Izgulni nem volt kötelező

Szolnoki MÁV–DVSC-TEVA 1-2 (0-2) Vezette: Farkas Ádám Gólszerző: Tchami a 49., ill. Szakály a 9., Coulibaly a 19. percben A szolnoki vasutas találkozót csak a debreceniek várták izgatottan. A vendéglátók számára az előző forduló jelentette a tulajdonképpeni szezonzárót, a Fradi elleni vereséggel kiestek az élvonalból. A Loki ezzel szemben ugyan behúzta a féket Kaposvárott, a döntetlennel azonban a dobogós végállomás továbbra is elérhető közelségben maradt. Az egyik oldalon tehát egy a kiesés elleni harcba belefáradt, míg a másikon ha frissnek nem is nevezhető, de motivált csapat készült a meccsre. Alig húsz perc kellett ahhoz, hogy kiderüljön, melyik együttest mi foglalkoztatja még a bajnokságban, a Szolnokot szinte semmi, a DVSC-t viszont az elmúlt évek eredményeihez mérten csupán szépségtapasznak nevezhető érmes helyezés. A két gyors gól aztán lassan elaltatta a debrecenieket is, ha úgy tetszik, hozzászürkültek ellenfelükhöz, úgy gondolták, simán lehozzák a kötelezőt. Simon Antal cseréje vitt némi színt a játékba, Tchami gólja esélyt adott arra, hogy a második félidőben legyen miért izgulni, bár ezt az érzést Kondás Elemér szívesen hanyagolta volna. Miután a Loki edzője verbálisan rendezte a sorokat, helyre állt a rend, Coulibalyék részéről egy-egy kontra még belefért, gólra azonban nem futotta. A Loki letudta a kötelezőt, megszerezte második idegenbeli győzelmét a bajnokságban, ami a végén akár Európa Liga-indulást is jelenthet számára - de nem ilyen játékkal.

Díjnyertes alakítások

Siófoki BFC–Paksi FC 1-3 (1-2) Vezette: Alvaro Garcia Miquel  Gólszerző: Homma a 14., ill. Sifter a 20., Böde a 33., Éger (11-esből) a 86. percben Siófokon nem volt felemás a helyzet, mindkét csapatnak volt miért megszakadnia a pályán. A bántóan foghíjas lelátó azt sejttette, hogy a közeledő balatoni főszezon jobban foglalkoztatja a helyieket, mint csapatuk NB I-es tagsága, a nagyobbik probléma az volt, hogy ez kezdetben a hazai játékosokon is meglátszott. Igaz, nem tucatcsapat volt az ellenfél, a Paks a sérülések miatt kissé meggyengülve, ám éppen ezért fokozott elszántsággal lépett pályára ezüstérmes pozíciójának megerősítéséért.     
A szűk negyedórás ismerkedés után találtak magukra a felek, a gyors gólváltásból a tolnaiak jöttek ki megerősödve, és még a szünet előtt előnyt szereztek. De milyen góllal! Böde alakítása bármelyik európai topbajnokságban előkelő helyet kaphatna, főként ha a Nyilasi Tibor által aposztrofált ,,paksi Messi” néven reklámoznák. A folytatásban a Siófok próbált legalább egy pontot otthon tartani, s hogy ez nem sikerült, az elsősorban a szintén ,,díjnyertes” alakítást bemutató Csordás Csabának köszönhető. A csatárnak két méterről a földön fekvő kapus fölött sikerült a lécre rúgnia a labdát, amivel együtt annak az esélye is elszállt, hogy a Siófok viszonylag nyugodtan fejezhesse be a bajnokságot. Ellentétben a Pakssal, amely az újabb győzelmével két pontnyira került az Európa Ligához, ennek elérése pedig Kis Károly csapata számára rutinmunka. 

