Magaslabda

Amit Magyarországon támadójátéknak nevezel, abból itt nem lősz gólt - Dárdai

"A magyar játékosok hamar feladják külföldön, és egy-két év múlva már mennek is haza" - nyilatkozta Dárdai Pál a Hertha BSC visszavonuló középpályása a hatharom.hu-nak.

Dárdai Pál fantasztikus pályafutás után vonult vissza - Fotó: MTI

Dárdai Pál, a Hertha BSC idény végén visszavonuló középpályása volt a hathárom.hu Magaslabda című rádióműsorának vendége. Vasárnap a berlini Olimpiai Stadionban, klubrekordnak számító 286 első és 11 másodosztályú mérkőzéssel a háta mögött búcsúzott el a Hertha BSC-től és a profi labdarúgástól.

„Nagy öröm számomra, hogy külföldiként Németországban egy ilyen ünnepnapot ajándékozott nekem a Hertha. Az biztos, hogy ezért sokat kellett dolgozni, akik kezdtek volna elfelejteni, azok most látták, hogy 77 ezer ember hogyan tapsol meg engem. Amikor én ideérkeztem, a klubnál egy lakás volt az iroda, volt két titkárnő meg egy menedzser, most van 75 alkalmazott, rengeteg edző, egy külön parkban vannak az edzések, egy szóval hatalmasat fejlődött a Hertha.”

27 évesen a magyar játékost nem kisebb klub, mint a Bayern München vitte volna, de ő inkább maradt Berlinben.

„Amikor a Bayern hívott, a Bajnokok Ligájában játszottunk 76 ezer néző előtt, úgy nézett ki, nagyobb dimenzióba fogunk kerülni. Azt nem értük sajnos el, ettől függetlenül egy nagyon nagy klub lett a Hertha BSC, a top 20-ban benne vagyunk a nézőszámmal. Azt gondolom, most is az a legfontosabb egy játékosnak, hogy gyönyörű füvön játsszon, és legyen tele a stadion” - jelentette ki a Herthánál utánpótlás-edzőként dolgozó Dárdai.

A magyar válogatott egykori középpályása megemlítette, előbb-utóbb biztosan hazajön Pécsre, de annál nagyobb segítséget sehol nem kaphatna az edzői szakma kitanulásához, amit egyesületénél kap.

Dárdai Pál elmondta, nagyon kevesen tudták tartósan megállni a helyüket a Bundesligában a magyar játékosok közül.

„Az a probléma, amikor egy magyar játékos kiszerződik külföldre, hogy hamar feladják, egy-két év múlva mindenki megy haza. Hosszú távon Király, Lisztes és én voltunk Németországban, aztán kicsit Lőw és Szélesi. De más országokban is nagyon hamar feladják a magyarok, és hamar hazakeverednek. Ez nem így működik, ott kell maradni, csinálni, dolgozni, és akinek van szorgalma és jó képessége, mindent elérhet."

Az is szóba került, hogy amíg Pécsen még támadó középpályást játszott, Németországban már inkább a védekezés volt a feladata.

„Amikor kijöttem, kettő perc alatt észrevettem, hogy amit otthon támadójátéknak nevezel, amiből a cselek után gólt lősz, abból itt nem lősz semmit. Sokkal gyorsabbak a védők, sokkal erősebbek, nem ehhez a ritmushoz voltam hozzászokva. Másrészt olyan sztárokat hoztak a támadó középpályás posztra, amivel nem tudtam versenyezni. Így gondoltam egyet, egy poszttal hátrébb mentem, és megoldottam, hogy 14 évig csapattag legyek.”