Kicsit kalandos, kicsit hiányos, de a miénk! A Magyar Labdarúgó Kupa története legalább annyira viharos, mint a nemzeté. Amikor 1909. november 21-én elkezdődött a Litográfia-Vívó AC mérkőzés, a két ötletgazda, Steiner Hugó és Minder Frigyes elégedetten nyugtázta, hogy miután az MLSZ felkarolta kezdeményezésüket, és közadakozásból vándordíjat alapított, nyolc évvel a magyar bajnokság kezdete után útjára indulhatott az angol mintára kiírt sorozat. A futball őshazájában egyébként fordított a helyzet, az angolok már 1872-ben életre hívták a FA-kupát, tizenhat évvel megelőzve a bajnoki küzdelmeket.
Mi magyarok - sok más nemzettel ellentétben - soha nem kezeltük értékén és rangján a sorozatot, sokat elmond például az a tény, hogy a győztesnek járó ezüst trófea csak 1923-ban készült el. A politikai érvek és érdekek is közrejátszottak abban, hogy a máshol magasra szökő kupaláz nálunk csupán hőemelkedés szintjén jelentkezett, az első világháború miatt például tíz évig szünetelt az esemény, a felszabadulást követően hat évet kellett várni arra, hogy újra induljon, az 1955-56-os kiírás döntőjét pedig két évvel később rendezték. De megtörtént az is, hogy az MLSZ intézkedett, a harmincas évek második felében ki sem írta a kupaküzdelmeket, inkább azt szorgalmazta, hogy a profi csapatok külföldön túrázzanak.
Amikor 1960-ban az európai szövetség elindította a KEK-et, amelyre a tagországok kupagyőztesei nevezhettek, mi magyarok ott álltunk csapat nélkül, mert nálunk akkor (is) szünetelt a sorozat (végül a legutóbbi, 1958-as győztes, a Ferencváros csatlakozhatott a nemzetközi mezőnyhöz). Ha már mi képtelenek voltunk haladni a korral, az UEFA engedélyezte, hogy az 1961-es kiírásban a bajnokság második helyezettje, az Újpest képviselje Magyarországot. 1964-ben döntött úgy az MLSZ, hogy újra elindítja az MNK-t, azóta folyamatos a rendezés, most éppen Magyar Kupa néven. A sorozat megítélését a sűrű névváltozások sem erősítették, ötször keresztelték át, illetve vissza, hol politikai, hol szponzori meggondolások miatt.
Sajnos, a rendszerességen kívül sok minden nem változott, amíg a legtöbb európai ország egyenrangú versenyként kezeli a bajnoki és kupaküzdelmeket (a döntő pedig sok helyütt az év legnagyobb futballünnepe), addig nálunk módszeresen megpróbálták háttérbe szorítani a kupa szakmai, erkölcsi, és gazdasági elismertségét. Volt amikor tökéletesen sikerült, volt amikor kevésbé.
Amit máshol nemzeti kincsként tisztelnek, ereklyeként őriznek, az egyébként lehet, hogy nálunk meg sincs. A történet kalandos fejezete 1973-ban kezdődött, amikor a Ferencváros klubházából ellopták a trófeát, a győztesek azóta csak másolatot kaptak. 2009 augusztusában az MLSZ akkori elnöke, Kisteleki István egy internetes aukciós oldalon rálelt a serlegre, amit a saját pénzéből - 280 ezer forintért - visszavásárolt, ám később kiderült, hogy nem az eredeti vándordíjat találta meg. Az 1923-ban készített kupából ugyanis a két korábbi győztes, a Ferencváros és az MTK is kapott egy-egy másolatot, amit végleg megtarthatott. A Fradié megvan, az MTK-é azonban eltűnt, és mivel az elnök által kifizetett darabon csak a Hungária körúti klub neve olvasható, minden bizonnyal erről a serlegről van szó. Az eredeti Magyar Kupa tehát továbbra is ismeretlen helyen van.
Egy biztos, 2011. május 17-én este vagy a Videoton vagy pedig a Kecskemét csapatkapitánya emelheti magasba a trófeát. Hogy az éppen mikor készült, az talán a legkevésbé fontos, a lényeg, hogy valaki az idén is megnyeri. Aztán az illetékesek elgondolkodhatnak azon, miként lehet valós rangjára emelni a sorozatot, futballünnepként megrendezni a döntőt, fieszta-hangulatot teremteni a stadionba. Amíg ez nem történik meg, addig mindig csak az jut majd eszünkbe, hogy…
Kicsit kalandos, kicsit hiányos, de legalább a miénk!
ÚT A DÖNTŐIG
Kecskemét
3. forduló
Békéscsaba-Kecskemét 1–2
4. forduló
Tiszakanyár-Kecskemét 0-3
Nyolcaddöntő
Debrecen-Kecskemét 0-3
Kecskemét-Debrecen 3-1
(összesítésben: 6-1)
Negyeddöntő
Kecskemét-Siófok 5-1
Siófok-Kecskemét 1-1
(összesítésben: 6-2)
Elődöntő
Kecskemét-Zalaegerszeg 5-1
Zalaegerszeg-Kecskemét 0-0
(összesítésben: 5-1)
Videoton
4. forduló
Baja-Videoton 2-4
Nyolcaddöntő
Videoton-Haladás 3-0
Haladás-Videoton 1-3
(összesítésben: 6-1)
Negyeddöntő
Bp. Honvéd-Videoton 1-1
Videoton-Bp. Honvéd 4-0
(összesítésben: 5-1)
Elődöntő
Kaposvár-Videoton 0-1
Videoton-Kaposvár 4-0
(összesítésben: 5-0)
A GYŐZTESEK
Ferencváros (20)
1913, 1922, 1927, 1928, 1933, 1935, 1942, 1943, 1944, 1958, 1972, 1974, 1976, 1978, 1991, 1993, 1994, 1995, 2003, 2004
MTK Budapest (12) korábban MTK, MTK-VM, Hungária és Bástya néven is
1910, 1911, 1912, 1914, 1923, 1925, 1932, 1952, 1968, 1997, 1998, 2000
Újpest FC (8) korábban Újpesti Dózsa és Újpesti TE néven is
1969, 1970, 1975, 1982, 1983, 1987, 1992, 2002
Budapest Honvéd (7) korábban Kispesti AC, Budapesti Honvéd és Kispest-Honvéd néven is
1926, 1964, 1985, 1989, 1996, 2007, 2009
Debreceni VSC (4)
1999, 2001, 2008, 2010
Győri ETO (4) Rába Vasas ETO néven
1965, 1966, 1967, 1979
Vasas (4)
1955, 1973, 1981, 1986
Diósgyőri VTK (2)
1977, 1980
Bocskai FC (1)
1930
III. Kerületi TVE (1)
1931
Soroksár (1)
1934
Szolnoki MÁV (1)
1941
BFC Siófok (1) Siófoki Bányász SE néven
1984
Békéscsabai Előre FC (1) Békéscsabai ESSC néven
1988
Pécsi MFC (1) Pécsi Munkás SC néven
1990
Sopron (1) Matáv FC Sopron néven
2005
Videoton (1) FC Fehérvár néven
2006