Bár a sportág vadvízi szakágával 2007-ben ismerkedett csak meg, már Peking előtt is közel állt a kvótaszerzéshez a most 26 esztendős Knáb Attila. A Budapesten élő fiatalember elszánt célja, hogy ebben az embert próbáló, de nálunk még kevésbé ismert sportágban vívja ki a 2012-es londoni olimpia részvételi jogát. Attilával a hatharom.com stábja az áprilisban kezdődő szezon előtt készített interjút.

- Hogyan szánja rá magát egy fiatalember, hogy ebben a kuriózumnak számító sportágban – amelynek nincsenek különösebb hagyományai nálunk - megcélozza az olimpiai szereplést? Magyarul, hogyan és miért lettél kenu szlalomos?
- Gyermekkorom nagy részét vízpart mellett töltöttem, hiszen Esztergomban, a Duna parthoz közel van a családi házunk. A vízi sportokkal való foglalkozás családi hagyománynak tekinthető, hiszen nagybátyám evezős edző volt Esztergomban, és számos kiemelkedő versenyzőt nevelt, akik komoly eredményeket értek el, így én is kipróbáltam több sportágat. A középiskolás éveim alatt az esztergomi kajak-kenu szakosztályban síkvízi kajakoztam. A testnevelő tanáromnak köszönhetően, aki kitűnő mentorom volt, egy ausztriai vadvízi túrázó egyesülethez kerültem, ahol túravezetőként dolgoztam.

- Hogyan lettél végül túravezetőből sportoló, aki már komolyabb célokért küzd ebben a sportágban?
- Ausztriában kaptam rá igazán a vadvízi kenuzás ízére. A túravezetés számomra nem volt elég, éreztem, hogy ennél több kell. Egy ilyen túra alkalmával a folyón szlalom kajakos és kenus versenyzőket láttam edzeni. Abban a pillanatban tudtam, hogy megvan, ez az a sport, amit szeretnék profi szinten űzni. Kiderítettem, hogy ez a csodálatos sportág Magyarországon annyira gyerekcipőben jár, hogy se versenyző, se klub, gyakorlatilag néhány ember próbálkozott a sportággal, de hivatásszerűen senki. Azonnal vásároltam felszerelést Szlovákiából, ugyanis a szomszédos országban a szlalom nemzeti sport és Martikánék kiemelkedő alakjai a nemzetközi mezőnynek. Ezek után írtam egy levelet a Magyar Kajak-kenu Szövetségnek, beszámoltam nekik szándékaimról és terveimről. A szövetség felkarolt és edzőtáborozási lehetőséget biztosított számomra. Innen már egyenesebb volt az utam.

- Milyen állomásokon lehet kivívni a kvalifikációt, egyáltalán, mennyi esélyt adsz magadnak, hogy a magyar színeket képviselve ott lehetsz Londonban?
- A 2008-as olimpiai kvalifikációra mindössze egy évem volt készülni, bár nem sokkal maradtam le az EB-n a pótkvalifikációs hely megszerzéséről. Ezek után tisztán láttam a célt és az utat, hogyan és miként lehet kijutni az ötkarikás játékokra. Tervszerűen és céltudatosan kezdtem meg a felkészülést. A 2009-es év még a tapasztalatszerzéssel és kísérletezéssel telt. Meg kellett találnom a technikámhoz való megfelelő hajót, lapátot, és persze a felzárkózás alkalmait a nemzetközi elithez. 2010-ben még komolyabb lehetőséghez jutottam, végre profi módon készülhettem: sífutó edzőtábor és meleg vízi edzőtábor télen, majd a szlovákiai dunacsúnyi versenypályán edzhettem szinte minden nap a szezon első hónapjaiban. Nyáron jöttek a Világkupák Spanyolországban, Franciaországban és Németországban.

- Hogyan néz ki a kvalifikáció menete, mely versenyeken lehet kvótához jutni?
- 2011 szeptemberében lesz a kvalifikációs világbajnokság Dunacsúnyban, majd 2012-ben, Augsburgban az Európa-bajnokság, ezen a két versenyen osztanak kvótákat. Idén júliusban lesz a kenu szlalom előolimpia Londonban, ahova a Világkupa pontjaim alapján sikerült kvótát szereznem. Ez már egy részsiker, ugyanis korábban magyar versenyző még nem nyert indulási jogot az előolimpiára sem.

- A londoni kajak-kenu szlalom pálya már azon kevés létesítmény közé tartozik, amely elkészült, volt-e már szerencséd személyesen is kipróbálni?
- Egyelőre még nem, ez most még csak az angol versenyzők kiváltsága. A többiek csak az előolimpia előtt két héttel próbálhatják ki a pályát. Az olimpiai szlalom kenu pálya általában a legmagasabb technikai szintű, így lesz ez most is. Az alig tíz méter széles (igaz csak mellkasig érő) vízfelületen összesen 20 köbméter víz halad át másodpercenként, ami hihetetlen mennyiség. A londoni pálya nagyon nehéz, ebből a szempontból pedig hasonlít a 2004-es athéni olimpia pályájához. Nem véletlen, hogy én is ott edzettem a közelmúltban egy hónapon keresztül.

