A Washington simábban esett ki, mint ahogy túljutott a New York Rangersön az első fordulóban. Ovecskinék tehát belefutottak az oly sokszor előforduló hibába, berozsdásodtak a pihenőnapjaik alatt, és hiába volt a pályaelőnyük, az első két mérkőzésen nem tudtak mit kezdeni a hétmeccses sorozatból érkező Tampa Bay-jel - tévesen gondoltam tehát azt, hogy másképp lesz. A két hazai vereség pedig mintha kedvét szegte volna a Fővárosiaknak, végül simán hullottak ki. Lehet, hogy a csapat orosz sztárja is inkább a szlovákiai világbajnokságra spórolt, ahol azonban a döntőbe jutás nem sikerült, és ő maga sem tudott igazán felpörögni.

Kanada ellen az utolsó harmadban például már nem sokat volt a jégen, azaz igaz lehet, amit ő és edzője, Bruce Boudreau is mondtak, miszerint a csatár sérülésekkel küzd. "Nem akarok erről sokat beszélni, de sokkal súlyosabb dolgokról van szó, mint azt sokat hiszik. Nem véletlen, hogy nem vett részt az edzéseken, hanem a mérkőzésekre pihent" - mondta róla a szakvezető.

Bárhogy is volt, a Tampa Bay Lightning négy találkozó után a főcsoportdöntőbe jutott.

Ugyanígy tett a Boston Bruins is, amely a Philadeplhián jutott túl. Tavaly is megtehette volna ugyanezt, de akkor három győztes meccs után összeomlott a Boston, és fordítani tudott a Flyers. Ezúttal ez a csoda elmaradt, a Bruins végig összeszedetten játszva, igaz, igen nagy részben Tim Thomas bravúros védéseinek köszönhetően győzött.

Nyugaton sokkal szorosabbak voltak a párharcok, és ez igaz a Vancouver és a Nashville egyes mérkőzéseire is. Az alapszakaszgyőztes Canucks csak egyszer tudott egygólosnál nagyobb különbségű győzelmet aratni. Ezzel magyarázza Alain Vigneault edző azt az érdekességet is, hogy a két első bekkpárja jóval többet van jégen, mint a többiek. A szoros mérkőzések hajrájában, pláne a hosszabbításban ugyanis nagy szüksége van a csapatnak Kevin Bieksára, Dan Hamhuisra, Alex Edlerre és Christian Ehrhoffra. "A legtöbb csapatnál a négy legjobb védő kevesebbet szerepel az első két harmadban, és jóval többet a hajrában. Persze ehhez jó erőnlét kell, de a fiúk hozzászoktak a terheléshez, azt hiszem, jó munkát végeztünk a fizikai felkészítés során" - nyilatkozta ezzel kapcsolatban Vigneault.

A San Jose Sharks jutott a harmadik körbe a legnehezebben, pedig eleinte nem ezt sugallta a Detroit elleni párharc alakulása. Ha nem is simán, de három egygólos győzelemmel 3-0-s előnyt szereztek a Cápák, azután viszont közel engedték a Red Wingset a csodához. Igaz, nekik is volt esélyük lezárni végre a sorozatot, például a hatodik találkozón Niemi egy jó mérkőzésre való lövést hárított az első két harmadban, csapattársai meg is szerezték a vezetést, de végül nem bírták a nyomást. Az utolsó meccsen aztán az első harmad végén kettővel vezettek, amin a Detroit csak szépíteni tudott, és ez végül a Sharks továbbjutását jelentette. Az első találatot emberlőnyből lőtték, ami a detroiti szakvezető szerint azt mutatta, hogy a San Jose úgynevezett special teamje - a különleges helyzetekre, emberelőnyökre illetve hátrányokra kialakított felállása - jobban működött. "Ma, és az egész sorozatban is több gólt lőttek előnyből, mint mi. Voltak lehetőségeink a mérkőzés elején, de nem éltünk velük, és később hiába javultunk fel, akkor már késő volt" - mondta a csütörtök esti vereség után Mike Babcock.

