NB I - visszatekintő

Az ájulástól a kijózanodásig

  • Göbölyös János
Címkék:

Tizenegy fordulóval a vége előtt merésznek tűnhet bajnokot hirdetni, a Videotonra vadászók rapszodikus teljesítménye azonban megkönnyíti az esélylatolgatást. A kilenc pontos előny, de leginkább a listavezető és követői közötti játékbeli különbség egyre inkább előre vetíti a fehérváriak végső győzelmét, mint ahogy a Szolnok és a Siófok búcsúja is körvonalazódni látszik.

Völgyi Dániel és Könyves Norbert (jobbra, MTK) küzd a labdáért a labdarúgó Monicomp Liga 19. fordulójában játszott MTK Budapest-Győri ETO FC mérkőzésen a Hidegkuti Nándor Stadionban.
A 19. forduló nyitányán mindenki a belépőre volt kíváncsi. Csertői Aurélnak mindössze négy nap állt rendelkezésére ahhoz, hogy ütőképessé tegye az utóbbi időben eltompult győrieket. A Pintér Attilát váltó edzőtől ennyi idő alatt botorság lett volna elvárni, hogy együttese az egy évvel ezelőtti formáját idézze, már csak azért is, mert a trénernek először az internacionális alapon szerveződött kerettel kellett alaposabban megismerkednie. Ezt a feladatot megoldotta, s minthogy az általa szerepeltetett csapat szinte tökéletesen megegyezett az egy héttel ezelőttivel, a játék sem lehetett még ,,csertőis”. Az mindenképpen pozitívum az ETO szempontjából, hogy képes volt megtörni az ellenfél fiatalos lendületét, többet birtokolta a labdát, próbálgatta a rövid passzos játékot, amiből csupán egyvalami hiányzott: a pontosság. S mivel az MTK támadásai elmaradtak az ,,akadémiai szinttől”, egyik félidőben sem kellett középkezdéshez felállniuk a csapatoknak, maradt a gól nélküli döntetlen. Maga Garami József ismerte el a mérkőzés után, hogy nem érdemeltek győzelmet, ezen a napon ennyi volt a sérülések miatt kissé átalakított MTK-ban. Csertői belépője tehát pontot ért a Hungária körúton, és ez mindenképpen adhat némi lökést a győrieknek. Rájuk is fér, mert bár eddig Sztevanovicsnál ritkábban csak a Videoton kapusának kellett maga mögé nyúlnia, szerzett gólok tekintetében csupán a két kiesőjelölt, a Szolnok és a Siófok produkált kevesebbet. A feladat tehát adott, a támadás-befejezéseknek kell kifejezővé tenniük az ETO taktikáját. 

Tomiszlav Szivics mintha megérezte volna. Miután csapata hétről-hétre öles léptekkel távolodott a kieső zónától, és az előző fordulóban letaglózta a Debrecent, azt nyilatkozta, hogy ,,mindenkinek le kell nyugodnia kicsit, és nem szabad az eredményektől elájulnia.” Nos, a kecskeméti üzenet Szolnokon biztosan nem talált süket fülekre, a nyugalom Simon Antal csapatát kerítette hatalmába, míg az ájulás Szivicséket kerülgette. A Tisza-ligeti stadionban olyasvalami történt, amire tavaly október 23-a óta nem volt példa: bajnoki meccset nyert az újonc. Remili az első félórában két góllal tudatosította a kétkedőkben, hogy korai leírni a tetemes ponthátránnyal utolsó helyen szerénykedő szolnokiakat, és bár Tököli megrúgta a szokásos gólját, nyert a MÁV. Három pontot, és időt. Utóbbi azért fontos, mert legalább matematikailag lépést tud tartani az előtte állókkal, akiket úgy megcsapott a kiesés szele, hogy fejvesztve menekülnek a veszélyes zónából. A pénteki sikerhez visszatérve, a kapus Melnicsenko vastagon benne volt abban, hogy a KTE ezúttal vékonyka támadójátékot tudott produkálni. A lett hős lett azzal, hogy 11-est védett, és többször gólhelyzetben hárított. Ezzel a győzelemmel a Szolnok közelebb került a Siófokhoz, pechjére azonban a vonal fölötti csapatok egymást múlják felül, egyre reménytelenebb helyzetbe sodorva ezzel a két újoncot.   