Elérkezett a tulajdonos ideje

Vasas-Híd–Lombard FC Pápa 1-1 (0-0)
Vezette: Hamisz Mohamed al-Kuvari Gólszerző: Beliczky a 67., ill. Bali a 86. percben Több csapathoz hasonlóan a Vasast mentális deficit kerülgeti, Komjáti András szerint együttese a tavaszi leggyengébb produkcióját nyújtotta a fejben frissnek szintén nem nevezhető Pápa ellen. A Lombard végülis megszerezte azt az egy pontot, ami a hátralévő két forduló eredményeitől függetlenül a biztos élvonalbeli tagságot jelenti számára. Nem volt azonban egyszerű ikszre hozni a meccset, három perccel a vége előtt talán Bali lepődött meg a leginkább, amikor a mandíner szerepet betöltő Bárányosról hozzá pattant a labda, és mivel az erősen lesgyanús szituációt a katari bíró szabályosnak látta, a cserecsatár egyenlített. A remi után a Vasas trénerében maradt nagyobb hiányérzet, nem is elsősorban a pápai gól miatt, sokkal inkább néhány játékosának idényvégi formája okán. Azt persze Komjáti is tudja, hogy a korábban kieséstől veszélyeztetett csapatából sokat kivett a tavasz, a játékosok maximálisan odatették magukat, mint ahogyan most a tulajdonosra is ez a feladat vár. A kölcsönszerződések lejártával ugyanis meggyengül a keret, és a tavalyihoz hasonló őszt senki nem akar újra átélni Angyalföldön.

Gólözön - védelmi segítséggel

Ferencváros–Zalaegerszegi TE 4-4 (1-4)
Vezette: Kassai Viktor Gólszerző: Schembri a 35., Pölöskey az 55., Heinz a 75., Schembri a 83., ill. Szalai a 16., Balázs a 18., Turkovs a 28., Kamber a 39. percben Az Üllői úton pedig az első félóra okozott már-már fizikai fájdalmat a Fradi-szurkolóknak. Hogy mi okozta a gólokban gazdag, hosszúra nyúlt rövidzárlatot a Ferencváros védelmében, arra a legilletékesebb, Prukner László sem tudta a választ, mindenesetre Csizmadia és társai sokszor nem csak a labdát, hanem egymást is keresték a Zete-akciók közben. Amikor aztán úgy tűnt, hogy elvonult a zalaegerszegi cunami, és egy góllal sikerült tétmérkőzés szintjére emelni az addigi edzőmeccset, Kamber utórengés-szerű bombája ismét letaglózta a hazai publikumot. És akkor jöttek az edzők… A szünetben - mint a későbbi nyilatkozatból kiderült - maga Csank János sem hitt abban, hogy a folytatásban megússza kapott gól nélkül a csapata, a zalaiak ugyanis az utóbbi időben a legritkább esetben hoznak le egy félidőt hibátlanul, odáig azonban a mesterük sem merészkedett, hogy döntetlent jósoljon a végére. Mégis az lett, kellett hozzá egy máltai megmentő (Schembri), egy higgadt cseh (Heinz), egy brusztolós brazil (Junior) és egy, a jelek szerint még mindig működő motor (Fradi-szív). Nem kétséges, hogy a bajnokság leltárában ez a mérkőzés a felső polcra kerül, de kizárólag a csatárteljesítmények, az izgalmak miatt. A védőmunka itt is, ott is megyei szintű volt, és ez jelentősen ront az összképen.

