Az időmérőn látott elképesztő Red Bull-fölény után sokak számára meglepően nyílt versenyt hozott a Spanyol Nagydíj: már a rajtot követően jelentősen összekuszálódtak a szálak és a helyezések, ez pedig az előzések viszonylagos hiánya ellenére is izgalmas, fordulatos versenyt vetített előre. Nem is kellett csalódnunk: az élen váltakozó hevességű csatát folytatott előbb Alonso és Vettel, majd Vettel és Hamilton, mögöttük élet-halál harcot vívott a dobogóért a taktikájában bízó Button és az autója erejét kihasználni képtelen Webber; kicsivel hátrébb pedig Rosberg, Schumacher és Massa haladtak kéz a kézben.
Érdekes módon egy pillanat alatt tovatűnt a kvalifikáción és a pénteki edzésnapon tapasztalt elképesztő Red Bull-erőfölény - míg a hétvége kezdetén jóformán csak azon izgulhattunk, vajon képes lesz-e bárki is egy másodpercen belülre kerülni a világbajnoki címvédő istálló autóihoz képest, addig a vasárnapi versenyen valódi, kerék a kerék elleni csatára volt szükségük a győzelemhez. Vettel azonban jelesre vizsgázott, a körülményekhez képest a rajtot is jól kapta el (a beragadó Webber mondjuk kis híján az ő versenyét is elrontotta), a továbbiakban pedig óraműpontossággal teljesítette a csapat által előírt taktikát. Nem volt könnyű dolga, hiszen Alonso mellett lehetetlenség volt elmenni, hiába volt teljesen nyilvánvaló, hogy a ferraris minden létező mögötte közlekedőt csak feltart, olyan gyenge tempót képes futni. Vettel a kerékcserék során került az élre, s bár Hamilton becsületesen megszorongatta, mindvégig ott tudott maradni; így az idény során negyedik győzelmét aratta. Ez volt az első, amiért legalább egy kicsit meg kellett izzadnia.
Webber előtt tálcán kínálta az élet a lehetőséget: szombaton Vettel KERS-e bemondta az unalmast, így, ha nem is meggyőző fórral, de az ausztrál meg tudta szerezni a pole-t, s úgy tűnt a vasárnapi versenyen is csak a csapattárs lehet az ellenfele. Nem így történt, Webber elővette régi jó szokását még a jaguaros időkből, elfuserálta a rajtot és a továbbiakban csak szemlélője lehetett a győzelemért folyó csatározásoknak. Saját elmondása szerint belekeveredett a mezőny sűrűjébe, így pedig kénytelen volt agyontaktikázni a futamot – hát persze, mennyivel egyszerűbb lett volna elhúzni az élről és simán hazafuvarozni a következő futamsikert…. Ami egyébként az első lett volna neki a tavalyi Magyar Nagydíj óta.
Elrajtolni az élről, majd gondtalanul elhúzni a messzeségbe - ez az, amire képes az egyébként csúcstechnikának számító RB 7-es. Furcsa talán ezt kimondani, de a Red Bull idei versenygépét a mérnökök (élükön a főtervező Adrian Neweyval) elsősorban a kvalifikációkra optimalizálták. Az volt az elsődleges szempont a tervezés során, hogy az időmérőkön legyen szinte verhetetlen a versenygép, hogy aztán a versenyeket a lehető legkedvezőbb pozícióból kezdve a gondok, problémák száma érezhetően redukálódjon. Következésképpen a Red Bull versenytempója korántsem lehetett olyan kiemelkedő, mint amilyen erőfölényt az időmérőkön tapasztalhattunk tőlük: a Ferrarik, a McLarenek, de talán még a Mercedesek is sokkal alkalmasabbak a mezőnyben való kakaskodásra, mint a Newey-tervezte csodajárgányok.
Furcsa tréfája tehát a sorsnak, hogy mind Vettel, mind Webber elszúrta kicsit a rajtot – az ausztrál jóval nagyobbat hibázott, Vettel-t is hidegre tette kis híján - hiszen így láthattunk egy izgalmas, a végletekig kiélezett futamot. Amennyiben akár Vettel, akár Webber elhúz az élen, a futam izgalmi faktora jelentősen megcsappan, de szerencsére a sors megkegyelmezett, talán éppen a múltbeli rengeteg dögunalmas Spanyol Nagydíj miatti engesztelésképpen, és valódi versenyt ajándékozott a semleges szurkolóknak.
