Gyenge McLaren, stabil, de nagyon középszerű Mercedes, és meglepően gyors Ferrari; ha röviden akarjuk értékelni a nagycsapatok szombati performanszát, akkor valami ilyesmit kell a papírra vetnünk. Pedig nem így indult a hétvége…

Az időmérő azonban már igen, a péntek délelőttihez hasonló időjárási körülmények között (relatíve hűvös idő és hideg aszfalt) startoló kvalifikáció első etapjában így el is maradtak a meglepetések - talán csak az volt kissé meglepő, hogy a néhány futamon már Glockot is megtréfáló D’Ambrosio kicsúszott a 107%-os határon. A Virginek egyébként is látványosan szenvedtek, még Liuzzi is megelőzte Glockot… Van tehát gond Bransonék háza táján, és úgy tűnik Nick Wirth elbocsátása után sem javult látványosan a helyzet.

Persze meg is fordíthatjuk a szituációt, és a Virginek gyengélkedését nevezhetjük a HRT feltámadásnak is - a spanyolok egyébként is nagy reményekkel érkeztek a tengerentúlra, elvégre ekkorra időzítették egyik első nagy fejlesztési csomagjukat. Nos, úgy tűnik bevált a trükk: Karthikeyan az utolsó pillanatokban belül tudott kerülni a 107%-on, Liuzzi pedig már a Virgineket is veri.

A Lotus azonban továbbra is fényévekre van a másik két "újonc" csapattól, így akár még házon belül is kakaskodhatnak egy kicsit, anélkül, hogy különösebben tartaniuk kellene a riválisok felzárkózásától. Montréalban Trulli idén először verte el időmérő edzésen Kovalainent egy parázs csatát követően. Holott korábban a finn számított etalonnak a kvalifikációs-csatákban.

A Q1-ben a szokásos hatos mellett egyébként Alguersuari pottyant ki (lassan ő is megszokottnak lesz mondható), így aztán a Red Bull mellett a kistesó házi bajnoksága is kezd erősen egyoldalúvá válni. Buemi az utóbbi futamokon ugyanis parádésan szerepelt, pontokat szerzett és nagy skalpokat gyűjtött be - miközben a fiatal katalán még mindig az első pontjaira vár.

A Williamsnek nagy nehezen ugyan már összejött a pontszerzés idén (Barrichello futott be a pontzónában Monaco utcáin), és ezen felbuzdulva sokan úgy vélték, a Montréalban mindig jól szereplő grove-iak a pocsék szezonkezdet után tovább folytatják előrenyomulásukat. Nem így történt, mindkét Williams simán kipottyant a második szakaszban, s talán csak Maldonado lehet maradéktalanul elégedett közülük, hisz a 12. helyen végzett. A rutinos Barrichello a tizenhatodik rajtkockában inkább szégyenkezhet az újabb házon belüli vereség miatt.

A Saubernél házon belül versengés alig, pánik már annál inkább volt tapasztalható: Pérez kiesése után ugyanis egy darabig úgy tűnt, a svájciaknak egyetlen hadra fogható versenyzővel kell nekivágniuk a hétvégének. De la Rosa azonban beugrott (a kerítőt Martin Whitmarshanak hívják), s bár egy rossz szava nem lehet a csapatvezetésnek a teljesítményére, azért a tizenhetedik rajthelyével nem tudott méltó riválisa lenni Kobajasinak. A japán egyébként ma nem volt olyan ellenállhatatlan mint a szezonban már oly sokszor, de így is simán verte a csapattársat, s szentül hiszem, ha nem hibázik a sokak számára trükkös hetes kanyarban, simán bejut a legjobb tíz közé. Így azonban hiába borotválta le kis híján a Bajnokok Falát, lemaradt az utolsó gyors körről…

A végső szakaszba tehát az öt kvázi nagycsapat, a Renault, a Mercedes, a McLaren, a Ferrari és a Red Bull két-két pilótája verekedte be magát. Mondhatnánk, hogy totálisan bejött a papírforma, de hát ez először fordult elő az idei szezon során… A sorminta ráadásul a Q3-ban sem igazán szakadt meg - az elért időeredmények alapján világos sorrendet lehetett ugyanis kialakítani a csapatok között. A Renault kibérelte az ötödik sort (Petrov legyőzte Heidfeldet), a Mercedes párosát pedig egészen pontosan öt század választotta el egymástól. Apró szépséghiba, hogy Jenson Button két különböző köridejével is be tudott furakodni közéjük…

Apropó Button és a McLaren: az időmérő során elterjedt a hír, miszerint a wokingiak két, meglehetősen gyengén szereplő pilótája esős beállításokkal szerepel a kvalifikáción, ugyanis a csapat meteorológusai esőt jósoltak a vasárnapi futamra. Button maga ezt később tagadta, mondván nem történt más, csupán nem voltak elég gyorsak a Red Bullhoz és a Ferrarihoz képest… Hamilton egyébként Rosberget megelőzve ötödikként zárt, de hát hol van ez az előre beharangozott pole pozícióhoz.

A McLarenek helyett ugyanis a Ferrarik tudták megszorongatni a Red Bullokat, s bizony nem sok hiányzott ahhoz sem, hogy valamelyik vörös versenygép el is orozza Vetteltől a szinte már megszokott pole pozíciót. Massa például meg is verte az edzéskirályt a második szakaszban… A brazil egyébként már-már régi önmagát idézte, agilis volt és gyors, Alonsónak igencsak meggyűlt a baja vele. Végül a spanyolnak alig néhány századdal sikerült legyőznie a 2008-as pechvogelt, és így behoznia a második helyre a Ferrarit - mert ugye az első helyet megint kibérelte a vitathatatlanul élete formájában vezető Vettel. Lassan kénytelen lesz mindenki elismerni, hogy a német nem pusztán az autója miatt borzasztóan sikeres: a kulcspillanatokban rendre higgadt tud maradni, mindig akkor pakol oda egy kitűnő köridőt, amikor az éppen szükséges, cserébe pedig még szerencséje is van. Egy ilyen képességekkel megáldott versenyző ilyen sorozatot elkapva ritkán bukja el a világbajnoki címet, annyi szent…

Főleg úgy, ha a csapattársa sem tud ellenfelévé válni: Webber ezen a héten már panaszkodott a gumikra, okolta a beállításokat, és a szerencsét is a sikertelenségért - arra azonban aligha gondolt, hogy minden egyes általa emlegetett tényező össze fog fogni ellene a szombati napon. Pedig így történt: előbb a KERS-e romlott el, majd kifogott egy kissé rosszabb minőségű garnitúrát, és máris a negyedik helyen találta magát. Szokás szerint tisztes hátrányban a csapattársához képest.