Debrecenbe kéne menni, adták ki a jelszót a legfanatikusabb Honvéd-drukkerek, s ha már elutaztak, kiszurkoltak csapatuknak egy pontot. Közel kilenc éve nem sikerült ez a fővárosiaknak, motivációban tehát nem volt hiány a bajnok otthonában. Persze, egyik csapatot sem a múlt foglalkoztatta elsősorban, van ugyanis elég bajuk a jelenben. A Loki játéka nehezen áll össze az új edzővel, az első félidőben például többször feltűnő tanácstalanság jellemezte a debreceniek futballját, a nem is oly rég még látványosan megrajzolt támadások helyett mostanában csak oda-odafirkálnak egy-egy akciót a pályára. Ennek aztán az lett a következménye, hogy Zdenek Scasny csapatában ma már nem a Videoton legfőbb vetélytársát, hanem a dobogóért harcolók egyikét látják a szurkolók. A cseh tréner egyébként ismét talált indokot a gyengébb teljesítményre, igaz, nem csak ezzel magyarázta az elvesztett pontokat. Amíg a Kecskemét ellen a bírókra haragudott, addig szombaton a talajt kritizálta. Igaza van, a pálya valóban nem méltó az elmúlt évtized legsikeresebb magyar futballcsapatához, de túl kellene már lépni ezen. Egyrészt azért, mert hamarosan épül az új stadion, másrészt szinte a teljes mezőny panaszkodhatna mostanában saját játékterének minőségére, végül, de nem utolsó sorban a kispestiek is ugyanazon a füvön(?) futballoztak. Ha nem is látványosan, de eredményesen, legalább is számukra mindenképpen sikert jelent az iksz. Nem csökkenti a kispestiek érdemeit az a tény, hogy ha valaki, akkor éppen az edzőjük, Supka Attila ismeri igazán volt csapata, a Debrecen erényeit és gyengéit, s mivel mostanában az utóbbiból van több, célirányosan készíthette fel játékosait a mérkőzésre. A célra tartás sikerült, a két Honvéd-gól pedig azt bizonyítja, hogy lőni már jól megtanultak Kispesten.

Szombathelyen rekordot írtak. A Haladás az utóbbi hat hazai meccsét megnyerte, és ezzel átadta a múltnak azt az ötös szériát, amelyet még a 2008/2009-es bajnokságban produkált a csapat. Akkor az NB I-be való visszakerülés fűtötte a vasi zöld-fehéreket, most pedig a bennmaradás vágya hajtja őket. És hát ott van Aczél Zoltán, akiről köztudott, hogy nem csak a mágnestáblán tud taktikázni, hanem kiválóan meccsel, és remek motivátor. Igaz, túlzottan nem kellett élesítenie játékosait, ők ugyanis élénken emlékeztek az őszi mérkőzésre, amikor a Lombard 5-1-re lemosta a találkozót nyolc emberrel befejező, akkor még Csertői Aurél által irányított Haladást. Volt tehát miért törleszteni, ám a hazai próbálkozásokat Szűcs Lajos bravúrjainak köszönhetően rendre visszaverték a pápaiak. A 23. percben aztán a kapus is tehetetlen volt, Kenesei szabadrúgása után először a kapufára tolta a labdát, amely végül róla pattant a hálóba. A meccs érdemi része ezzel be is fejeződött, a folytatás nagy részét inkább az idegek harca és a változtatásokba vetett hit (5 sárga lap, 5 csere) jellemezte. Véber György nemes egyszerűséggel a futball megcsúfolásának nevezte a Lombard első félidei játékát, s bár a szünet után nyújtott teljesítmény jobban tetszett neki, ezzel sem ő, sem csapata nem ment sokra. A Haladás viszont sokra viheti, ha ki tudja tolni jelenlegi formáját, akár az is megtörténhet, hogy a két jó barát, Aczél és Véber a tabellán is közel kerül egymáshoz.