Ezért pedig nagyon nagy köszönettel tartozunk Lewis Hamiltonnak – ha a brit világbajnok nincs, akkor Vettel tulajdonképpen sétatempóban húzza be szezonbeli negyedik sikerét. Hamilton már a rajtnál is egészen jól jött el (na, jó, Alonso ámokfutása miatt veszített egy helyet), de amit utána produkált az egészen elképesztő volt: az első cserék után harmadik volt, a második kiállás után pedig egészen szorosan zárkózott fel Vettel mögé – s innen aztán nem is tágított többé. A csapattárs Button versenyét tulajdonképpen saját maga rontotta el, amikor pocsékul rajtolt, s a tizedik pozícióba esett vissza – innen Pazar taktikával és kiváló előzésekkel még felzárkózott, de a harmadik helynél feljebb már nem volt út. A McLaren persze így sem lehet elégedetlen az elért eredményeivel, pláne a szombati időmérőt látva.
Külön fejezetet érdemel a két Ferrari teljesítménye, annál inkább, mivel mind a ketten átlagtól eltérő versenyt teljesítettek – igaz, míg Alonso felfelé lógott ki a mezőnyből, addig Massa újfent lefelé tette ugyanezt. A spanyol Matador vélhetően a hazai pálya nyújtotta extra motivációt kihasználva fantasztikus körrel szerezte meg a negyedik rajthelyet szombaton, sőt, ezt még tovább tudta fokozni vasárnap, amikor géppuskagolyóként lőtt ki a rajtnál, és vette át a vezetést a versenyben. A győzelemre persze egy pillanatig nem volt esélye, lévén Ferrarija egyáltalán nincsen egy szinten a mezőnyt uraló Red Bull-McLaren párossal – így aztán még inkább megsüvegelendő a teljesítmény, amit a kétszeres világbajnok letett az asztalra ezen a hétvégén. Végre újra régi fényében tündökölt tehát a spanyol versenyző, a szezon eleji botladozások után – ez pedig már csak azért is fontos számára, mert szerződéshosszabbítás után illik azt sugároznia a csapat felé, hogy a sikereket tőle kell várni a továbbiakban. A bajnoki címre nem lesz esélye idén, de ha bizonyítja, hogy hosszú távon, versenyek sokaságán képes kihozni többet az autójából, mint ami elvárható lenne – akkor Michael Schumacher 1996 és 1999 közötti időszakát is felidézheti a Scuderiánál.
És ha már Schumachernél tartok: itt illik megjegyezni, hogy nagyot teljesített ma az „Öreg”, pazar rajtját követően nem tűnt el a mezőnyben, hanem remekül versenyzett, magabiztosan tartotta maga mögött Rosberget és Massát is, miközben vélhetően kihozta a maximumot az alája tett versenygépből. Megrögzött ellendrukkerei persze most majd azzal jönnek, hogy végig feltartotta a csapattársát (ez mondjuk részben igaz is), és csak azért tudott előtte végezni, mivel a DRS vajmi kevéssé működött Barcelonában, a csapat pedig őt favorizálta a taktika elosztásakor, nem a mögötte közlekedő Rosberget. Ezek egyébként igazak is, csakhogy talán nem sportszerű ezt éppen azoknak felemlegetni, akik ugyanilyen „jelenségekről”, a tavalyi szezonban fordított előjelek mellett elfelejtettek megemlékezni. Rosbergtől egyébként is több kellene már, annyi idős, mint Hamilton, és még futamot sem nyert – hiába a nyilvánvaló tehetség, ha valaki képtelen kitörni az ígéretes fiatal tehetség skatulyájából, akkor könnyen lehet, hogy félresiklik a karrierje.
Folytatás egy hét múlva, a legendás monacói aszfaltcsíkon – valószínűleg hasonló erőviszonyok mellett. A Red Bull az időmérőn és a szabadedzéseken valószínűleg verhetetlen lesz, és mivel a hercegségben szinte lehetetlen előzni, ez akár egy könnyed kettős győzelemhez is elég lehet. Persze sosem szabad előre inni a medve bőrére…