A sportpszichológusi szakmáról"A sportpszichológiában sokszor azt gondolják, hogy csak leülünkk a sportolóval és beszélgetünk. Nem erről van szó, erről csak akkor, amikor meg kell tudni azt, hogy mi van a háttérben, mi a problémának a gyökere. De utána meghatározott módszerek vannak, amiket el kell sajátítani. A sportpszichológia, és önmagában a sport egy nagyon kreatív szakma, hiszen ahhoz, hogy valaki jól tudjon versenyezni, nem csak a technikai tudás szükséges, hanem azok a módszerek is, amelyek hozzásegítik a váratlan helyzetek legyőzéséhez, vagy egy kiélezett helyzetben való nyerni tudás képességéhez. A sportolás egy folyamat, ennek a folyamatnak rész kell legyen, hogy néhány versenyt elveszít, vagy beáldoz az ember a jó teljesítmény érdekében."
A gyermekkor veszélyeiről "Nagyon sok sportágban a külső motiváció a meghatározó. Ha erősen motivál az edző, a család, akkor a fiatalokat bele lehet kényszeríteni egy olyan sportolói életpályába, ami nem az ő döntésük. Ennek megfelelően a későbbiekben ebből rengeteg probléma származik, nagy a kiesés, kiugrás veszélye serdülőkorban. Az Európai Unióban különösen küzdenek ezzel a problémával, sajnos nálunk is magas a korai zárás aránya. A sportolóknak körülbelül 12 éves korukig nem az a fontos, hogy nyerjenek, hanem szeretnék jól érezni magukat, szeretnének baráti körre szert tenni. Ez ellenkezik az élsport elveivel. Az a jó edző, aki ezeket az elemeket ötvözni tudja azokkal, amelyek játékosan megtanítják őket arra, hogy mit jelent a versengés. Nagyon sok országban fantasztikusan csinálják ezt, a finnek sportlövő példáját tudnám megemlíteni, ahol 10-12 éves korukig nem engedik a gyerekeket állva versenyezni, mert azt mondják, hogy a gerincüknek ez megterhelő. Ezért ülve rendeznek nekik különbözős versenyeket"
A magyar viszonyokról "Magyarországon is alapvető probléma, hogy nagyon hamar jó teljesítmény elérésére kényszerítik a gyerekeket, és ha nem sikerült, hamar kiselejtezik őket. A gyerekkornak nemcsak az a lényege, hogy megtanulja valaki a sportmozgásokat, hanem megtanuljon a különböző szituációkkal is bánni, és jól kijönni belőle. Ez az edzőnek is felelőssége. Nálunk az edzők nagy része még mindig azt gondolja, hogy mindent ők irányítanak, pedig a mai sport nem erről szól. Nemzetközi szinten már alátámasztott dolog, hogy a stábmunka elengedhetetlen. Sok edző, ha tudná, a konyhaasztalon megoperálná a játékosát, mert ahhoz ő jobban ért, de kénytelen-kelletlen átengedi a sportorvosnak. Orvos, gyúró, dietetikus, pszichológus, edzésmódszertanos, biomechanikus kell egy szakmai stábba."
A teljes interjút az alábbi linken hallgathatjátok meg: