A mezőny csak negyedszerre tudott elrajtolni, a pekingi olimpiai ezüstérmes trinidadi Richard Thompson kiugrott az első rajtnál, kizárták, a másodiknál Travis Padgett, a harmadiknál a szintén hazai Monzavous Edwards volt a bűnös. Ez nyilvánvalóan nehézzé tette a többiek számára is a negyedik rajtot, hiszen óriási volt a fesztültség. Erről beszélt a végül centikkel kikapó Tyson Gay is a futás után.

"Ez így egy kicsit nehéz volt. Fújt a szél és a rossz rajtok utáni koncentrálás... Azt hiszem, nem jó a mostani szabály. Talán vissza kellene térni a tavalyihoz. De mindenképp le kellene tisztázni valahogy. Ami a futásomat illeti, nem sikerült túl jól a rajt, és onnan már nehéz volt visszakapaszkodni."

A győztes Steve Mullings azt mondta, igyekezett kizárni a fejéből a hibás rajtokat: "Nem hagytam, hogy megzavarjanak. Igyekeztem az első harminc méteremre koncentrálni, és ez segített. Az utolsó tíz méteren tudtam, hogy Tyson nagyon jött rám. Próbáltam kitartani, mintha az életem múlott volna rajta, de kemény volt."

A felvetésre, miszerint fura, hogy a nagy nemzetek közötti rivalizálás ellenére egy jamaicai és egy amerikai versenyző együtt edz, a szigetorzágból jövő Mullings így reagált: "Olyanok vagyunk egymásnak, mint a testvérek, és ez már a főiskola kezdete óta így van. És így is marad, nem foglalkozunk vele, hogy ki mit gondol róla."

Gay eközben egyetértően bólogatott, de nevetve elismerte, hogy "ellenség" van a táborában. "Megy a házon belüli rivalizálás, de keményen tudunk együtt dolgozni, és remélem, hogy Amerika mögöttem áll, és jönnek majd a sikerek" - zárta a mondandóját.