Ami az összesített statisztikákat illeti, a legtöbb pontot a vancouveri Ryan Kesler és a detroiti Pavel Datsyuk hozták össze a rájátszás eddigi mérkőzésein (15-15), Utóbbi a gólpasszadók között is első helyen áll, holtversenyben a Philadelphia játékosával Claude Giroux-val (11-11), de már egyikük sem szaporítja a pontokat, hiszen csapataik kiestek. A gólgyárosok rangsorában négyes holtverseny van. A nashville-i Joel Ward és a Tampa-csatár Sean Bergenheim mellett a szintén philadelphiai Danny Briere és James van Riemsdyk jutott 7-7 találatig. A kapusok között Tampa Bay hálóőre, Dwayne Roloson a legjobb, hiszen a védési hatékonyságban (94,1 %) és a kapott gólok átlagában (2,01) is vezet, de mindkét mutatóban szorosan ott van a nyomában a bostoni Tim Thomas is.

A főcsoportdöntőben adott a lehetőség, hogy szemtől szemben - bő 50 méterre egymástól - megmutassák, hogy ki a jobb. A Boston és a Tampa Bay ugyanis egymással küzd meg a nagydöntőbe kerülésért. Az ötszörös bajnok Bruins 39 éve nem nyerte el a Stanley Kupát, a Lightningnak ez először és eddig utoljára 2004-ben sikerült. Az alapszakaszban a Bostonnak ment jobban az egymás elleni mérkőzéseken, hármat nyert a négy meccsből. Azonban egyiken sem a már emlegetett Roloson védte a Tampa ketrecét, a kapus ugyanis szezon közben érkezett Floridába.

Csatárposzton mindkét csapatnál bő a választék, sokan osztoztak a gólokon, a védelemben azonban nem azonos elveket követnek. A Bruinsnál jellemzően az első két bekkpár viszi a terheket, a Lightningnál viszont hasonló időt tölt a jégen mind a hét hátvéd. Igaz, ebben nagy szerepe volt annak is, hogy az ellenfeleknél nem volt az összes sor olyan egyenletesen gólveszélyes, mint a Bostonnál. Kulcskérdés lesz tehát, hogy a Tampa tud-e erre a kihívásra felelni. Ami az emberelőnyöket illeti, a sárga-feketék történelmet írtak azzal, hogy létszámfölényből ütött gól nélkül jutottak túl egy hétmeccses párharcon a Montréal ellen, de ez hosszútávon inkább csak megnehezíti egy csapat dolgát, mint büszkeségre ad okot. Márpedig a floridaiak hátrányos védekezése átlagon felüli, és már a főcsoport-elődöntőkbe jutott csapatok közül is elsők voltak az előnykihasználásban. Márpedig ez könnyen eldöntheti a párharcot, főleg a játék fizikai válfaját űző Boston ellen. Azt gondolom, el is fogja, ennek köszönheti majd a Tampa a továbbjutását.

A Nyugati Főcsoport legjobbja a Vancouver Canucks vagy a San Jose Sharks lehet. A Stanley Kupát még egyikük sem nyerte el, és a nagydöntőben is csak a Canucks volt ott, utoljára 1994-ben. A playoff harmadik körébe a Cápák tavaly is eljutottak, akkor is a Detroitot győzték le egy fordulóval előtte, de a Chicago ellen egy 4-0-s söprés áldozatai lettek. Akkor közel egy hétig készülhettek az ellenfélre, most nincs ennyi idejük, hiszen hétmeccses párharcon vannak túl. Igaz, a Vancouvernek is csak három nappal több szünet jutott.

A papírforma szerint egyébként elvárható volt, hogy ők játsszák a főcsoportdöntőt, hisz a nyugati első és a második kiemelt csapatról beszélünk. Az a kérdés, hogy melyik csapat sztárjai lesznek jobb formában a következő másfél-két hétben. A Vancouver a Sedin-ikrekben, Ryan Keslerben és a kapus Roberto Luongóban, a San Jose Joe Thorntonban, Patrick Marleu-ban és Dany Heatlyben bízhat elsősorban. A másik döntő tényező a rutin lehet. A Sharks tavalyról biztos nem felejtett sokat, a Vancouverben azonban csak három olyan játékos van, aki már eljutott erre a szintre korábban.

Az alapszakasz-meccseiken a Canucks volt a jobb 3-1 arányban, viszont a négyből három meccs is csak egy góllal dőlt el, közülük is kettő csak a szétlövésben. Érdekes, hogy a San Jose egyetlen győzelmét idegenben szerezte, és otthon azon az egy mérkőzésen, ami nagyobb különbséget hozott, 6-1-re kapott ki otthon. A kanadaiak nagyobb rutint szereztek a Chicago és a Nashville ellen abban, hogy hogy kell megnyerni a nüanszokon múló meccseket, ez pedig a Vancouver Canucks továbbjutását fogja eredményezni.