A becsületsértés határán

Újpest FC–KTE-Ereco 2-1 (1-1) Vezette: Sebastian Jarzebak Gólszerző: Takács (11-esből) a 35., Lázár (11-esből) a 94., ill. Tököli a 24. percben
Kiállítva: Radanovics a 72. percben Egészen más okból számíthattunk gólzuhatagra a Szusza Ferenc Stadionban. Az Újpest és a Kecskemét utóbbi öt egymás elleni mérkőzésén huszonötször rezgett a háló, az ötös átlag tehát remek szerda délutáni szórakozást ígért a szurkolóknak. Aztán olyannyira nem az lett belőle, hogy talán még a legfanatikusabb lila-fehér drukkerek is elismerik, ez a találkozó bizony másként is alakulhatott volna - ha nem a lengyel ,,légióssal” köt egymeccses kölcsönszerződést a játékvezető bizottság. Sebastian Jarzebak arra ugyan nem alkalmas, hogy két amúgy jól felkészített, és a támadófutballt az átlagosnál magasabb szinten művelő csapatból kiölje a látványos játékot, azt viszont elérte, hogy a mérkőzés után nem elsősorban Tököli vagy Lázár gólérzékenysége, Foxi vagy Ahjupera csatárteljesítménye legyen a fő téma. A lengyel sara egy megadott és egy elnézett tizenegyes valamint egy elhamarkodott kiállítás, becsületére legyen mondva, nem mérlegelt, valamennyi esetben a Kecskemét kárára tévedett. Az Újpest remekül kihasználta az ölébe hullott lehetőséget, azt tette, ami a dolga, megnyerte a meccset, a többi már az MLSZ-re és az ellenőrre tartozik. Tomiszlav Szivics mindenestre túl van az értékelésen, rövidre és velősre fogta a kritikát, abban az idegállapotban az is csoda, hogy megállt a becsületsértés határán.

Fehérvári fieszta

Videoton FC–Kaposvári Rákóczi 3-1 (1-0)
Vezette: Thomas Musial
Gólszerző: Nikolics a 34., Polonkai a 81., Szakály D. a 88., ill. Grumics a 76. percben
Kiállítva: Gosztonyi a 93. percben A Videoton viszont átlépte a határt. Már hónapok óta csak az volt a kérdés, mikor teszi ezt meg, a mezőnyből minden mutatóban kimagasló fehérvári gárda hazai közönsége előtt szerezte meg történelmének első bajnoki címét. Nagy tétben azért kevesen fogadtak volna arra, hogy éppen a Kaposvár asszisztál majd az aranyünnephez, egyrészt ugye a Rákóczi éremesélyesként érkezett a Sóstói stadionba, másrészt a Videoton a tavasz derekán fejben elfáradt, és ez a lábakba is átsugárzott. Ilyenkor kell elővenni az utolsó tartalékokat, ilyenkor kell az edzőnek megtalálni azt a plusz motivációt, amelynek segítségével végképp lezárható a találgatás, az idegőrlő várakozás. A korábbi kaposvári különítménnyel (Alves, Nikolics, Szakály) felálló fehérváriak fél óráig játszottak a Vidi-tábor és az ellenfél idegeivel. A vezető gól azonban csak átmenetileg oldotta a feszültséget, sőt az egyenlítés után néhány pesszimista szurkoló már a hétvégi Győr elleni bajnokira gondolt, tavaly ilyenkor ugyanis az utolsó fordulóban éppen az ETO elleni vereség fosztotta meg a Videotont a bajnoki címtől. Mielőtt azonban eluralkodott volna a pontvesztési pánik, Polonkai, majd végül Szakály kijózanította a kétkedőket, és kezdődhetett a fieszta. Készülhet a sokat emlegetett bajnoki tabló, amely évek óta biankó szerepre kárhoztatva lógott a klubházban. A fehérvári jövőjét még mindig titkoló (vagy nem tudó) dr. Mezey Györgyre vár azért még két, edzői szempontból nem hétköznapi feladat. Bajnokként kell motiválni csapatát a hátralévő két mérkőzésre, ami legalább annyira nehéz lesz, mint a behozhatatlannak tűnő pontelőnyben volt, és hát ott van még a jövő heti Magyar Kupa-döntő. Ezek azonban a korábbiaknál nagyságrendekkel kellemesebb problémák Székesfehérvárott.


