási piacon, azaz kulcsjátékosok (is) távoztak a klubtól, és a pótlásukról gondoskodni kellett, a csapatépítés ha nem is a megszokott léptékben, de folytatódott. Elsősorban kapusposzton vált kritikussá a helyzet, hiszen Kovács Ciprusra, Milinte pedig Siófokra igazolt, de Grúz és Oláh ferencvárosi szerződését (utóbbit csak kölcsönkapta a Fradi), sem fogadta kitörő tapsvihar a városban. Az újak között azért érdemes elidőzni kicsit, vannak ugyan közöttük válogatott játékosok is a szlovák kapus Hajdúch és a moldáv csatár Alexeev személyében – utóbbi egyébként 2007-ben a magyar válogatott ellen is eredményes volt a 3-0-ra elveszített Eb-selejtezőn –, a többi érkező azonban nem tartozik az átigazolási piac legkeresettebb futballistái közé. Kaposvárott azonban tudhatnak valamit, ha érdemesnek tartották magukhoz kötni a nagyecsedi vagy a tiszakanyári kiszemeltet.

És mivel a Rákóczi játékos-politikája eddig eredményesen működött, borítékolható, hogy a vezetők ezúttal sem lőttek mellé.

Ha mégis, hát ott van Sisa, aki a semmiből is képes csodát csinálni.