Tavaly még volt mentség a gyatra szezonkezdésre, sőt az egész balul sikerülő évre vonatkozó fanyalgó kommentárokat is el lehetett ütni néhány jóféle kifogással. Idénre ezek úgy tűnik elfogytak, hiszen igen csak bajos lenne „ringrozsdára” és efféle jól hangzó lózungokra hivatkozni akkor, amikor a csapattárs Rosberg egy egész másodpercet ver Schumacherre a sorsdöntő időmérő körön. Nem tévedés, egy teljes szekundumot. Azt hiszem, itt helytálló a közhely, miszerint a vak is látja, hogy a korábban oly erős Schumacher pozíciói látványosan megingtak.
Nincsen többé Bridgestone-faktor, nem lehet többé a három éves kihagyást emlegetni, és immáron az is kevéssé hihető, hogy egy erősebb autóban Schumacher ugyanolyan ütőképes lenne, mint a jelenleg a világbajnokságért harcoló gigászok. Nem, nem lenne ütőképes, hiszen immáron több mint egy éve képtelen kihozni az alatta lévő autóból a maximumot - tartósan legalábbis. Egy-egy villanásra még telik tőle, természetesen, hiszen ugyanaz a géniusz maradt, mint korábban; de azt elvárni tőle, hogy egy bajnoki címért harcoló csapat vezérpilótája legyen, már egyszerűen butaság. És az igazi baj nem is, hogy a közvélemény ezt várja/várta tőle - a legnagyobb probléma érzésem szerint abban rejlik, hogy ő maga is ezekkel az elvárásokkal viseltetik magával szemben.
Egy olyan ember, aki világéletében győzött, nyert, sikert sikerre halmozott képtelen felfogni, hogy eljárt felette az idő. Kapaszkodik mindenbe, egy balszerencsés pillanatba, egy műszaki hibába, egy rosszkor elkövetett véletlen hibába - mondván a hátránya csakis abból fakad, hogy valami apróság mindig hátráltatja. Holott nem, a sikertelenségnek igenis valós, tényszerű okai vannak.
Schumacher már nem a régi. Bolondság persze azt állítani, hogy sohasem volt az, akinek hittük, hiszen aki ezen a véleményen van, az elköveti azt a kapitális hibát, hogy a 25-30 éves, csúcson lévő ember és sportoló képességeire a 40 éves korában mutatott teljesítménye alapján következtet. Fénykorában Schumacher igenis egy zseni volt, egy megkérdőjelezhetetlen klasszis, s ki tudja meddig tudott volna még a csúcson maradni, ha 2006-ban nem vonul vissza idő előtt. De visszavonult, kihagyott három szezont, így elvette tőlünk, egyszerű szurkolóktól azt a lehetőséget, hogy végignézzük a hattyúdalát. Mert ez, amit most statisztálunk végig, nem az.
A csúcson hagyta abba, és a mélyben folytatta. Nem volt átmenet, nem volt fokozatos visszaesés, amiből rájöhetett volna, hogy talán ideje búcsút mondani a Cirkusznak. 2010-es visszatérésekor Schumacher utolsó élménye az F1-gyel kapcsolatban a 2006-os Brazil Nagydíj volt - azt pedig ugye szinte űrüzemmódban autózta végig, széltében hosszában átgázolt a mezőnyön, s úgy tűnt, élete legjobb versenyét követően vonult vissza. Meggyőződésem, hogy Michael azt hitte, lehet innen folytatni, azt gondolta, még mindig ki lehet indulni a 2006-os teljesítményéből - holott éppen azt a három évet töltötte „pihenéssel”, amikor sokkal csendesebben és észrevétlenebbül lezajlott volna a hattyúdala. Így viszont - nincs rá jobb szó - csupán árnyéka egykori önmagának.
Egy valamit kell csak megértenünk: az, amit Schumacher 2010 eleje óta véghez visz az F1-ben, semmit nem von le az ezt megelőzően szerzett érdemeiből. Nem lett ő rosszabb attól, hogy most látványosan szenved, nem lett nagyobb „simlis” attól, mert most több ütközésben is szerepet játszik - egyszerűen mások a feltételek, más a helyzet, és nem utolsósorban más Schumi életkora is.
Mi lenne tehát a jó döntés? Vajon vissza kell vonulnia Schumachernek a szezon végén? Netán most azonnal? A kérdés nem azért megválaszolhatatlan, mert ne lenne meg mindenkinek a saját véleménye róla - hanem azért, mert késői. Elkésett okoskodás. Schumachernek már visszatérnie sem lett volna szabad. Persze az ő szemében téves kép élt saját magáról, azt hitte, hogy még tudja ugyanonnan folytatni, ahol 2006-ban abbahagyta. 2007-ben még tudta volna, három évvel később már nem. Az fizikai képtelenség lett volna.
Felesleges tehát a visszavonuláson vitatkozni - ameddig ugyanis Schumacher úgy gondolja, hogy szeretne versenyezni, addig versenyezni is fog. Ne legyenek kétségeink, ő is látja már, hogy hiba volt a visszatérés, de annál jóval makacsabb, hogy ezt belássa nyilvánosan, és levonja a következtetést. Talán ennek köszönhető az a görcsösség is, ami a teljesítményét jellemezte az elmúlt szezonban is. Ha ezt levetkőzi, és próbál pusztán örömből, nyomás nélkül autózni, akkor még villanhat egyet-kettőt - ha nem, akkor folytatja ezt a vergődést, ki tudja meddig még…