Pofon - előzmény nélkül

Győri ETO–Budapest Honvéd 3-0 (0-0)
Vezette: Bognár Tamás
Gólszerző: Völgyi a 48., Kiss M. az 57., Alekszidze a 62. percben Győrben játszották a forduló egyetlen olyan mérkőzését, amely egyik csapat számára sem bírt téttel. Az ETO és a Honvéd már rég elfelejtette a kiesést, a dobogós esélyek pedig megmaradtak az álom szintjén. Rá is aludt mindkét együttes erre az állapotra, egy-egy védés Sztevanovicstól és Kemenestől azért jelezte, hogy szükség lesz még az éberségre. A szünet Csertői Aurélé, a második félidő első negyedórája pedig a Győré volt. Ennyi idő kellett az edzőnek, hogy járható útra terelje csapatát, a játékosok pedig röpke tizenöt perc alatt lenullázták a kispestieket. A Honvéd ebben a periódusban statisztaszerepre kárhoztatva próbálta fékezni a hazai támadásokat, majd miután levegőhöz jutott, fújt egyet, fél óra múlva meg a bíró hármat, és véget ért a mérkőzés. Supka Attila lelkét az sem nyugtatta meg igazán, hogy kollégája elismerte, ennyivel nem volt jobb az ETO, hiszen az utóbbi hetekben egyre markánsabb, és eredményesebb játékot nyújtó vendégek előzmény nélkül futottak bele a nagy pofonba. Amúgy minden maradt a régiben, Győrben és Kispesten a következő szezon került előre a fontossági sorrendben.

Idegek harca

MTK Budapest–Szombathelyi Haladás 0-3 (0-1)
Vezette: Vad II. István
Gólszerző: Kenesei a 33., Fodrek a 81., Halmosi a 87. percben
Kiállítva: Hrepka az 58., Sütő a 68. percben Gyaníthatóan az MTK szempontjából is változott a prioritás. Aki a bajnokság elején megpendítette volna, hogy a csapat kiesési rangadó(ka)t játszik májusban, azt a józanabbak megmosolyogják, a vehemensebbek megkergetik. Aztán elkezdődött a tavasz, és ahogy fogytak a fordulók, úgy vált egyre biztosabbá, hogy a fiatalos, kreatív, az utóbbi időben érmes helyezésekkel, három évvel ezelőtt bajnoki címmel fényesített futball elhalványodik a Hungária körúton. Most még inkább árnyalta a képet, hogy attól a Haladástól kellett volna ponto(ka)t szerezni, amelyik éppen ellenkező ívet futott be, Aczél Zoltánnal tuti kiesőjelöltként indulva a tavasz egyik legjobb teljesítményét nyújtotta. A remek sorozat ellenére a szombathelyiek számára csak az jelenthetett nyugodt véghajrát, ha legyőzik az MTK-t, amelynek szinte létkérdéssé vált a három pont megszerzése. Volt tehát miért (és kiért) izgulni, s hogy a tét nem csak a szurkolókban, hanem a játékosokban is feszültséget okozott, azt a fél óra alatt kiosztott öt sárga lap is jelezte. Aztán a már-már szokásos Kenesei-gól zárta le az idegek harcát, s mivel az MTK képtelen volt egyenlíteni, Garami József kettőt is cserélt a szünetben. Bár ne tette volna - legalább is ami Hrepka Ádámot illeti. A lelkileg amúgy is labilis csatár alig töltött negyedórát a pályán, amikor mondott egy cifrát a partjelzőnek, kiállították, majd tíz perccel később Sütő is mehetett utána az öltözőbe. Az ezt követő két Haladás-gól akár természetesnek is mondható, Garami pocskondiázása viszont már kevésbé. Mit is ígértek nemrég az MTK-szurkolók, amikor rendkívüli ankéton kérték számon a csapat gyenge szereplését? Hogy a végsőkig kitartanak, és a legnehezebb helyzetben is buzdítják az együttest. Most lett volna erre a legnagyobb szükség - de nem párszáz néző jelenlétében…

MESTERI MONDATOK: Csank János (Zalaegerszeg) a Fradi első góljáról és Kamber kihagyott helyzetéről: "Az nálam kapushiba volt, mondtam is mikor elindult a labda, hogy…Géza… Amikor ment a labda félúton, még nem akartam elhinni, hogy fölé fog menni, mert mondom, ennyire hülye nem lehet valaki, hogy ezt fölé rúgja. Ha ezt gyakoroltatnám vele, hogy visszahúzásból ballal onnan rúgja be, azt hinné, hogy hülye vagyok. Ezt százból százszor berúgja. Az volt a meccslabda”.

