Jenson Button szerint egyelőre nem tudni a választ, abban azonban biztos, hogy a verseny során összesen eszközölt 55 boxkiállás kissé sok, és az átlagnéző számára szinte követhetetlenné teszi  a verseny állását. Pedig neki aztán nem lenne oka panaszkodni, hiszen a negyedik rajthelyét végül egy második helyre tudta cserélni a verseny kaotikus történéseinek hála.

A 2009-es világbajnok a vasárnapi versenyt követően úgy fogalmazott: kissé „zavarónak” találta, hogy gyakorlatilag ellenállás nélkül lehetett előzni, a gumik befolyásoltak mindent, és akár egy környi hibás helyzetfelismerés is több helyezésébe kerülhetett a tévesztő csapatnak. Pedig, még egyszer mondom, ő jól jött ki a nagy adok-kapokból…

Sok rajongó pedig arról beszélt a verseny leintése után, hogy hiába a sok izgalom, és a megszámlálhatatlanul sok előzés - kicsit olyan színezete volt az egésznek, mintha szteroidokkal felerősített atléták küzdöttek volna a tisztán versenyzők ellen. A sok mesterséges előzéssel maga a sport, az emberi teljesítmény értékelődött le. Néha valóban én is úgy éreztem, hogy túl sok már a jóból, de érzésem szerint az új szabályok Malajziában jelesre vizsgáztak.

Sajnos vagy nem, de el kell fogadnunk, hogy a Forma-1 nem tartható fenn anélkül, hogy jelentős változtatásokat eszközölnének rajta. Példának okáért nem is kell messzebb mennünk, mint a 2001 és 2004 közötti időszak - akkor úgy tűnt, ha az FIA nem cselekszik időben, a sportág meghal, belefullad az eseménytelenségbe. 2005-ben aztán jött a rengeteg új szabály, a gumikat nem lehetett lecserélni, egy körösre varázsolták az időmérőt, és egy csapásra minden megváltozott. A versenyek szórakoztatóbbak lettek, mégis úgy tűnt, az egész egyszerűen természetellenes. És az is volt.

A szabályváltoztatások azonban a kezdetektől fogva csakis egy célt szolgáltak, hogy a pályán több előzés mehessen végbe - ennek a feltételnek azonban egyszerűen képtelenek voltak megfelelni. Mondhatjuk persze, hogy 2006, 2007, 2008 vagy épp 2010 is izgalmas, minden igényt kielégítő idény volt, de azt szerintem senki nem tagadja, hogy egyik fentebb emlegetett szezonban sem futottak valami észveszejtően emlékezetes futamokat. Nem lett több az előzés, mindössze a bajnokság maradt kiélezettebb. Sőt, már-már túlságosan is kiélezett lett…

Idénre, úgy tűnik, változott a helyzet. A nézők elégedettek, több az előzés, látványosabb, érdekfeszítőbb egy-egy futam, nagy valószínűséggel például senki nem ment vissza aludni a malajziai verseny reggel 10 órai rajtját követően. Mert volt izgalom, volt látvány, volt előzés - még akkor is, ha ezt tulajdonképpen nem a versenyzők nagyszerű teljesítménye és ügyessége, hanem két gomb (KERS, DRS) idézte is elő.

A gumik gyakorlatilag 10 kör után cafatokban foszlanak le az autókról, és teljesen mindegy, hogy a keverék kemény avagy lágy - a versenyzők így csupán két dolgot tehetnek: vagy lassabban mennek, és vigyáznak rájuk, vagy pedig többször látogatják meg szerelőiket a boxutcában. Kobajasi a vasárnapi versenyen az előbbi megoldást választotta, mégis fűződött a nevéhez néhány emlékezetes előzés. Szegény Pirellit persze sajnálom, most kapja a hideget-meleget minden oldalról.

No, de mi legyen a tanulság? Vajon jó irányba halad a Formula-1 az új szabályokkal? Vajon van jövője ennek a koncepciónak? Ti döntötök. Hiszen a végső döntés mindig a szurkolók kezében van. A magam részéről annyi, hogy történjen bármi is, biztosan nem veszem le a szemem az eseményekről. Mert szeretem az F1-et!