Forma-1

Ki volt az Európa Nagydíj hőse? - szavazás

Ahogyan izgalomban, úgy nagyszerű egyéni villanásokban sem bővelkedett a hétvégi Európa Nagydíj - hiába vártuk a Kobajasi-előzéseket, a Hamilton-féle agresszivitást és Button rugalmas taktikáját is. No, de akkor kit is illet a Nagydíj legjobbja cím?

A 2011-es valenciai Európa Nagydíj rajta - Fotó: AFP
Sebastian Vettel (német, Red Bull, 1. hely)


Úgy kezdődött, hogy szombaton egy tökéletes körrel biztosította be idei hetedik (!) pole pozícióját a német, majd vasárnap a rajttól is simán eljött elsőnek - innen már borítékolható volt, hogy nem nagyon lesz, aki megverje őt. Folyamatos kontroll alatt tartotta a versenyt, szinte már úgy tűnt, szórakozik a mezőnnyel: sosem gyűjtött össze óriási előnyt, de amint a mögötte érkezők magasabb tempóba kapcsoltak, ő simán meg tudta ugrani a szintjüket, sőt még rá is tett egy lapáttal. Csak akkor ment igazán gyorsan, amikor szüksége volt rá, ám így is simán nyerte a versenyt (idén nyolcból ez volt a hatodik sikere), az örökranglistán megelőzte Lewis Hamiltont, a bajnokságban pedig 77 pontosra növelte az előnyét.

Fernando Alonso (spanyol, Ferrari, 2. hely)

A hazai hős mindent megtett azért, hogy saját hazájában lehessen próféta: már a pénteki edzéseken jól ment, jelezte, nem adja könnyen a bőrét, és az ezzel járó Red Bull-győzelmet. Szombatra azonban valami elromlott, csak a negyedik helyre kvalifikálta magát, a két salzburgi masinán kívül Hamilton is beférkőzött elé. A rajtot azonban jól kapta el (érdekes módon, ahogy javul a Ferrari, úgy Alonso rajtjai is egyre jobbak lesznek), be tudott furakodni Hamilton elé, és máris a harmadik pozícióban találta magát. Tudta tartani a két Red Bull tempóját, Mark Webberrel például az egész futam során átívelő párharcba bonyolódott, melynek során hol ő, hol pedig ausztrál ellenlábasa birtokolta a második helyet. Alonso előbb a pályán előzött, majd a boxban pozíciót vesztett, hogy aztán szintén a depóban kapaszkodjon vissza a dobogó második fokára, s azt már ne is eressze ki a kezei közül a leintésig.

Mark Webber (ausztrál, Red Bull, 3. hely)

Sokat ígérő verseny végén csak harmadik lett ezúttal az ausztrál - nyilvánvalóan csalódás ez mind ő, mind pedig a csapata számára. A szombati időmérőn nagyon jól összerakott körével alig maradt el a kvalikirály Vetteltől, ez pedig végre éles csapaton belüli harcot jelzett előre a vasárnapi futamra. Nem ez lett belőle, sőt, Webber baja még a mögüle érkező Fernando Alonsóval is meggyűlt, akit hiába előzött vissza egy nagyszerű taktikai húzásnak köszönhetően a második boxkiállásakor, az utolsó depózásnál feleslegesen kockáztatott, így elúszott az ezüstérem. Webber tehát még mindig győzelem nélkül szerénykedik a mezőny legjobb autójában - nem csoda, ha a hátránya már 77 pont a csapattárs bajnok-aspiránssal szemben…

Jaime Alguersuari (spanyol, Toro Rosso, 8. hely)

A hazaiaknak nagyon bejött a valenciai kikötő, Alonso mellett ugyanis a sokak által temetett Alguersuari is felfért a legkiválóbb pilóták ranglistájára - nem mellékesen Kanada után zsinórban másodszor. Pedig szombaton még nem úgy tűnt, hogy a fiatal versenyző sok vizet fog zavarni, sőt, a katasztrofális időmérő edzés inkább csak amolyan utolsó szögnek tűnt az imbolygó ülésű Alguersuari koporsójában. A versenyen azonban remekelt, a többiek három kiállásos taktikájával szemben ő csak kétszer cserélt kereket, miközben képes volt végig kiegyensúlyozott tempót diktálni. Nagyszerű teljesítményének jutalma egy nyolcadik hely lett (csakúgy, mint Kanadában), amivel egyrészt egymás után másodszor szerzett pontot, másrészt egymás után másodszor verte meg csúnyán a csapattársat, és egymás után másodszor fért fel a verseny legnagyszerűbb pilótáinak rangsorára. Meglepődnék, ha Silverstone-ben nem ő vezetné a Toro Rossót…

Adrian Sutil (német, Force India, 9. hely)

Nem kezdődött a legjobban a szezon a sokra taksált német tehetség számára, nem elég, hogy kocsmai verekedésbe és pereskedésbe keveredett, még az újonc csapattárs, Paul Di Resta is képes volt borsot törni az orra alá. Az utóbbi néhány versenyen azonban már helyre állt a világ rendje, Sutil megrázta magát, és kezdi következetesen a maga javára fordítani a csapaton belüli harc állását. Szombaton sikerült bekerülnie a Q3-ba (egy jóval erősebb Renault-t kiszorítva onnan), majd a vasárnapi rajt során még innen is képes volt egy helyet előrelépni, így a kilencedik helyen kezdhette meg a száguldást. Végig kiegyensúlyozottan hajtott, és bár utolsó kiállását követően egészen a 14. helyig esett vissza, nem esett kétségbe: ha kellett, előzött, ha kellett, csak megvárta, amíg kiállnak előle kereket cserélni. Így pedig szép lassan visszaküzdötte magát az eredetileg neki járó kilencedik pozícióba. Az utolsó körökben még jól megkergette a gumijaival szenvedő Alguersuarit, de végül nem tudott előzni - elégedetlen azonban így sem lehet, hiszen idén mindössze harmadszor tudott pontot szerezni.

Sergio Pérez (mexikói, Sauber, 11. hely)

Kényszerű pihenője után újult erővel térhetett vissza a mexikói suhanc, ráadásul nem is akármilyen eredménnyel igazolta, hogy neki bizony továbbra is a legjobbak között van a helye. A szombati időmérője ugyan nem sikerült (egyre inkább látszik, hogy a Sauber nem kvalifikációra termett autókat gyártott idén), ám a versenyen szokásához híven ellenállhatatlan volt. Ausztráliához hasonlóan csak egyszer állt ki kereket cserélni (miközben a többiek háromszor depóztak), mintegy bizonyítván a tételt, miszerint alatta egyszerűen nem fogy a gumi. És, hogy akkor miért nem szerzett pontot? Mert bár okosan versenyzett, nem volt elég gyors: a Sauber átmeneti visszaesésével éppen annyi tempót veszített, amennyi ahhoz kellett volna, hogy Pérez elkaphassa a 10. helyen befutó Nick Heidfeldet. Sebaj, majd legközelebb!