Tegnap már írtam arról, hogyan vágta át egy vakmerő, ám kissé etikátlannak tűnő húzással riválisait a Red Bull, így ma csak érintőlegesen veszem elő a témát - holott valószínűleg igen nagy szerepet játszik Hamilton kifakadásában. Az angol ugyanis tőle (és a mostanság minden körülmények között PC módon nyilatkozó versenyzői társadalomtól) szokatlan módon kendőzetlen őszinteséggel beszélt riválisokról, szabályértelmezési vitákról és történelmi párhuzamokról.

Kezdésnek mindjárt leszögezte, hogy ha újra kellene értelmezni a ’80-as évek legendás párharcait, akkor mindenféleképpen ő lenne a fiatal, feltörekvő Senna (ki tudja, talán a sárga sisak és a Mclaren miatt?) - míg a többiek már csak a fennmaradó szerepek közül válogathatnának. Persze nem sokáig, mert Hamilton azok közül is jó néhányat kiosztott… A Sennával mindig ádáz küzdelmet vívó, legendásan nagy párharcot vívó Alain Prost szerepét például Alonsónak adta, mondván: „Mindig is Fernando lesz a legfélelmetesebb riválisom. Ez már a kezdeteknél eldőlt, az első idényemben ő volt a csapattársam, és úgy néztem rá, mint ahogy Ayrton Senna tekintett Alain Prostra. Ha szerepjátékot játszanánk, én lennék Senna, ő pedig Prost."

Nem kellett különösebben fényes tehetségű riporternek lenni ahhoz, hogy a magas labdát azonnal le lehessen csapni Hamilton térfelére - a Guardiannél pedig ugye aligha alkalmaznak kutyaütőket, így azonnal jött a kontra: „Ha Alonso a legfélelmetesebb ellenfél, akkor Vettelt és a Red Bull-t minek nevezné?” 

Kijózanító ütés a riporter sarkából - hihetnénk, ha nem bizonyos Lewis Hamilton lenne az ellenfél. Az angol azonban olyannyira belelendült az igazmondásba, hogy szinte csípőből vágta rá: „Még nem bizonyított eleget, talán ha még több éven át ilyen jó autója lesz, mint most, akkor lehet. Ha viszont egyenlő autókba tudunk ülni, nagyon kemény versenyeknek nézünk elébe. Maradva a szerepjátékunknál, Vettel lehet az új Mansell. Nem mintha már most annyira nagyra tartanám, mint Mansellt."  Azt hiszem erre szokták mondani pestiesen szóla, hogy nem semmi…

Persze az, hogy a 2008-as szezon világbajnoka meggondolatlanul nyilatkozik, ráadásul épületes hülyeségeket hord össze, csak az érem egyik oldala. Ritkán fordul elő, főleg a mai mezőnyben, hogy ilyen kendőzetlenséggel minősítgesse a társait valamelyik pilóta - különösen ritkán fordul ez elő a nyilatkozatait a kezdetektől fogva profi módon intéző Lewis Hamiltonnal. Valami okának tehát csak lennie kellett a hirtelen hangulatváltozásnak… Én meg is mondom mi volt az: a Red Bullt újabb simlizésen (és itt most csak az áldott jó szívemnek köszönhetően nem csalást írok) kapták. Kisült ugyanis, hogy a salzburgi versenygépek első szárnya legalább annyira hajlik, mint a tavalyi évben, Melbourne-ben milliméterek híján az aszfaltot súrolta…


„Eléggé furcsa volt látni, hogy a Red Bull első szárnya szinte hótolóként működött Melbourne-ben - főleg, mivel elvileg ezeket a megoldásokat már nem használhatjuk. Mindenesetre úgy tűnik, valamilyen úton-módon mégis átcsúszott a versenyhétvégét megelőző ellenőrzésen, így pedig voltaképp szabályosnak mondható. Jó lenne persze, ha az FIA kicsit utánanézne a dolgoknak, de mi akkor sem esünk kétségbe, ha nem így történik: ha ugyanis a sikerhez az kell, hogy lemásoljuk a Red Bull megoldását, akkor le fogjuk másolni!” - hőbörgött tovább Hamilton.

Sok hozzáfűznivaló, úgy érzem, nem szükségeltetik a témához: a tények adottak, ezekből pedig már mindenki képes arra, hogy leszűrje a saját értékrendjének megfelelő következtetést. Annyit azért még hozzátennék: attól, hogy valaki hivatalosan nem csal, még nem lesz az erény és a becsület lovagja automatikusan - s én a magam részéről úgy gondolom, a szurkolók és a szakma értékítélete legalább olyan fontos, mint az FIA-é…