Minket, semleges szurkolókat inkább persze az érdekel, mire mehet vajon ez a magyar szinten igencsak ütőképes együttes a Bajnokok Ligája selejtezőiben. Nem lesz könnyű dolguk, a lehető legnehezebb ellenfelet is megkaphatják, hiszen az utóbbi néhány év finoman szólva is visszafogott fehérvári nemzetközi szereplése (egy győzelem a kazah Almati ellen) miatt a gárda nem számíthat kiemelésre, még az első fordulóban sem.

Így aztán tehát - a nagy örömmámor közepette - máris el kell gondolkodni az erősítéseken, annál is inkább, mert a keret azért még nem alkalmas arra, hogy egy hendikepes sorsolással induló nemzetközi kupában sikert sikerre halmozzon. Magyar szinten ez a keret bombaerős, de ne higgyük, a kupaellenfelek majd megijednek a Lipták-Vaskó védőkettőstől, csak mert átlagban 190 centisre nőttek; ott azért ennél az igencsak hullámzó teljesítménynél jóval több kell majd.


Merthogy azt is le kell szögeznünk, a Vidi performansza az idei pontvadászatban korántsem volt hibátlan. Sok hullámvölgy tarkította a szezonjukat, s bár látszatra borzasztó különbséggel verték el a mezőnyt (még így is, hogy az utóbbi 4 fordulóban könnyelműbbek voltak a kelleténél), az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem sok mindenben tudtak előrelépni a tavalyi szezonhoz képest. Pontszámban biztosan nem, elvégre tavaly ilyenkor pontosan 60 egységgel álltak a tabellán - miközben most mindössze 58 pont áll a nevük mellett. Nem a Videoton szerepel tehát jobban, mint tavaly; egyszerűen annyi történt, hogy eltűntek az ellenfeleik, elsősorban a mindig kiegyensúlyozott és erős Debrecen, amely hatalmas krízisen ment keresztül az utóbbi hónapokban, és gyakorlatilag még az sem biztos, hogy eléri a létkérdésnek számító európai kupaindulást jelentő helyeket.

Mégis, a gyengébb pontteljesítmény ellenére, úgy tűnik, ez a Videoton nagyon egyben van. Az anyagiakkal nincsen probléma, a gyepszőnyeg fantasztikus, alkalmas a kombinatív játékra, szemmel láthatóan a külsőségeke figyelnek végre egy magyar klubnál - ám mégsem látni azt a potenciált a csapatban, hogy ők majd most reális eséllyel veszik fel a harcot bárki ellen az esedékes BL-selejtezőben. Igen, a csapat sorsa most dől el: ha sikerül kellőképpen megerősíteni a gárdát, minőségi játékosokat, ambiciózus edzőt szerződtetni, akkor átlépheti a maga árnyékát, és eljuthat Európába. Amennyiben marad minden a régiben, és ez a jobb sorsra érdemes csapat elhiteti magával, hogy elég erős a nemzetközi küzdelmekhez, akkor jön a menetrendszerű pofon, a visszaesés, a szurkolók gúnyos kacaja - és az örök tanulság: csak vakok között lehet király a félszemű.

Persze nem szabad átesni a ló túloldalára sem: az esztelen átalakítás sokkal nagyobb gondokat okozhat, mint az állandóság mellett letett voks. Nem kell ide mindenáron külföldi edző, nem kell mindenáron nagy neveket igazolni egy szekérderéknyi pénzért - mindössze okosan, és körültekintően be kell tömködni a lyukakat a csapat egyre biztonságosabban evickélő csónakján. Mezey György szerepe lesz a kulcs - a játékosok szeretik, a szurkolók kevésbé, az eredményeket viszont szinte óramű-pontossággal hozta eddig a csapat, ráadásul helyenként a játék színvonala is meggyőző volt. Vajon kell a helyére más a BL-hez?

Ezt nem a mi tisztünk eldönteni. Mi csak egyet kérünk: legyen megfontolt, átgondolt a döntés, ne kapkodó és hebehurgya - mert a legfontosabb most az, hogy pontos tervei legyenek a Vidi vezetésének a hogyan továbbról. Ha külföldi edző lesz, akkor az kapjon megfelelő védelmet, felvilágosítást, és végre valahára egyszer az életben szabad kezet Magyarországon, s ne kelljen napi csatározásokba bocsátkoznia. Ha marad Mezey doktor, akkor pedig maradjon szívvel-lélekkel, kapja meg, amit szeretne, mert ő akkor és csak akkor képes nagy dolgokra, ha minden a szája íze szerint van elrendezve. Akkor viszont nagyon nagyokat tud alakítani…