- Talán sokan nem tudják rólad, hogy a Ferencvárosban is játszottál fiatal korodban, hogy kerültél oda?
- Az első csapatom a II. kerületi VSE volt, ahol Andrusch József volt az edzőm. Majd a Ferencvároshoz kerültem, ahol a próbajátékok után három évet töltöttem. Bár többnyire az ifi csapattal edzettem, a vége felé már volt, hogy a felnőttekkel készültem. Igazából csak jó emlékeim vannak a zöld-fehérekről, ott nőttem fel, a magyar csapatok közül az FTC áll a legközelebb hozzám.

- Mekkora váltást jelentett a Nancy a magyar labdarúgás után?
- Nem volt akkora különbség a francia csapat edzésmódszereiben, viszont a körülmények teljesen mások voltak. 16 és 18 éves korom között voltam ott, és az életem a suli, a konditerem és az edzőközpont körül zajlott. Mivel tulajdonképpen az erdő közepén laktunk, csak a labdarúgás töltötte ki az időnket. Így a francia nyelvet is gyorsan el tudtam sajátítani.

- Rudolf Gergellyel, akivel Franciaországban együtt játszottál, a mai napig jó a kapcsolatod?
- Igen, nagyon jóban vagyunk Gergővel, Nancyban egy évet töltöttünk együtt. Manapság is gyakran találkozunk a Telki edzőközpontban, mikor ő a nagyválogatottal, én pedig az U-21-gyel készülök az aktuális mérkőzésre.

- 2009-ben a Hoffenheim is hívott, utólag visszanézve jó döntésnek tartod, hogy Werder Bremenbe szerződtél?
- A mai napig jó döntésnek tartom ezt, persze nem tudom, hogy alakult volna a sorsom, ha a Hoffenheimet választom. Bár most kevésbé áll jól a Werder, egy óriási klubról van szó, aminek hatalmas hagyományai vannak Németországban.

- Milyen volt belecsöppenni egy igazi profi klub életébe, mik voltak a legszembetűnőbb különbségek a francia és a német mentalitás, futballkultúra között?
- Óriási különbség van a két ország futballja között. Ami tetszik, hogy Németországban sokkal látványosabb, támadóbb felfogásban játszanak a csapatok, „nézhetőbbek” az összecsapások. A francia stílus annyira nem állt hozzám közel, nagyon taktikus, inkább védekező felfogású csapatokból áll a Ligue 1.

- Tavaly nem tudtad beverekedni magad a Brémába, hogy érzed, mik azok, amiben mindenképpen előre kell lépned?
- A tapasztalat a legfontosabb, hogy minél több mérkőzés legyen a lábamban. Így alakulhat csak ki az a rutin, ami a góllövéshez kell, amit megfigyelhetünk például Raúlnál, aki minden pillanatban képes veszélyt jelenteni az ellenfél kapujára. A Szuperkupa-döntőn játszottam a Bremenben, majd a második félévben már a tartalékcsapatban kaptam szerepet a harmadosztályban. Ez szintén hasznos volt, nagyon brusztos, kőkemény összecsapások voltak ott, de már akkor tudtam, a Bundesliga 2-ben szeretnék játszani. Sok csapattársammal is beszéltem erről, akik megerősítették, hogy jót tenne egy év a másodosztályban.

- 2010 nyarán Ingolstadtba szerződtél, ahol szintén nagy a harc a csapatba kerülésért. Úgy tűnik, egy-egy jó teljesítmény után sem biztosított a helyed a kezdőcsapatban…
- Ez sajnos így van, pedig edzésmunkám alapján helyem lenne az együttesben. A fiatal tréner - aki idehozott - kifejezetten kedvelt, sokszor leült velem beszélgetni, bízott bennem. Az első félévben rendszeresen szerepet kaptam, bár sokszor helyzetbe kerültem, a góllövéssel hadilábon álltam. Az eredmények azonban nem úgy jöttek az Ingolstadtnak, ezért elküldték, az új edző viszont egy egészen más stílust képvisel. Ő a régi német iskolát próbálja játszatni a csapattal, ez kevésbé látványos, ráadásul télen idehoztak két idősebb támadót is, akikben inkább megbízik. El is mondta, hogy jelenleg a bennmaradás a legfontosabb, és inkább őket favorizálja a rutinjuk miatt. Én azonban nem adom fel, az edzéseken mindent beleadok, hogy visszakerüljek a csapatba!

- Közeledik a nyár, amikor visszatérsz Brémába, ahol 2012-ig van szerződésed. Hogy tervezed a jövőt, maradsz?
- Figyelik a Werdernél a teljesítményemet, de nem beszéltem még senkivel a jövőről. Nyárig még sok minden eldőlhet, akkor ülünk majd le beszélni a jövőmről. Erről egyelőre nem is tudok többet mondani, minden a megbeszéléseken múlik majd.

- Térjünk át egy kicsit az U-21-es csapatra! Nagyon nehéz csoportba kerültetek az Eb-selejtezőkön, mennyi esélyt látsz a továbbjutásra?
- Ahányszor voltam otthon, mindig más összetételű keret volt az utánpótlás-csapatnál. Még nem állt össze teljesen az együttes, de én bizakodó vagyok. Van még időnk a selejtezőig, ha még jobban összeszokunk, jó mérkőzéseket játszhatunk a riválisainkkal.

- Egervári Sándort ugye jól ismered az U-20-as válogatottból. Milyen esélyeket látsz arra, hogy a nagyválogatottban is bemutatkozz?
- Reálisan nézve a nagyválogatottra egyelőre kevés az esélyem, amíg nincs állandó helyem Ingolstadtban. Amíg Stieber Zoltán se kap meghívót, aki gólpasszokat ad, gólokat rúg a Bundesliga 2-ben, addig én nem álmodozhatok erről.

- Hogyan telik egy napod Németországban? Sikerült kialakítani baráti társaságot, akikkel összejársz?
- Persze van Ingolstadtban egy francia és egy amerikai srác, akik nem beszélnek németül, velük kifejezetten jóban vagyok. De 2-3 német csapattársammal is gyakran beülünk ebédelni, vagy iszunk egy kávét egy-egy edzés után.