A somogyi derbi nem hozott semmi különöset, rangadó hangulatot meg pláne nem. A két csapat bajnoki szereplése, a közöttük lévő különbség (helyezésben és tudásban) nem emelte ilyen magasságokba az összecsapást. Igaz, ebben közrejátszott az is, hogy a Kaposvár két vereséggel indította a tavaszt, ezért sokan már a Sisa-csoda végét vizionálták. Aki viszont ismeri a palóc trénert, az tudja, az elkeseredés, a pesszimizmus olyan messze áll tőle, mint szülővárosa, Salgótarján jelenlegi munkahelyétől, Kaposvártól. A Rákóczi hamar túltette magát az előző két forduló eredménytelensége okozta kudarcon, és az első hazai meccsén esélyt sem adott a Siófoknak. Besegített ebben a vendégek középpályása, Katona Attila is, aki alig négy perc alatt összeszedett egy sárgát, csinált egy 11-est, kapott egy pirosat, és ezzel nem csak gól, hanem emberhátrányba is sodorta csapatát. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a Kaposvár számára egy ,,katonásan” futballozó ellenfél megoldhatatlan feladat lett volna, létszámfölényben viszont csak a gólkülönbség volt kérdéses. Siófokon pedig egyre több a kérdőjel a bentmaradást illetően. A Szolnok kapaszkodik, az alsóház távolodik, az újonc pedig - jobb híján - bizakodik. Egyre inkább úgy fest, hogy Thomas Sowunmi téli távozása egyben az élvonalbeli búcsú előkészítését is jelentette a Balaton-partiak számára.

Aki eddig kételkedett abban, hogy a Paks tavasszal is bírja az őszi tempót, az szombaton frappáns választ kapott. Furcsa ezt leírni egy vesztes mérkőzés után, ám a vendégcsapat első félidei játékát látva talán még a zalaegerszegi szurkolók is elismerték, ezen a meccsen velük együtt a szerencse is támogatta csapatukat. Kis Károly kissé elkeseredetten nyilatkozott a mérkőzés után, kínjában a játékvezetésre is célzott, amikor a vereséget indokolta. Van némi igaza a paksi edzőnek, bár az erős túlzás lenne, ha bírói segítséggel magyaráznánk a Zete győzelmét. Egyszerűen annyi történt, hogy a kulcspillanatokban apró hiba csúszott a passzokba, lövésekbe, és vagy a kapufa, vagy pedig Vlaszák akadályozta meg a paksi gólörömöt. Az első félidőben ha játékban nem is, kapufákban felvette a versenyt a Zalaegerszeg az ellenféllel, a különbség csupán annyi volt, hogy amíg a paksiak esetében kifelé, addig a ZTE-próbálkozások egyikénél, nevezetesen Horváth András lövésénél befelé pattant a labda. Csank János mérkőzés közbeni teátrális reakciói tökéletesen tükrözték, hogy törékeny az előny, az ellenfél bármikor egalizálhatja az eredményt. Hogy ez mégsem sikerült, az elsősorban a hazaiak dicsérete, hiszen a második félidőben már nem húzták magukra az ellenfelet, próbálták ellenőrzésük alá vonni a középpályát, ami ugyan nem mindig sikerült, ám a zalaiak olykor túlzott keménysége megpuhította a paksiak erőfeszítéseit. A döntetlen talán közelebb állt volna a játék összképéhez, a futballban azonban nem mutogatják, hanem osztogatják a pontokat.