Prukner László (Ferencváros) válasza arra a kérdésre, hogy elégtételt érez-e, hiszen csapata felállt a padlóról, és három gólos hátrányból is győzelemre játszott: ,,Nem érzek semmit sem, kudarcot érzek. Én nem úgy élem ezt meg, hogy ez egy marha nagy dicsőség, elnézést a kifejezésért. Én ezt úgy élem meg, hogy ez egy olyan kudarc, amivel elveszítettük a lehetőségünket arra, hogy a dobogón végezzünk”.

Dr. Mezey György (Videoton) sejtelmes válasza a jövőjét firtató kérdésre: ,,Ezzel egy szakasz lezárult a pályafutásomban, a jövőmről most bővebben nem szeretnék beszélni, annak is eljön az ideje”.

Sisa Tibor (Kaposvár) a vágyairól és a csapatáról: ,,Kicsit olyan rossz érzés, az ember nagyon szeretne egyszer egy ilyen bajnokavatón ott lenni, de úgy, hogy minket ünnepeljenek. Én azt gondolom, hogy mi is egy ügyeskedő kis csapat vagyunk…”

Kondás Elemér (Debrecen) rövid értékelése a Szolnok szépítő góljáig: ,,Hamar kétgólos vezetéshez jutottunk, az első félidőben jól is futballoztunk, aztán a második elején egy kicsit megaludtunk”.

Aczél Zoltán (Haladás) az érzéseiről és a szombathelyi futballjövőről: ,,Fáradt vagyok, de nagyon boldog egyben. Ha a város pénzt áldoz a futballra, megtartja értékeit, akkor itt lehet alkotni. El kell dönteni, mit akar a klub”. 

Tomiszlav Szivics (Kecskemét) kemény kritikája a játékvezetésről: ,,Nem tudom honnan jött ez a bíró, olcsó piacról vagy honnan, de ez egy nagy szégyen Magyarországra is, hogy így történhetett. Nem akarok semmi többet mondani… Nem bírtunk játszani, nem hagytak. Szégyen, nem akarok semmi többet mondani. Nem kell egy külföldi edző sem Magyarországon, lehet, hogy ez arra vonatkozik. Azért, mert sorozatban így csinálni az én csapatommal meg velem, az egy durva dolog. Bocsánat, én így érzem. Ha ez van, akkor abban a pillanatban én már nem vagyok itt”.

A GÓLLÖVŐ LISTA ÉLMEZŐNYE:

24: Alves (Videoton)
15. Schembri (FTC)
13: Coulibaly (DVSC), Oláh (Kaposvár), Tököli (Kecskemét)
11: Ferenczi (Vasas), Kenesei (Haladás), Marics (Pápa),
10: Böde (Paks), Czvitkovics (DVSC),
9: Rajcomar (ZTE)
8: Alekszidze (Győr), Bartha (Paks), Lázár (Újpest), Montvai (Paks), Némedi (Szolnok), Perics (Kaposvár), Tischler (MTK)
7: Balázs (ZTE), Heinz (FTC), Nikolics (Videoton), Rajczi (Újpest), Remili (Szolnok)
6: Ahjupera (Újpest), Bárányos (Pápa), Délczeg (Siófok), Foxi (Kecskemét), Litsingi (Kecskemét), Simon (ZTE), Tisza (Újpest), Tóth P. (Haladás), Vayer (Paks) 

A 29. FORDULÓ PÁROSÍTÁSA

05.13. Paksi FC–Vasas-Híd, Paks 17.00
Zalaegerszeg–DVSC-TEVA, ZTE Aréna 19.00
05.14. Budapest Honvéd–Újpest FC, Bozsik Stadion 15.00
Videoton–Győri ETO, Székesfehérvár 17.30
Lombard Pápa–MTK Budapest, Pápa 19.00
Kaposvári Rákóczi–Szolnoki MÁV, Kaposvár 19.00
KTE-ErecoSiófoki BFC, Kecskemét 19.00
05.15. Haladás–Ferencváros, Szombathely 17.30