Matthäus a Borussia Mönchengladbachban kezdte pályafutását, innen igazolt 1984-ben a Bayern Münchenbe. 1988 és 1992 közöt az Internazionale játékosa volt, ekkor nyerte el az Aranylabdát is (1990).

Milánóból ismét Münchenbe vezetett útja, majd a bajoroktól néhány meccsre még a New York Red Bullshoz szerződött 2000-ben levezetni. Játékosként hétszeres német, egyszeres olasz bajnok, kétszeres UEFA-kupa-győztes a számos egyéb siker mellett. A német (NSZK) válogatottal Európa-bajnok (1980) és világbajnok (1990). Egyedül a Bajnokok Ligája trófeája hiányzik gyűjteményéből, 1987-ben és 1999-ben a Bayernnel bukta el a döntőt.

2004. január 1. és 2005. december 31. között a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt. Bár játékosként a legnagyobbak közé tartozott, a magyar futballnak nem lett (ő sem) a megváltója, hírnevének köszönhetően elhozta Magyarországra például a brazil és az argentin nemzeti csapatot.

"A válogatottjuk volt az első nemzeti csapat, amelyet vezettem, szeretettel figyelem a sorsát. A szívem csücskében magyarrá váltam, budapesti lakos is maradtam, rendszeresen visszatérek Önökhöz, míg a bolgár válogatott edzőjeként Szófiában szállodában lakom. Őszinte örömmel lettem volna a Videoton edzője, de nem rajtam múlott a megegyezés. Meghat, hogy a magyar szurkolók máig szeretnek" - nyilatkozott magyarországi taapsztalatairól a születésnapos Mättheus a Blikknek, aki jelenleg Bulgáriában dolgozik.

A klasszikus söprögető posztja Matthäus visszavonulásávál a futballpályákról is eltűnt, de "Loddar" a női szoknyák körül továbbra is szívesen "sepreget", eddig négy feleséget fogyasztott el.