Az eredményjelző-tábla a meccs lefújása után a labdarúgó Monicomp Liga 19. fordulójában játszott Ferencváros-Videoton FC mérkőzésen, ahol a listavezető Videoton kiütéses, 5-0-s győzelmet aratott 2011. március 12-én az Albert Flórián Stadionban.Harmincöt évvel ezelőtt majdnem sikerült. Akkor, a Kovács Ferenc vezette Videoton két ponttal maradt le a bajnoki címről. A Dalnoki Jenő által irányított Fradi előzte meg a fehérváriakat, akik mégsem kudarcként élték meg az ezüstérmet. Egyrészt azért, mert az volt a klub fennállása óta elért legnagyobb siker, másrészt azt az Újpestet utasították maguk mögé, amelyik zsinórban a nyolcadik bajnokságára készült, és ennek előkészítéseként például 8:3-ra verte meg a Fradit. Ha másban nem is, legalább a futballmúltban bízhattak azok a zöld-fehér szurkolók, akik kilátogattak szombaton az Üllői útra. Hátha… Gondolták sokan, kimondani azonban kevesen merték, hogy megismétlődhet a 76-os bravúr. Akit nem a nosztalgia, hanem a racionalitás vezérelt, az pontosan tudta, hogy a mai Videotont megijeszteni lehet, legyőzni szinte lehetetlen. A tavasz rangadójának beharangozott mérkőzésről a kijózanodás érzésével távozott a tízezres Fradi-tábor, a fehérváriak ugyanis szűk félórányi ráhangolódás után olyan díszelőadással rukkoltak elő, amelyre még a legelvakultabb Vidi-szurkolók is rácsodálkoztak. André Álves elbénázott büntetője, majd a kipattanóból szerzett gólja még életben tartotta a reményt, a folytatásban azonban lassan, de biztosan kivégezte ellenfelét a listavezető. Polonkai szemtelen, ám bravúros átemeléses gólja jelentette a kegyelemdöfést, lincshangulat mégsem uralkodott a stadionban. A jelenlévők tisztában voltak az erőviszonyokkal, meg egyébként is, mostanában inkább a lét a tét az Üllői úton. Ennek tükrében maga a csoda, hogy a Ferencváros egyáltalán megnehezíthette (volna) a Videoton dolgát a bajnoki címhez vezető úton.

Ünnep a Fáy utcában is volt, pedig még el sem kezdődött a mérkőzés. A Vasas a megalakulásának 100. évfordulóján emlékezett a dicső múltra, az élő és már eltávozott legendáira, a felvezetés tehát jókora érzelmi töltetet adott az Újpest elleni bajnokihoz. Az ünnepélyes hangulatot Rezes korai gólja tette még emelkedettebbé, és ebbe a légkörbe Présinger kiállítása sem rondított bele. A télen a Videotontól kölcsönvett játékos belépője után egyébként az is felszisszent, aki csak a centenárium tiszteletére látogatott ki a Fáy utcába, a sértett, Böőr Zoltán érzéseiről pedig jobb nem is beszélni. Az Újpest számára adott volt a lecke, be kellett volna gyűrnie a létszámhátrányban futballozó ellenfelét, és ezt a feladatot, ha nem is túl nagy meggyőződéssel, de elkezdték gyakorolni a lilák. Az angyalföldiek magabiztosan verték vissza a támadásokat, a szinte hibátlan védőmunka mellett egy-egy veszélyes kontrára is maradt erejük, arra azonban már nem futotta, hogy bebiztosítsák a győzelmüket. Az Újpest képtelen volt gólra váltani a második félidő egyes időszakaiban már-már nyomasztóvá vált fölényét, így aztán kénytelen volt kapitulálni az egységesebb, fegyelmezettebb futballt játszó ellenfél előtt. A Vasas ezzel a győzelemmel őrzi tavaszi veretlenségét, és ami szintén elismerésre méltó: a legutóbbi négy bajnokiját kapott gól nélkül hozta le. A parádés sorozat a 9. helyre repítette a csapatot, és ez a teljesítmény már méltó a jubileumhoz.    

A 17. fordulóból elmaradt mérkőzések

Szolnoki MÁV–Lombard Pápa 2-2 (1-1)
Vezette: Takács János
Gólszerző: Némedi a 39., Némedi (11-esből) a 63., ill. Marics (11-esből) a 28., Bárányos a 73. percben

DVSC-TEVA–Paksi FC 2-1 (0-0)
Vezette: Alvaro Garcia
Gólszerző: Éger (öngól) az 59., Czvitkovics a 83., ill. Éger az 57. percben

A 19. FORDULÓ EREDMÉNYEI

MTK Budapest–Győri ETO 0-0
Vezette: Alvaro Garcia

Szolnoki MÁV–KTE-Ereco 2-1 (2-0)
Vezette: Szilasi Szabolcs
Gólszerző: Remili (11-esből) a 20., Remili a 26., ill. Tököli az 58. percben

DVSC-TEVA–Budapest Honvéd 2-2 (1-1)
Vezette: Andó-Szabó Sándor
Gólszerző: Czvitkovics a 45., Salami a 47., ill. Debreceni a 21., Hajdú a 62. percben

Szombathelyi Haladás–Lombard Pápa 1-0 (1-0)
Vezette: Vad II István
Gólszerző: Kenesei a 36. percben