- Milyen esélyeket adsz magadnak a londoni szereplésre?
- Látva a sportág hihetetlen és mérhetetlen színvonalát, a versenyzők profizmusát és elszántságát, gyakorlatilag sporttörténelmet írhatnék a kajak-szlalomban. A tizenhat hely egyikét kell megszerezni annak, aki Londonban akar indulni, ez cseppet sem könnyű. Erre körülbelül ötven százalék esélyt adok magamnak. De lehetetlen nem létezik! És ahogy Szentkirályi Károly osztályfőnököm mindig mondta: „Nincs elveszett labda”! De egy vadvíz nélküli országban úttörőként kijutni az olimpiára nem kis feladat.

- Az elmúlt hetekben-hónapokban mennyire sikerült magadra felhívnod a figyelmet - média, szponzorok -, vagy csak saját forrásból készülsz a versenyekre? Vannak-e követőid/társaid, akik hasonlóképpen komolyan foglalkoznak a kajak-kenu szlalommal?
- Szponzorként a szövetség sokat segít, bár az edzői szerződésemet februárban felbontották velem, így gyakorlatilag választás elé kerültem, dolgozom vagy kenuzom. De a cél, ami előttem lebeg, és amivel kelek és fekszem minden nap, némi nehézség ellenére sem törlődhet, a befektetett eddigi munka nem mehet kárba. Folytatom, és remélem, elérem a célom. De mindez a menyasszonyom, Kata támogatása nélkül nem menne, sokat segít nekem és rengeteg erőt ad ahhoz, hogy sikeres lehessek. Így a legfőbb támogatóm egyértelműen ő. Akik velem edzettek, voltaképpen edző nélkül maradtak, és szerintem már nem nagyon készülnek, nem edzenek, sajnos.

- Akad-e külföldi mentorod, segítőd, esetleg a sportág kiemelkedő nemzetközi alakjai közül, akiktől átvehetsz edzésterveket, "rafinériát"?
- Először a lengyel válogatott csapattal kezdtem meg az edzésmunkát még 2007-ben. Egy fiatal, rendkívül tehetséges edző volt a mentorom, kimondottan jó kapcsolat alakult ki közöttünk, sokat tanulhattam tőle, nagyon felnézek rá. A lengyel srácok a kenus csoportból mind nagyon jó barátaim lettek a közös edzőtáborok alatt. A nemzetközi szövetség az IFC-nek a „Development” programjában is részt vettem több alkalommal, ahol szintén komoly edzőkkel tudtam együtt dolgozni. Néhány fejlesztő táborban, már saját magam is kivettem az edzői munka részét egy C-2-es párnak, és egy kajakos fiúnak segítettem az edzésmunkáját. Néhány görög versenyzővel barátságot kötöttem és nagyon sokat edzünk együtt, márciusban nemrég kéthetes edzőtáborban voltam náluk, Athénban. Az edzésterveim vizes részét magam írom, míg az erőnléti edzéseket a kétszeres olimpiai bronzérmes, számtalan világbajnoki címmel rendelkező Zala György irányításával végzem. Épp olyan fontos az állóképesség, mint a technika, Gyurinak nagyon hálás vagyok, hogy foglalkozik velem. Erőt ad a magas motiváltsága a szakmai tudása. Együtt egy olyan célért küzdünk, amivel sporttörténelmet írhatunk és azért, hogy én is büszkélkedhessek egy olimpiai indulással.

Olimpiai kvalifikációs kritériumok kenu szlalomban (C-1):
A kenu szlalomosoknél egyéniben 16 fő (országonként egy-egy versenyző) vehet részt a londoni olimpián. Tíz helyet a 2011-es világbajnokságon, míg a további hat helyet (Európának kettő jár) a négy kontinentális pótkvalifikációs versenyen lehet megszerezni. A kvalifikáció a hajót és a nemzetet illeti meg, nem pedig versenyzőt, vagyis elképzelhető, hogy nem az indul el végül az olimpián, aki a kvótát megszerezte.

Kvótaszerző versenyek:
2011. szeptember 7-11.: Pozsony - világbajnokság
2011. október: Pánamerikai Játékok, Guadalajara (Mexikó)
később kijelölendő időpontban és helyszínen: Afrika-bajnokság
2011. december 15-18.: Miji (Kína) - Ázsia-bajnokság
2012. március 3-5.: Perth (Ausztrália) - Óceánia-bajnokság
2012. május: Augsburg (Németország) - Európa-bajnokság