Amikor 1955-ben az UEFA úgy döntött, hogy kiírja a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, tizenhat együttes részvételével elkezdődött a futballtörténelem legszínvonalasabb, legnézettebb, és legtöbb pénzt megmozgató kupasorozata. Az esemény - az 1992-93-as szezon óta óta Bajnokok Ligája néven - milliárdos tömeget szórakoztat világszerte, és azon túl, hogy az elitklubok évről-évre sztárparádét varázsolnak a stadionokba, a torna óriási üzleti vállalkozássá nőtte ki magát.

Kezdetben kissé unalmasnak tűnhetett a szereposztás, már ami a győztest illeti, az első öt esztendőben ugyanis a Real Madrid mindent vitt. A spanyol futballművészek 1966-ig az addigi 11 döntőből nyolcnak a részesei voltak, korszakos teljesítményük azóta is rekord, és még jó ideig megdönthetetlennek tűnik. A madridi hengert lemásolni ugyan egyetlen klub sem tudta, talán a hatvanas évek Benficája állt hozzá a legközelebb, triplázni azonban kettőnek sikerült. Az Ajax (1971-73) és a Bayern München (1974-76) a hetvenes évek első felében uralta Európát, aztán az angolok vették át a hatalmat elsősorban a Liverpoolnak köszönhetően, 1989 és 95 között pedig a Milannak volt egy erős sorozata, amikor hét év alatt öt döntőt játszott, és azokból kettőt megnyert.

A győztes klubok

Real Madrid             9
AC Milan                  7
Liverpool                  5
Bayern München     4
Ajax                          4
Barcelona                3
Internazionale          3
Manchester United  3
Juventus                  2
Benfica                    2
FC Porto                  2
Nottingham Forest   2
O. Marseille             1
Steaua Bucuresti    1
Hamburger              1
Celtic                       1
B. Dortmund            1
Crvena Zvezda        1
PSV Eindhoven       1
Aston Villa               1
Feyenoord               1A Bajnokok Ligája - mint ahogy a világ futballja - sokkal kiegyenlítettebb, olyannyira, hogy az eddigi tizenkilenc fináléban egyszer sem fordult elő, hogy valamelyik győztes megvédte volna a címét, és mivel ez most is kizárt, a sorozat folytatódik. Az elmúlt egy évtizedben mindössze egy olyan döntőt rendeztek, amelyben két gólnál nagyobb különbség volt a csapatok között (Porto-Monaco), négyszer viszont a tizenegyesekig feszítették a húrt a legjobbak.

Az eddigi 55 döntő nyomasztó nyugati fölényt hozott, mindössze öt alkalommal sikerült kelet-európai csapatnak eljutnia a fináléig, és közülük csak a Steaua Bukarest nyert. Az a meccs egyben a legemlékezetesebbek között is előkelő helyet foglal el, hiszen a tizenegyespárbajban a román kapuslegenda, Duckadam mindent védett, a románok lenullázták a Barcelonát. Bár a nagy sorozatoknak, a hegemonisztikus korszakoknak vége, egy-egy döntő a legek közé sorolandó. A legnagyobb fordulatot a 2005-ös hozta, amikor a Liverpool háromgólos hátrányból ,,lőtte ki” a Milant, a legnagyobb izgalmak 1999-re datálódnak, akkor Lennart Johansson, az UEFA elnöke a rendes játékidő letelte után elindult a VIP-páholyból átadni a kupát a Bayernnek, ám mire leért a pályára, már a manchesteriek ünnepelték a győzelmet. S hogy egy kicsit haza is beszéljünk, az 1960-as Real-Frankfurt mérkőzés tíz gólja máig utolérhetetlen csúcs, és bár azt a mérkőzést sokan az eddigi legszínvonalasabb döntőnek tartják, nem sokon múlott, hogy elmaradjon. A legsikeresebb nemzetek

Olaszország         12
Spanyolország      12
Anglia                    11
Németország         6
Hollandia                6
Portugália              4
Franciaország       1
Románia                1
Jugoszlávia            1
Skócia                    1

A botrányt az váltotta ki, hogy a német szövetség megtiltotta klubcsapatainak, hogy olyan együttes ellen lépjenek pályára, amelyben Puskás Ferenc is szerepel. Az ok természetesen az '54-es vb-döntő volt, mely után a magyar válogatott csapatkapitánya azt merte nyilatkozni, hogy az NSZK játékosai doppingoltak. Azóta bebizonyosodott, hogy Puskásnak igaza volt, az Eintracht ellen azonban csak akkor játszhatott ,,Öcsi”, ha írásban bocsánatot kér a németektől. Megtette, aztán rúgott négy gólt, ami a mai napig rekord, mint ahogy a glasgow-i 135 ezres nézőszám is.

Ma ugyan kevesebb a sztori, a gól, az egyéniség, a várakozás azonban legalább akkora, mint eddig bármikor. Más lett a futball, de a BL-döntők varázsa, a felfokozott érzés megmaradt. Szombaton a Barcelonán és a Manchester Uniteden a sor, hogy tovább tartósítsa ezt az állapotot. 

A 2009-es döntő

Barcelona-Manchester United 2-0 (1-0)
Róma, 62467 néző. Vezette: Busacca (svájci)

Barcelona: Valdés - Puyol, Y. Touré, Piqué, Silvinho - Xavi, Busquets, Iniesta (Pedro, 90+2’) - Messi, Eto’o, Henry (Keita, 72’). Vezetőedző: Josep Guardiola

Manchester United: Van der Sar - O’Shea, Ferdinand, Vidič, Evra - Anderson (Tévez 46’), Carrick, Giggs (Scholes 75’) - Park (Berbatov 66’), C. Ronaldo, Rooney. Vezetőedző: Sir Alex Ferguson
Gólszerző: Eto’o (10’), Messi (70’)

Statisztika

Barcelona                                   MU
2(1)                      Gól                   0
11(4)             Összes lövés       12(8)
8(1)               Kapura lövés          2(1)
51%(54%)    Labdabirtoklás       49%(46%)
4(3)                    Szöglet              7(2)
7(3)              Szabálytalanság    10(3)
2(0)                      Les                  5(2)
1(1)                  Sárga lap             3(0)
0                        Kiállítás               0

Út a 2011-es döntőig

BARCELONA                                                    MANCHESTER UNITED

Panathinaikosz    5-1, 3-0    Csoportkör            Rangers      0-0, 1-0
Rubin Kazany      1-1, 2-0    Csoportkör            Valencia      1-0, 1-1
FC Kobenhavn    2-0, 1-1    Csoportkör            Bursaspor    1-0, 3-0
Arsenal                1-2, 3-1    Nyolcaddöntő        Marseille       0-0, 2-1
Sahtar Doneck    5-1, 1-0    Negyeddöntő         Chelsea       1-0, 2-1
Real Madrid         2-0, 1-1    Elődöntő                Schalke 04   2-0, 4-1