Kaposvári Rákóczi–BFC Siófok 3-0 (2-0)
Vezette: Németh Ádám
Gólszerző: Perics a 23., Oláh (11-esből) a 35., Balázs a 85. percben
Kiállítva: Katona (Siófok) a 38. percben

Zalaegerszegi TE–Paksi FC 1-0 (1-0)
Vezette: Kovács J. Zoltán
Gólszerző: Horváth A. a 39. percben

Ferencváros–Videoton FC 0-5 (0-2)
Vezette: Kassai Viktor
Gólszerző: Álves a 26., Vasziljevics a 33., Lencse 53., Andics a 67., Polonkai a 79. percben

Vasas-Híd–Újpest FC 1-0 (1-0)
Vezette: Bognár Tamás
Gólszerző: Rezes a 8. percben
Kiállítva: Présinger (Vasas) a 33. percben

MESTERI MONDATOK

Csertői Aurél (Győri ETO) egyszerű magyarázata a mérkőzés várható alakulásáról: ,,Azt kértem a játékosoktól, hogy nyugodtan futballozzanak, majd jönni fog a játék, és a második játékrészben jött is.

Tomiszlav Szivics (KTE-Ereco) sejtelmes kijelentése arról, mi vár a következő napokban a játékosaira: ,,Lesz miről beszélnünk jövő héten az öltözőben.

Véber György (Lombard Pápa) csapata első negyvenöt percben mutatott játékáról: ,,Megjegyeztem a fiúknak a szünetben, hogy az első félidei teljesítményünkre nem mondhatom, hogy futball volt, mert az a szó megcsúfolása lenne.

Sisa Tibor (Kaposvári Rákóczi) számtanórája némi családi motívummal fűszerezve: ,,Matekból nem vagyok olyan erős, sőt, még a pénzt is az asszony számolja otthon, de picit szeretnék a számokban elmélyedni. Hat tavaszi tétmeccsünkből négyet nyertünk, ha hozzáteszem az őszi zsinórban nyert 3 meccsünket, akkor 9 találkozóból 7 győzelem. Megérdemli a csapat a dicséretet.

Mihalecz István (BFC Siófok) a mérkőzés legfontosabb időszakáról és a kétségeiről: ,,Jött egy hiba, 1-0, aztán érzésem szerint jött egy tizenegyes, vagy nem tizenegyes, ami 2-0-nál kiütötte érzelmileg a csapatot, ebből jött a szintén kétséges kiállítás.

Kis Károly (Paksi FC) diplomatikus kritikája a játékvezetésről: ,,A mi játékunkat nem a sérülés borította fel, sajnos teljesen más, de erről nem szeretnék bővebben beszélni.

Prukner László (Ferencváros) bírálata és reménykedése: ,,Ezek a meccsek arra jók, hogy kiderüljön, a nagyobb célok eléréséhez kik alkalmasak és kik kevésbé. Nem könnyű innen felállni, de én bízom ebben, látom azt a bizonyos fényt az alagút végén.

Aczél Zoltán (Szombathelyi Haladás) a mérkőzés utáni lökdösődésről: ,,Ami a lefújás utáni szópárbajt illeti, Marics boldog születésnapot kívánt, én pedig megköszöntem...

NB I tabellája 19 forduló után

A GÓLLÖVŐ LISTA ÉLMEZŐNYE

16: Alves (Videoton)
10: Oláh (Kaposvár), Tököli (Kecskemét)
8: Ferenczi (Vasas), Schembri (FTC), Marics (Pápa), Rajcomar (ZTE), Kenesei (Haladás)
7: Rajczi (Újpest), Tisza (Újpest), Böde (Paks), Montvai (Paks), Czvitkovics (DVSC), Remili (Szolnok)
6: Tischler (MTK)

A 20. FORDULÓ PÁROSÍTÁSA

Március 18. KTE–ZTE, Széktói stadion,       17.00
Videoton–DVSC, Sóstói stadion,   19.00
Március 19. BFC Siófok–Vasas, Siófok,       15.00
Pápa–Kaposvár, Perutz-stadion,   15.00
Paks–Haladás, Paks,           16.00
Honvéd–Szolnok, Bozsik-stadion, 17.00
Győr–Ferencváros, ETO Park,       17.30
Március 20. Újpest–MTK, Szusza-stadion,       17.30